Június 28. és 30. között került megrendezésre az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének éves csúcstalálkozója, ahol állam- és kormányfők tárgyaltak az euroatlanti térség biztonsági kihívásairól, valamint a Szövetség jövőjéről. Az idei csúcstalálkozó nem csupán az Európa előtt álló megpróbáltatások miatt bírt nagy jelentőséggel, hanem azért is, mert elfogadták a Szövetség következő éveit meghatározó új Stratégiai Koncepciót.
Mind a csúcstalálkozó záródokumentumát, mind az új Stratégia Koncepciót illetően kijelenthető, hogy a Szövetség vezetői nem csupán saját terveiket irányozták elő, hanem részletes képet adtak az euroatlanti térség biztonsági környezetének változásairól is. A stratégiai célokat meghatározó fenyegetések akut és hosszú távú elemekként kategorizálhatók.
We just concluded an historic #NATOSummit, making our transatlantic Alliance bigger, stronger & safer. Leaders agreed to invite #Finland & #Sweden to join #NATO; a fundamental shift in our deterrence & defence; a new Strategic Concept; & more support for #Ukraine. pic.twitter.com/rM0cUR27G7
— Jens Stoltenberg (@jensstoltenberg) June 30, 2022
Akut fenyegetések
Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a csúcstalálkozó fő témáját Oroszország Ukrajna elleni háborúja adta. Tekintve, hogy a szövetséges államok többsége aktívan támogatja az ukrán állam ellenállását az orosz agresszióval szemben, várható volt, hogy az elfogadott dokumentumok nagy hangsúlyt helyeznek a konfliktusban való egyértelmű állásfoglalásra.
Az egyik legfontosabb aspektus - amely kiemelten, többízben szerepel a hivatalos közleményekben – az orosz invázió nemzetközi jogi igazolhatatlansága. Ennek nyomatékosítása nem csupán a NATO értékalapú voltának megerősítése, de
az elrettentés eszköze is. Ezt jól példázza, hogy Belaruszt „bűnrészesként” említi a záródokumentum.
A dokumentumok különös figyelmet szentelnek az invázió okozta humanitárius válság vetületeire, hisz ezek – közvetett és közvetlen szinten is – veszélyeztetik a NATO keleti szárnyának biztonsági környezetét.
Indirekt fenyegetést jelentenek az orosz csapatok által elkövetett erőszakos és szexuális bűncselekmények, valamint ezek napvilágra kerülése. Ezen tevékenység nem csupán a harcok által közvetlenül érintett területek lakosságára van hatással, de olyan mértékű népességmozgást idéz elő, amely hibrid támadásként is értelmezhető (lásd a belarusz-lengyel/litván határon kialakult migrációs krízist).
A tömeges migráció (az UNHCR adatai alapján február 24. óta 5,6 millió menekült érkezhetett Európa országaiba Ukrajnából) gyengítheti – ebben az esetben a közép- és kelet-európai – NATO-tagok ellenállási képességét,
hiszen az embertömeg nagysága hatalmas terhet ró az államapparátus szereplőire, valamint akár társadalmi feszültségeket is szülhet.
Direkt fenyegetésként értelmezhető az orosz-ukrán háború által okozott energia- és élelmiszerválság is. Tekintve, hogy Ukrajna (és Oroszország) a világ legnagyobb mezőgazdasági exportőrei közé tartoznak, a termelés kiesésével, valamint a szankciók következményei miatt a Szövetség tagállamainak szembe kell néznie az élelmiszerhiány, valamint a kínálat csökkenéséből adódó drágulás kihívásaival. Mivel ezen alapvető fogyasztási cikkek hiánya leginkább társadalmi szinten érzékelhető, a lehetséges kialakuló feszültségek a NATO-országok ellenállóképességét is fenyegetni fogják. Az energiaválságot illetően kijelenthető, hogy nem csupán a civil szférát befolyásolja, de a NATO katonai erejének mindennapi működését is. Ez jól mutatja, hogy a Szövetség alapvető érdeke ezen válságok kezelhető keretek közé szorítása.
