Blog

Eurázsianizmus, mint reakció egy globális krízisre – Előadás Alexander Dugin politikai ideológiájáról

Mit gondol Putyin? Mi befolyásolja? Nyugaton ma sokat vitatkoznak erről. Putyin gondolkodásának megértéséhez pedig egyedülállóan fontos megismerni Alexander Dugin elképzeléseit – kezdte Dr. Brittany Pheiffer-Noble március 7-én, a Lónyay-Hatvany villában a Danube Institute szervezésében megtartott…

Mit gondol Putyin? Mi befolyásolja? Nyugaton ma sokat vitatkoznak erről. Putyin gondolkodásának megértéséhez pedig egyedülállóan fontos megismerni Alexander Dugin elképzeléseit – kezdte Dr. Brittany Pheiffer-Noble március 7-én, a Lónyay-Hatvany villában a Danube Institute szervezésében megtartott előadását. A Columbia University korábbi kutatója, az orosz szellemtörténet és kultúra szakértője Bendarzsevszkij Antonnal, az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet igazgatójával együtt beszélt Oroszország meghatározó politikai ideológiáiról, kulcsszerepben Alexander Dugin filozófussal.


Az amerikai szakértő elmondta: Dugin valójában csak egy nagyobb szellemtörténeti hagyomány folytatója, amely egészen az 1820-as évekig nyúlik vissza. A történeti eurázsianizmus a Moszkvától Mongóliáig húzódó területet egy organikus kulturális-történeti egységnek tekinti. Képviselői szerint organikus – valósággal genetikailag meghatározott - mivolta miatt szükséges az is, hogy ez az eurázsiai régió másképpen fejlődjön, mint a környező kultúrák, hiszen az organikus fejlődésnek nem lehet mesterséges irányt szabni. Dr. Pheiffer-Noble kiemelte: ez a gondolat roppant fontos volt Alexander Dugin számára is, hiszen ez az alapja multipoláris világképének. Szerinte a kultúráknak történeti fejlődésüknél fogva más-más politikai-fejlődési utat kell követniük. A gondolkodó az 1990-es években kezdte el politikai pályafutását, a szélsőjobboldal és szélsőbaloldal elemeiből összetákolt „Nemzeti Bolsevik Párt” keretein belül. Dugin korai elméleteiben Európa egésze beletartozott volna az „Eurázsia” koncepcióba, de később Nyugat-Európát már Amerika által befolyásolt „mesterséges” kultúrák közé sorolta, és nem tekintette Eurázsia részének. Ugyanígy eleinte kritikus volt Putyin rezsimjével, de mostanra a leghatározottabb támogatója lett. Legfeljebb azért kritizálja, mert „magánál Putyinnál is putyinistább akar lenni”. Ettől függetlenül lényegi befolyása Putyinra nincs.

Az orosz elnök csak néhányszor idézett „eurázsiai” gondolatokat beszédeiben, de azt sem Dugintól

– hangsúlyozta Dr. Pheiffer-Noble. Dugin egyébként elég sajátos gondolkodó. Sok, az ortodoxiához hű konzervatív orosz nehezményezi, hogy vallásilag túlságosan engedékeny. Organikus nemzetfejlődéselméletéből ugyanis érdekes módon az a posztmodern elképzelés következik, hogy minden nemzetnek, kultúrának megvan a maga igazsága. Dugin egyébként ehhez külföldi szerepléseiben is igazodik: az arab médiának például szívesen és gyakran ad interjút, mint nyugat-ellenes értelmiségi, és nem említi orosz nacionalista elképzeléseit.
Bendarzsevszkij Anton az eurázsianizmuson kívüli fontos orosz ideológiai konstrukciót elemezte előadásában. Elmondta: a pánszlávizmus és a „testvéri nemzetek” elképzelése nagyon fontos gondolat Oroszországban. Mindkettőnek fontos része, hogy Oroszországnak joga van a határain túli orosz közösségek és más szláv nemzetek ügyeibe beavatkozni.

Már a tizenkilencedik századi pánszláv gondolkodók megfogalmazták, hogy a Nyugat hanyatlik, Oroszország pedig a keresztény kultúra megmentője.

A szovjet időszakban az elképzelés nem volt népszerű a politikai elitben, de 1990 után gyorsan erőre kapott. A Putyin-rezsim különösen nagy kedvvel alkalmazza. Vlagyiszlav Szurkov elnöki tanácsadónak például sokáig fontos projektje volt a poszt-szovjet térben élő orosz kisebbségek állampolgársággal való ellátása, az orosz kultúra terjesztése.

Dugin mellett más támogatói is vannak az ultrakonzervatív, monarchista, a Nyugatot sátáninak tekintő ideológiáknak. Ilyen radikális szereplők nagy teret kapnak az orosz belföldi médiában. Ennek pedig nagy szerepe van abban, hogy az orosz belföldi közvélemény egyre határozottabban a Nyugat ellen fordul. Ezek a radikálisok komolyan hiszik, hogy például a Nyugat és a CIA aknamunkája miatt bukott meg a Szovjetunió, vagy hogy Putyint maga Isten küldte. Így aztán nehéz az orosz médiatérben racionális hangot megütni.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Írta: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon