A karácsony kétségtelenül a nyugati világ legmeghatározóbb ünnepe, amelyet jól ismert szimbólumok, mint a Szent Család, a Mikulás és a Három Királyok kísérnek. A keresztény hagyományok mögött azonban Európa pogány örökségének visszhangjai is felfedezhetők. A kontinens különböző vidékein máig élnek olyan népi elemek és helyi szokások, amelyek boszorkányokat, démonokat és természeti szellemeket idéznek.
Bár a kereszténység egykor el akarta törölni ezeket a pogány elemeket, sok hagyomány fennmaradt, mert beépült a keresztény ünnepi szokásokba. Ma ezek a tradíciók lenyűgöző bepillantást nyújtanak az ősi mítoszok és vallási hagyományok összefonódásába. Íme, négy olyan téli fesztivál, amelyek ma is őrzik Európa ősi történeteit.
Festa della Befana, Olaszország
Olaszországban január 5-én éjszaka egy boszorkányszerű alak, La Befana áll a középpontban. Bár megjelenése – seprűn repkedve, kormosan – nem tűnik keresztényi szimbolikának, La Befanát mégis kedveli a katolikus Olaszország. A jó gyerekeket ajándékokkal jutalmazza, míg a rosszcsontoknak szenet hagy, hasonlóan a Mikuláshoz.
La Befana eredete valószínűleg a kereszténység előtti időkig nyúlik vissza, és Strenua római istennőhöz, az újévi ajándékozás patrónusához kapcsolódik.
Azonban a keresztény hagyományokban is helyet kapott: a legenda szerint La Befana menedéket adott a Három Királyoknak, amikor azok úton voltak a kisded Jézushoz.
A legnagyobb ünnepséget Urbania városában tartják, amely La Befana otthonának számít. Itt évente 30 000 látogató gyűlik össze, hogy megkóstolja a rumos befanini kekszet, megcsodálja a világ leghosszabb karácsonyi harisnyáját (50 méter), és lássa a boszorkányjelmezes táncosokat.
Krampusnacht, az Alpok térsége
Miközben Szent Miklós december 6-án ajándékot hoz a gyerekeknek, az ezt megelőző éjszaka a Krampuszé, egy félelmetes, félig ember, félig kecske alakú démoné. Az osztrák, bajor és dél-tiroli Alpok vidékén a Krampusz Szent Miklós ijesztő kísérőjeként jelenik meg, és a rossz gyerekeket nemcsak megrémíti, hanem nyírfavesszőkkel el is náspángolja – a legrosszabbakat pedig állítólag egy kosárban magával viszi a pokolba.
A Krampusz éjszakáján (Krampusnacht) a helyiek rémisztő maszkokat és jelmezeket öltenek és zajos felvonulásokat rendeznek,
amelyeket Krampusz-futásnak (Krampuslauf) neveznek. Ezek az események a gonosz szellemek elűzésére szolgáló, kereszténység előtti rítusokat idézik. Salzburg óvárosában rendezik az egyik leglátványosabb Krampusz-futást.
Mari Lwyd, Wales
Walesben a karácsony és az újév időszakában egy kísérteties lókoponya, a Mari Lwyd kerül előtérbe. A lókoponyát szalagokkal és gömbökkel díszítik, és egy fehér lepel alatt rejtőző ember viseli. A Mari Lwyd és kísérete házról házra jár, és költői versenybe bocsátkozik a házigazdákkal, cserébe ételt és italt kérve.
A Mari Lwyd a wassailing hagyomány része, amelyben az emberek dalokat énekelve kínáltak egy pohár forralt bort vagy almabort ajándékokért cserébe. Sok történész úgy véli, hogy a Mari Lwyd kelta vagy pogány eredetű, és termékenységet, szerencsét hozó szimbólumként élt az emberek képzeletében.
A legismertebb Mari Lwyd-fesztivált Chepstow városában rendezik, ahol több tucat díszes lókoponya vonul az utcákon. A rendezvény csúcspontja egy szimbolikus határünnepség az angol–walesi hídon, amelyet követően almabort locsolnak a fák gyökereire egy jó termést biztosító rítus részeként.
Romania’s annual Dancing Bears Festival to ‘ward off evil spirits’ — in pictures https://t.co/UAkZXwAGg2 pic.twitter.com/XPGvghuH4z
— Al Jazeera English (@AJEnglish) January 2, 2024
Mackótánc, Erdély
Erdély Kárpátokkal övezett tájain december 30-án furcsa látvány fogadja az utazót: óriási medvebőrökbe öltözött emberek táncolnak az utcákon. Az akár 40 kilogrammos bőröket generációk óta öröklik, és hagyományos dob- és furulyazene kíséretében elevenítik meg a Mackótáncot.
Ez az ősi rítus a medve szimbolikus halálát és újjászületését ábrázolja, előrevetítve a megújulást és az erőt az új évre.
A Mackótánc eredete a Geto-dákokhoz vezethető vissza, akik szent állatként tisztelték a medvét, és a csecsemőket medvezsírral kenték be, hogy védelmet nyerjenek. A legnagyobb ünnepség Kománfaván zajlik, ahol a látogatók testközelből tapasztalhatják meg ezt a hagyományt.
Ezek az ünnepek bepillantást nyújtanak Európa kereszténység előtti hagyományaiba. Az olasz Befanától a walesi Mari Lwydig, ezek a rituálék továbbra is bűvöletben tartják a helyieket és az oda látogatókat. Ezek nem csupán érdekes szokások, hanem annak bizonyítékai, hogy az ősi hiedelmek hogyan fonódtak össze a keresztény naptárral, és hogyan őrződtek meg a közösségek élő emlékezetében.
Szemlézte: Pál Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
