Moszkva és Új-Delhi partnersége nagy múltra tekint vissza, ám a legutóbbi nemzetközi fejlemények ezt jelentősen meggyengíthetik, figyelmeztetnek indiai elemzők.
Az orosz vezetés az Egyesült Államok afganisztáni kivonulásával kétségtelenül új geopolitikai lehetőségekhez jutott. A tálibok által kikiáltott Afganisztáni Iszlám Emirátus megtűrésével, illetve nemzetközi porondra való esetleges visszavezetésével akár egy új - lazább - szövetségest is nyerhet Közép-Ázsiában. Azonban mindennek komoly diplomáciai következményei vannak. A Nyugat jelenleginél is komolyabb rosszallásától nem kell tartania Moszkvának – azonban indiai kapcsolatait könnyen elveszítheti. A Foreign Policy hasábjain C. Raja Mohan rámutat arra, hogy
az oroszok részéről a tálibok megtűrése, tárgyalópartnerként való elismerése India hagyományos ellenfelének, Pakisztánnak és nem utolsósorban a szubkontinensnyi országgal szintén barátságtalan viszonyban lévő Kínának kedvez.
Indiát a hagyományosan baloldali, az el nem kötelezett országok felé és a gyarmati rendszerek ellen küzdő mozgalmak irányába húzó elitje a függetlenség elnyerése óta – ha bizonyos korlátokon belül is - a Szovjetunióhoz közelítette a bipoláris rendszeren belül. Ezt bizonyítja egy egyszerű pillantás az indiai fegyveres erők arzenáljára: India a legutóbbi időkig a szovjet/orosz fegyverek elsődleges exportpiaca volt.
Saját szerkesztés, adatok forrása: Spiri
Az adatsor azonban a 2012 óta csökkenő trendre is rámutat. Ez India orosz kapcsolatainak lassú lazulását bizonyítja: miközben a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) feltörekvő gazdaságokat tömörítő fórumán igyekezett együttműködni Moszkvával, növekvő gazdasági erejével saját hadiipara és önálló külpolitikai öntudata is megerősödött. Moszkva eközben a megerősödő Kínához kezdett el közeledni és ez kiváltotta a Pekinggel régóta területi vitában álló Új-Delhi rosszallását.
1989 előtt Indiának a Kínával fennálló viszálya garantálta, hogy Moszkvával vannak jó kapcsolatai és az Egyesült Államokkal ellenséges, ám ez a külpolitikai egyenlet mostanra megfordult.
Mindennek tetejébe érkezett aztán az afganisztáni vákuum és káosz kialakulása is, ahol – mint azt a világsajtó sietett kiemelni – az orosz és kínai követségek Kabulban maradtak, miközben a nyugati diplomáciai képviseletek fejvesztve és szervezetlenül menekültek. Míg azonban Kína, Oroszország és Pakisztán - Katarral és Törökországgal karöltve - az új rezsimmel való kapcsolatok stabilizálására törekszik, India a Nyugattal együtt lépett fel az ENSZ-ben, szigorú feltételeket szabva a táliboknak a nemzetközi közösségbe történő belépéshez. Pakisztán „hátország-képzése” Afganisztánban súlyosan sérti India érdekeit, s az oroszok ehhez való asszisztálása nem marad válasz nélkül a szubkontinensen.
Mindez minden jel szerint ez ahhoz vezet majd, hogy az indiai külpolitika levetkőzi Nyugat-ellenes előítéleteit,
s inkább a csendes-óceáni „Quad” országaihoz (Ausztrália, Egyesült Államok, Japán) igyekszik közeledni. Amennyiben Oroszország nem változtat közép-ázsiai politikáján és Kínához fűződő kapcsolatán, egy régi szövetségesével, ráadásul egy egyre erősödő országgal romolhat meg a viszonya, talán végzetesen.
Szemlézte: Farkas Dániel