A humanitárius krízis aspektusa mellett a találkozó záródokumentuma kitér az Oroszország által a NATO ellen (is) folytatott információs hadviselésre. Ennek célja nem feltétlenül a háború indokoltságának bizonyítása az európai célközönség számára, hanem egyfajta zajkeltés, amely
elérheti, hogy a NATO-országok állampolgárai belefáradjanak a hiteles információk keresésébe. Ezzel Oroszország bizonyos szintű társadalmi apátiát érhet el, így csökkentve az Ukrajnát segítő országok támogatásának saját polgáraik felé mutatott igazolhatóságát.
Hosszútávú fenyegetések
A dokumentumok szerint a hosszútávú fenyegetések közé sorolható a terrorizmus problémája. Ezt példázza a nemrégiben Norvégiában történt támadás, amely során 2 ember vesztette életét, és 21-en megsérültek. A terrorista tevékenység, mint sürgősen kezelendő jelenség említése szintén nem okozhat nagy meglepetést: az USA Afganisztánból való kivonulása, majd a tálib hatalomátvétel, valamint a Száhel-övezetben uralkodó állapotok bármelyik pillanatban közvetlenül fenyegethetik a Szövetség országainak biztonságát, amennyiben az ehhez szükséges tényezők lehetőséget adnak rá. A nemrégiben megjelent 2022-es TE-SAT jelentés jól összefoglalta a terrorizmust befolyásoló kockázatokat. A háború következményeként (is) bekövetkező geopolitikai instabilitás, valamint az államok ebből adódó „lekötöttsége” korlátozza azok válaszkészségét.
A korábban említett szocioökonómiai válságok okozta társadalmi feszültségek beépíthetővé válnak bizonyos extrémista narratívákba, valamint a gazdasági krízis vesztesei könnyen radikalizálhatóvá válhatnak.
Ezen felül továbbra is veszélyt jelentenek a Covid-19, valamint a folyamatos technológiai fejlődés okozta kihívások, valamint a klímaváltozás következményei. Utóbbiakra a madridi csúcson elfogadott dokumentumok is nagy hangsúlyt helyeznek.
A hosszú távú, főként aszimmetrikus fenyegetések között több ízben szerepelt a Szövetség Kínával való szembenállása. A dokumentumok kiemelték, hogy Kína technológiai fejlődése veszélyt jelenthet a NATO technológiai elsőségére, valamit hangsúlyozták ezen tényező információs hadviselésben betöltött szerepét. Ezen a ponton szerepelt az ABC fegyverek átláthatóvá tételének célja.
A továbbiakban főként olyan általános célok fogalmazódtak meg a zárónyilatkozatban, illetve az új Stratégiai Koncepcióban, amelyek reflektálni kívántak az évszázad kihívásaira, mint a kisebbségek helyzete, valamint a klímaváltozás.
Következtetések
A csúcstalálkozón elfogadott dokumentumokban jól megfigyelhető egyfajta fontossági sorrend a kihívásokat illetően. Összességében kijelenthető, hogy a madridi NATO-csúcs témái leginkább az orosz-ukrán háború köré koncentrálódtak. Ennek fő aspektusait a Szövetség által univerzálisnak tekintett nemzetközi rend megsértése, valamint a humanitárius kérdések adták.
A hosszú távú célok között megjelentek például Törökország (a terrorizmusellenes tevékenység fokozott jelenléte), valamint az Egyesült Államok (a Kínára fordított kiemelt figyelem) érdekei.
Összefoglalva tehát a Stratégiai Koncepcióban megjelenő biztonsági környezet nem áll meg csupán Oroszországnál, bár ez jelenti a legnagyobb fenyegetést a Szövetség tagállamaira. Ennek ellenére Moszkva tevékenysége mégsem értékelhető közvetlen veszélyként, bár sérti a NATO geopolitikai érdekeit.
A jövő stratégiai környezetét illetően felmerül a kérdés továbbá, hogy az euroatlanti térség szereplőinek mennyiben sikerül balanszíroznia az Egyesült Államok Ázsia felé fordulása, valamint az európai szövetségeseket érintő orosz agresszió miatti aggodalom között.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
