Dél-Európa idén ismét lángokban áll: a hőség, a szárazság és az erős szelek nem csak erdőket, hanem teljes helyi gazdaságokat pusztítanak. A károk messze túlmutatnak a leégett területeken – biztosítási kitettségek, turizmus-visszaesés, ellátási lánc-zavarok és milliárdos újjáépítési igények formájában. A kérdés: ki fizeti meg ennek az egyre gyakoribb katasztrófának az árát?
A mediterrán nyár ma már nem csupán a turizmus és a napsütés szinonimája, hanem egyre inkább a megfékezhetetlen erdőtüzeké. 2025-ben Dél-Európa számos országa, mint például Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország és Törökország küzd a lángokkal, amelyek nemcsak több százezer hektárnyi természeti területet pusztítanak el, hanem egész közösségeket, gazdasági ágazatokat és jogi rendszereket is próbára tesznek. A magas hőmérséklet, a hetekig tartó szárazság és az erős szél halálos kombinációja mellett az emberi mulasztás és a szándékos gyújtogatás is táplálja a tüzeket.
A katasztrófák közvetlen anyagi nyomai – leégett lakóházak, megsemmisült ültetvények, tönkrement ipari létesítmények – azonnal láthatók. Kevésbé feltűnőek, de talán még súlyosabbak a másodlagos következmények: a biztosítási piac megingása, finanszírozási költségek emelkedése, ellátási láncok megszakadása és a turisztikai bevételek drámai visszaesése.
E tűzvészek már nem csupán környezeti katasztrófák: a gazdasági stabilitás, a kockázatkezelés és a jogi felelősségvállalás frontvonalán álló kihívások, amelyekre Európának azonnali, átfogó válaszokat kell adnia.
Az erdőtüzek gazdasági következményeinek első, leglátványosabb hullámát a magán- és vállalati vagyon fizikai megsemmisülése jelenti. A lángok nem válogatnak: lakóházak, mezőgazdasági épületek, ipari létesítmények és teljes vállalkozások válnak a martalékává, azonnali és visszafordíthatatlan tőkeveszteséget okozva. Franciaország Aude megyéjében például egyetlen tűzvész alatt Párizsnál is nagyobb terület égett le, 15-16 ezer hektár területet perzselt fel. Ezek a károk nem csupán az ingatlanok értékének elvesztését jelentik, hanem a termelés azonnali leállását és a helyi gazdasági aktivitás megbénulását is. A tömeges evakuálások, mint amilyenekre Spanyolországban is sor került hotelek kiürítésével, szintén azonnali bevételkiesést okoznak a szolgáltató szektorban.
Todos los medios del Gobierno para luchar contra los incendios.
— Pedro Sánchez (@sanchezcastejon) August 12, 2025
La noche será complicada en muchas zonas de España.
Mucha precaución y sigamos las recomendaciones de las autoridades.
Todo mi apoyo a las personas que se encuentran en zonas afectadas. Y mis mejores deseos de… https://t.co/I2EwZn55vE
A lángok különösen súlyosan érintik Dél-Európa két kulcsfontosságú gazdasági ágazatát: a mezőgazdaságot és a turizmust.
Az elpusztult szőlőültetvények, olajfaligetek és más, magas hozzáadott értékű terményekkel beültetett területek pótlása éveket, vagy akár évtizedeket is igénybe vehet, ami hosszú távú jövedelemkiesést jelent a gazdálkodóknak.
Ezzel párhuzamosan a turizmus is azonnali csapást szenved el. A lezárt utak, a füsttel borított tengerpartok és a folyamatos vészhelyzet elriasztja a látogatókat, ami tömeges foglalás lemondásokhoz és a szezon idő előtti végéhez vezethet, súlyos gazdasági zavarokat okozva a helyi közösségeknek.
Regionális szinten a lokális károk összeadódva jelentős makrogazdasági sokkot okoznak. A tüzek megrongálják vagy megsemmisítik a kritikus infrastruktúrát – utakat, hidakat, elektromos vezetékeket és kommunikációs hálózatokat –, amelynek helyreállítása hatalmas, nem tervezett állami kiadásokat tesz szükségessé. Ez a közvetlen rombolás, amely több tízezer hektárnyi produktív területet von ki ideiglenesen vagy véglegesen a termelésből, mérhető csapást jelent a helyi GDP-re.
A tűzvészek pénzügyi utórengései jóval azután is érezhetők, hogy a lángokat eloltották. A legjelentősebb hatás a biztosítási és hitelpiacokon csapódik le. A biztosítótársaságok, szembesülve a növekvő és egyre gyakoribb kárkifizetésekkel, kénytelenek újraárazni a kockázatokat: ez a gyakorlatban a díjak meredek emelkedését, a fedezeti limitek csökkentését és a kizárások körének bővítését jelenti a leginkább veszélyeztetett régiókban. Súlyosabb esetekben a biztosítók teljesen ki is vonulhatnak bizonyos területekről, ami egy „biztosíthatatlan” ingatlanállományt hoz létre, a teljes pénzügyi terhet a tulajdonosokra és végső soron az államra hárítva. Ez a folyamat közvetlenül begyűrűzik a hitel- és ingatlanpiacra is, mivel a bankok szigorítják a finanszírozási feltételeket a biztosítással nem rendelkező vagy magas kockázatú ingatlanokra, ami értékcsökkenéshez és a beruházások visszaeséséhez vezet.
Ezzel párhuzamosan a tűzvészek hatalmas, nem tervezett terhet rónak a közpénzügyekre is. A katasztrófavédelem, az újjáépítés és a helyreállítás azonnali és jelentős állami kiadásokat igényel, ami nyomás alá helyezi a nemzeti és helyi költségvetéseket, és gyakran az államadósság növekedéséhez vagy más kritikus területektől (oktatás, egészségügy) való forráselvonáshoz vezet. Hosszabb távon a károk begyűrűznek a reálgazdaságba is: a turizmus és a mezőgazdaság reputációs kára tartós bevételkiesést okoz, az ellátási láncok zavarai és a megrongálódott infrastruktúra pedig növelik a működési költségeket.
Ezek a tényezők együttesen rontják a régió versenyképességét, és egy olyan negatív gazdasági spirált indíthatnak el, amelyből a kilábalás évekig is eltarthat.
A dél-európai erdőtüzek jogi felelősségi lánca összetett, amely az egyéni mulasztástól az állami kötelezettségekig terjed. A legtöbb tűz, az esetek több mint 95%-a, emberi tevékenységre vezethető vissza, legyen szó szándékos gyújtogatásról vagy gondatlanságról. Az elkövetőkkel szemben a nemzeti jogrendszerek büntetőjogi és polgári jogi szankciókat alkalmaznak, azonban a felelősség itt nem áll meg. A jogszabályok egyre inkább a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, és kötelezettségeket rónak a földtulajdonosokra is. Jó példa erre Franciaország, ahol 2025-től a tűzveszélyes területeken fekvő ingatlanok eladásakor vagy bérbeadásakor a tulajdonosnak kötelezően tájékoztatnia kell a vevőt vagy bérlőt a bozótirtási kötelezettségekről (OLD). A Duarte Agostinho-ügy és hasonló perek lényege: fiatal kérelmezők azt vetik a kormányok szemére, hogy az éghajlatváltozás elleni elégtelen fellépésükkel megsértik az alapvető jogaikat (például az élethez és a magánélet tiszteletben tartásához való jogot), mert a súlyosbodó hőhullámok és erdőtüzek közvetlenül veszélyeztetik az egészségüket és az otthonaikat. Az ilyen ügyekben azt kérdezik a strasbourgi bíróságtól:
felelősségre vonhatók‑e az államok azért, mert nem tesznek meg mindent a klímakockázatok mérséklésére és a tűzvészek megelőzésére?
A nemzeti szabályozások felett az európai uniós keretrendszer áll, amely azonban jelenleg inkább a reaktív segítségnyújtásra, mintsem egy egységes megelőzési stratégiára fókuszál. A határokon átnyúló tüzek kezelésének központi eszköze az EU Polgári Védelmi Mechanizmusa (UCPM), amely a tagállamok közötti segítségnyújtást koordinálja. Ezen keresztül kerülnek bevetésre a rescEU közös tűzoltóflotta repülőgépei és helikopterei is. Bár az EU jelentős forrásokat biztosít a tagállamoknak – a 2021 és 2027 közötti időszakra legalább 3,5 milliárd eurót – az Európai Számvevőszék jelentése szerint ezen pénzek felhasználása nem mindig elég hatékony, és a tagállamok tűzoltásra fordított kiadásai gyakran átláthatatlanok.
A jelenlegi, tagállamonként eltérő és széttagolt megközelítés helyett egy integrált, a megelőzést és a tájgazdálkodást is magában foglaló, közös európai kockázatkezelési stratégiára van szükség a jövőbeli katasztrófák hatásainak enyhítésére.
A dél-európai erdőtüzek nem elszigetelt természeti katasztrófák, hanem a klímaváltozás és a kockázatkezelés hiányosságainak egyre gyakoribb és drágább tünetei. A gazdasági veszteségek, a jogi felelősségi viták és a biztosítási piac megingása azt üzenik: a jelenlegi, tűzoltásra épülő reakciók helyett sürgősen integrált, megelőzésközpontú stratégiára van szükség. Ez magában kell, hogy foglalja az infrastruktúra és a települések tűzállóbbá tételét, a biztosítási és finanszírozási keretek klímakockázatokhoz igazítását, valamint egy erősebb, összehangolt uniós katasztrófavédelmi és jogi együttműködést. Ha ezek elmaradnak, a mediterrán tüzek nemcsak természetvédelmi, hanem tartós gazdasági és társadalmi válsággá is válnak.
Szemlézte: Csongrády Márton
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
