Blog

Fegyverszünet vagy időnyerés? – Thaiföld és Kambodzsa határháborújának régi-új dinamikája

Donald Trump korábbi bejelentése szerint Thaiföld és Kambodzsa vezetői ismét felfüggesztették a határmenti tűzharcokat, és visszatértek a nyáron megkötött amerikai–maláj közvetítéssel létrejött egyezményhez. A fegyvernyugvás nem tartott sokáig, a térségben néhány órán belül ismét kiújultak a harcok.…

Donald Trump korábbi bejelentése szerint Thaiföld és Kambodzsa vezetői ismét felfüggesztették a határmenti tűzharcokat, és visszatértek a nyáron megkötött amerikai–maláj közvetítéssel létrejött egyezményhez. A fegyvernyugvás nem tartott sokáig, a térségben néhány órán belül ismét kiújultak a harcok. A határ menti villongások nem félreértésekből vagy véletlen eszkalációból születnek: a thai–kambodzsai viszony több mint száz éve hordozza magában a feszültséget, és minden egyes fegyveres incidens ennek az örökségnek a tünete.


A mostani erőszakhullámnak a ThaiPBS összesítése szerint több thai katona esett áldozatául, civil lakóházak rongálódtak meg, és a thai hadsereg légicsapásokat hajtott végre olyan célpontok ellen, amelyeket katonai objektumként azonosított. A kambodzsai erők BM–21-es rakéta-sorozatvetőket vetettek be, amelyeket 19–25 mérföldes hatótávolságuk miatt a határ teljes hossza mentén hatékonyan lehet alkalmazni.

A két ország közötti rossz viszony azonban messze nem újkeletű, a konfliktus gyökere a 20. század elejére vezethető vissza.

A mai határvonalat döntően egy 1907-es francia térképnek „köszönhetjük”, abból az időből amikor Kambodzsa még francia protektorátus volt. Thaiföld (akkori nevén: Sziám) máig vitatja a térkép pontosságát, és a határ kijelölését sosem fogadta el történeti igazságként. Az egyik legérzékenyebb pont a Preah Vihear templom ügye, amelyben már döntés is született: az ENSZ Nemzetközi Bírósága 1962-ben Kambodzsának ítélte a terület feletti rendelkezés jogát. A döntés a mai napig heves érzelmeket vált ki Thaiföldön.

A templom körüli terület szimbolikus és stratégiai is egyben. A hegygerincen fekvő épületegyüttesből való kilátás miatt mindkét fél katonai előnyként tekint rá.

A fegyveres összecsapások intenzitása a 2020-as évek elejére újra fokozódott, és ez a tendencia rendre összefüggött belpolitikai átrendeződésekkel Bangkokban és Phnom Penhben. Amikor Thaiföld instabilabb időszakokat élt át, a határkonfliktus rendszerint kiéleződött; amikor Kambodzsában konszolidáció zajlott, a retorika vált agresszívabbá.

A nemzetközi közvetítés – akármilyen nyelvezettel történjen is – valójában csak időleges tűzszüneteket képes elhozni, mert a felek alapvető narratívája évtizedek óta változatlan.

Thaiföld úgy érzi, hogy történelmi igazságtalanság érte a határ kijelölésekor; Kambodzsa számára a Preah Vihear-templom és a környező fennsík a nemzeti identitás része, amelyet nem hajlandó vitára bocsátani.

A mostani amerikai közvetítés is inkább kommunikációs siker volt, mintsem valódi diplomáciai áttörés. Washingtonnak fontos a délkelet-ázsiai stabilitás, hiszen Kína térnyerése mellett minden regionális feszültség geopolitikai súlyt kap. Amíg Thaiföld revíziós igényei élnek, és amíg Kambodzsa nem hajlandó semmilyen kompromisszumra a templom körüli területek ügyében, addig bármilyen tűzszünet csak átmeneti „stop gomb”.

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a konfliktusban fokozatosan nő a propaganda szerepe, ahol a másik fél démonizálása belpolitikai előnyökkel jár. Délkelet-Ázsia egyik legrégebbi határvitája ezért valójában egy tágabb kérdést tükröz:

hogyan kezelik a posztgyarmati határokat, amelyek önmagukban hordozzák a konfliktus magját?

A konfliktus tehát ott folytatódik, ahol 1907-ben elkezdődött: egy térképen, amelyet mindkét fél a saját igazsága hordozójának tart. És amíg ez így marad, a következő tűzszünet aligha lesz tartósabb, mint az előző.

Szemlézte: Ihász Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon