Miközben az ukrajnai háború nem megy túlságosan jól a Kreml ura számára, nem tűnik úgy, hogy a katonai-biztonsági elit képes vagy hajlandó lenne tenni a politikai vezetés megragadásáért - írja a Foreign Affairs.
Vlagyimir Putyin viszonya a hadsereg és a biztonsági szolgálatok vezetőivel nem tűnik túl rózsásnak. Még a háború megindítása előtt a Nemzetbiztonsági Tanács felvételről sugárzott ülésén nyilvánosság előtt alázta meg Szergej Nariszkint, az SZVR vezetőjét. Ennek oka mindössze annyi volt, hogy nem foglalt állást egyértelműen a donyecki és luhanszki szakadár régiók köztársaságként való elismerése mellett. Azóta több FSZB-tábornok került házi őrizetbe, illetve börtönbe, amiért helytelen képet adtak az ukrajnai helyzetről, illetve rosszul készítették elő a helyi támogató csoportokat.
The FSB of the Russian Federation held a "purge" of employees who were engaged in intelligence and analysis of Ukraine and provided Putin with relevant information.
— Brian �� (@brianmcarsales) April 11, 2022
This was stated by Bellingcat investigative journalist Hristo Grozev.
(Full comments on screenshot) pic.twitter.com/Q5XTPvNopm
Szergej Sojgu védelmi miniszter is hetekre eltűnt a nyilvánosság elől. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az orosz parancsnoki struktúrát is felborította a Kreml:
Putyin általános direktívákban, közvetlenül irányította a háború első heteiben az egyes hadseregek vezetőit, káoszt okozva ezzel és teljesen megkerülve a Védelmi Minisztériumot.
Egyértelmű tehát, hogy komoly feszültségek vannak a Kremlen belül, ami egy kevésbé stabil államban hatalmi harcok előszelének is tekinthető. Azonban a Foreign Affairs elemzői rámutatnak arra, hogy Oroszországban relatíve kis hagyománya van a katonai felkeléseknek. A legutóbbi 1825-ben robbant ki, és az is sikertelen volt. Az 1990-es években egy orosz tábornoknak meglehetősen jó támogatottságú pártot sikerült kiépítenie, de hamarosan gyanús körülmények között meggyilkolták. A kétezres években egy katonai csoport megpróbálta meggyilkolni az orosz privatizációt levezénylő Anatolij Csubajiszt, de tagjai kudarcot vallottak.
A hadsereg politikai gyengesége annak tudható be, hogy a mindenkori állambiztonsági szolgálat folyamatosan nagyon komoly politikai kontroll alatt tartja.
A kommunista idők alatt a politikai tisztek rendszere, 1989 után pedig az FSZB ellenőrzése folyamatosan monitorozza a hadsereget, és megakadályozza politikai csoportok kifejlődését. Ennek része a mélységes bizalmatlanság kultúrájának a kialakítása, ami társadalmilag ugyancsak káros, de a Kreml urainak szüksége van rá, hogy ne alakulhassanak ki ellenzéki erők kellemetlen helyeken, mint például az erős hadseregben.
Az állami biztonsági szolgálatok ereje ugyancsak korlátozott, ha a politikai kezdeményezőerőt tekintjük. A KGB, majd az FSZB szerkezete szintén meggátolta komoly belső klánok kialakulását a bizalmatlanság kultúrájának segítségével.
A belbiztonsági szolgálatok tisztviselői inkább saját pozíciójukhoz hűek, mint feletteseikhez, és ez megkönnyíti a külső, politikai ellenőrzést.
Így hát, ha Oroszországba radikális változás érkezik, annak a civil szféra felől kell elindulnia. Az elemzők a kritikus jelentőségű gazdasági problémákban látják ennek esetleges elindítóját. Ha a társadalom megmozdul, a hadsereg már tudja követni, mint az 1917 februárjában is történt. Azonban nem valószínű, hogy önmagában a szankciók miatt bekövetkezik ez, hiszen sehol máshol sem sikerült ilyen hatást elérni, nem valószínű, hogy éppen a hasonló válsághelyzetekre felkészült orosz társadalomban sikerülne. Egy ilyen összeomlás legfeljebb egy komoly háborús vereség után jöhet el, ami egyelőre messze van Ukrajnában, ha nem is teljesen lehetetlen.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
