Egyre erősödnek az Ukrajnába történő fegyverszállítást kritizáló hangok Közép-Kelet-Európában, főként Lengyelországban.
Az elmúlt hetek egyik leginkább meglepő külpolitikai híre minden bizonnyal a lengyel-ukrán konfliktus kirobbanása volt. Az orosz-ukrán háború kitörése óta Varsó az ukránoknak nyújtott fegyverszállítmányok jelentős támogatója volt. Ennek a hozzáállásnak kétségtelenül számos geopolitikai és történelmi oka volt: a lengyel történelemben Oroszország nem éppen baráti országként tartják számon. Gondolhatunk itt a több lengyel felkelést is véresen megtorló cári Orosz Birodalomra, vagy akár a lengyel értelmiség nagy részét szisztematikusan megsemmisítő Szovjetunióra.
Az említett konfliktusok és történelmi sérelmek miatt a lengyelek annyira az oroszokkal szemben pozícionálják magukat, hogy
a háború kitörése óta konzekvensen és megkérdőjelezhetetlenül Ukrajna mellett álltak.
Tették ezt úgy, hogy közben konfliktusba kerültek az ezeréves közös baráti kapcsolatokat ápoló Magyarország éppen regnáló kormányával is. Külön érdekesség, hogy számos ponton nagyon hasonló a két ország politikája: az Uniós pénzek befagyasztása, politikai csatározások az Európai Unió bizonyos döntéseivel szemben, vagy éppen a hasonló ideológiával és politikai programmal rendelkező jobboldali kormányzás. Éppen ezért volt annyira látható a két ország közötti törésvonal a háború kérdésében.
Amikor a fegyverszállítmányok és azok kivitelezése volt a napirenden, Varsó nem csak a kommunikációban járt elől: a lengyel állam igen jelentős harci eszközöket adott át teljesen ingyen Ukrajnának: ilyenek a komoly ütőerőt képviselő Leopard 2-es tankok. Emellett
Varsó jelentős humanitárius támogatásokat is eljuttatott a megtámadott országnak,
nem beszélve a 2022. február 24 óta Lengyelországba menekült több millió ukrán állampolgárról (akiknek egy része ugyan nem maradt az országban, de ottlétük ugyancsak terheket rótt a befogadó országra). Ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, Lengyelország igencsak kivette a részét Ukrajna támogatásából.
Ezek fényében érte derült égből villámcsapásként a nemzetközi közvéleményt, hogy szeptemberben egyik pillanatról a másikra igen jelentősen megromlott a két ország eddig rendkívül szorosnak mondható viszonya. Ez egy nagyon gyors folyamat eredménye: szeptember 15-től - miután Brüsszel nem hosszabbította meg az ukrán gabona behozatalára vonatkozó tilalmat - Magyarország és Szlovákia mellett Lengyelország is megtette ezt saját hatáskörben, a hazai gazdák védelmének érdekében. Erre válaszul Ukrajna bejelentette, hogy beperli az említett három országot a WTO-nál. Ez a lépés a lengyelek számára elfogadhatatlannak bizonyult: a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki bejelentette, hogy Lengyelország leállítja a fegyverszállítmányokat, mivel ezentúl a saját hadseregük fejlesztésére koncentrálnak.
A konfliktus csak tovább éleződött, amikor Zelenszkij ukrán elnök arra tett utalást, hogy ,,egyes európai barátaik” ezzel a ,,politikai színjátékkal” csak Moszkvát segítik. Kijelentésének egyből meg is lett az eredménye:
a lengyel külügy bekérette a varsói ukrán nagykövetet, továbbá Morawiecki figyelmeztette Kijevet: ha továbbra is folytatják a konfliktus eszkalálását, további ukrán termékek importját is megtiltják.
Ugyanaz a Morawiecki mondta ezt, aki idén február 24-én, a háború egyéves évfordulóján még úgy fogalmazott: ,,Lengyelország és Európa a ti oldalatokon áll. Egyértelműen nem fogunk elhagyni titeket, támogatni fogjuk Ukrajnát addig, amíg teljes győzelmet nem arat Oroszország fölött”. Ezen beszéd fényében ugyancsak élesen látszik a két fél közötti baráti kapcsolat megromlása.
A konfliktus fellángolásnak megfékezésére mind a lengyel, mind az ukrán elnök nyugalomra intett, és próbálták elsimítani a feszültségeket. Továbbá az ukránok azt is leszögezték, hogy inkább tárgyalásokon, mintsem jogi úton próbálják rendezni a vitás kérdéseket. Ennek ellenére továbbra is fagyosnak tűnik a két ország viszonya: legutóbbi lengyelországi látogatása során az ukrán elnök nem találkozott egyetlen lengyel tisztségviselővel sem.
A konfliktus okai tehát nyilvánvalók és ki kell emelni, hogy a lengyel reakció több elemző szerint is várható volt. Közvetlenül a háború kitörése után is voltak Kijevnek olyan megnyilvánulásai, amelyek igen élesen kritizáltak adott esetben segítséget nyújtó országokat is. Magyarországot különösen sokat kritizálta, ugyanakkor a német kormánnyal szemben is igen éles megjegyzései voltak az ukrán elnöknek az elmúlt hónapokban. A CNN is megjegyzi, hogy
Ukrajna túlságosan is követelő hangnemet ütött meg a szövetségeseivel, és nem mindig sikerült megtalálnia a megfelelő hangsúlyt.
Ezt mutatja be egy X-felhasználó alábbi tweet-je is.
The grain dispute is just a symptom. The ukrainians choosing to go suck off the germans the second Poland said "no" to a single thing, means that ukraine has rejected Poland's long standing offer of friendship.
— SobieskisWhiskers (@SobieskisW) September 21, 2023
They are known as unreliable backstabbers from now on. Their choice. pic.twitter.com/rq6BGu2EEv
További aggodalomra adhat okot Kijevnek, hogy a szlovák választásokat megnyerő Robert Fico is igen kritikus az ukrán fegyverszállítmányokkal és Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatban. Látható tehát az a tendencia, hogy az eddig feltétel nélkül a megtámadott ország mellett álló államokban egyre erősödnek a kritikus hangok.
Ha az egyik legnagyobb támogató, Lengyelország is jól láthatóan szembefordul a kijevi vezetéssel, akkor ott minden bizonnyal többről van szó, mint orosz érdekek feltételezett kiszolgálásáról
(amellyel Magyarországot vádolták meg sokszori alkalommal). Emiatt Kijevnek fel kell tennie magának a kérdést: nem lépett-e át egy bizonyos ,,határt" ezeknél az országoknál?
Szemlézte: Ferencz Attila Norbert
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
