A menekültválság kétféle reakciót váltott ki Európában, de sem a szolidaritás, sem az aggodalmaskodás nem vezet hatékony politikai gyakorlathoz a válság kezelése érdekében. A szíriai válság kezelési stratégiáit értékeli Emanuele Ottolenghi a Standpoint Magazine oldalán megjelent cikkében.
Egyre elterjedtebb az az elképzelés, hogy az Iránnal való szövetség hozhat csak megoldást a szíriai problémára. A Standpointban cikket megjelentető Ottolenghi szerint azonban a Damaszkuszba vezető út nem Teheránon keresztül vezet, a stratégia kudarcra van ítélve. A menekültválság oka szerinte Bassár el-Aszad rezsimje és a diktátornak tanácsokat adó iráni Forradalmi Gárda.
A még Aszad által ellenőrzött területeken élők a paranoiás vezetőség atrocitásainak vannak kitéve: paradox módon egyes szunnita lakosok inkább az Iszlám Állam által ellenőrzött területekre menekülnek, mert állításuk szerint ott nagyobb biztonságban vannak. A helyzet a tél beköszöntével pedig még rosszabbra fog fordulni, az infrastruktúra összeomlása és az alapvető közszolgáltatások hiánya mellett egyre fenyegetőbb az éhínség és a gyógyszerek hiányának veszélye.
Ottolenghi szerint Európa egyelőre nem rendelkezik túl sok realisztikus katonai opcióval, de az Iránnal való egyezkedés valójában a „gyújtogatók összetévesztése a tűzoltósággal”. Az Európába érkező migránsok befogadása és az együttműködés keresése Teheránnal az irániak kezére játszik, céljuk egy síiták felé elkötelezett rezsim fenntartása a szír területeken.
A szerző szerint ezzel Európa bűnrészességet vállal Szíria szisztematikus megerőszakolásában. Ehelyett inkább azoknak a szankcióknak a hatékonyságát kellene felismerni, amelyet az iráni nukleáris programmal szemben hoztak, enyhítésük helyett inkább további szigorúságot kellene mutatni a szíriai konfliktusban vállalt szerepük miatt. Ezek sem jelentenék a konfliktus felszámolását, de megtorpanásra kényszerítenék Iránt, és arra, hogy gondolja át Aszad támogatását, aki az emberek szenvedésért felelős.
Ottolenghi szerint Európának van annyi ereje, hogy ezt megtegye, de csak akkor, ha abbahagyja az önámítást, és nem bízik abban, hogy a szíriai tragédia felszámolásában Irán lesz a partnere.
Rózsa Kitti
