Blog

Függőség vagy autonómia: a transzatlanti kapcsolatok jövője meghatározza a geopolitikai versengést

Bár az európai országok Egyesült Államokkal való kapcsolatának legfőbb kérdéseire az orosz-ukrán háború kitörése világított rá, annak tendenciái sokkal korábbra nyúlnak vissza. A transzatlanti viszony egyoldalú függőségbe való átfordulása azonban nem csupán az európai kontinens geopolitikai…

Bár az európai országok Egyesült Államokkal való kapcsolatának legfőbb kérdéseire az orosz-ukrán háború kitörése világított rá, annak tendenciái sokkal korábbra nyúlnak vissza. A transzatlanti viszony egyoldalú függőségbe való átfordulása azonban nem csupán az európai kontinens geopolitikai szerepvállalásának jövőjét fenyegeti, de hatással van az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között felerősödő versengésre is. Az európai-amerikai szövetség jövőjét, kihívásait és lehetőségeit Jeremy Shapiro, a European Council on Foreign Relations (ECFR) kutatási igazgatója, az amerikai külügy korábbi szakértője, valamint Jana Puglierin, az ECFR berlini irodájának vezetője elemezték a War on the Rocks hasábjain. 

Az orosz-ukrán konfliktus eszkalációját követően az európai biztonsági architektúrát övező kérdések újra megnövekedett intenzitással kerültek terítékre a transzatlanti kapcsolatokat formáló platformokon. Ezt jól mutatta például az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás dilemmája, ami leginkább a német Leopard 2 típusú harckocsik ügyében nyilvánult meg. Annak ellenére, hogy az orosz agresszió által leginkább érintett balti, illetve közép-európai országok készek lettek volna az eszközök átadására, Németország, a kontinens egyik domináns hatalma az Egyesült Államokra várva tétovázott. Mindez példázza az európai kontinens kül- és biztonságpolitikai dilemmáját, amelynek középpontjában a transzatlanti kapcsolatok állnak.

Donald Trump hatalomra jutását követően az amerikai külpolitikában felerősödött az Ázsiát középpontba helyező irányvonal, ami számos álmatlan éjszakát okozott az óceán túlpartján élő döntéshozóknak. Tekintve, hogy

a Trump-kormányzat egyre inkább át kívánta csoportosítani az erőforrásokat a Kínával való versengés köré, ezzel együtt megvonva azokat a transzatlanti szövetségesektől, Európának újra kellett gondolnia az önállósodás kérdését.

Erre utal például Angela Merkel 2017-es beszéde vagy éppen az Ursula von der Leyen ígérete, miszerint az EU-ból önálló geopolitikai aktor lesz.

Mindennek ellenére az ukrajnai háború egyértelműsítette, hogy az európai önállósodás egyelőre csupán cselekvés nélküli törekvésként értékelhető, amit az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott segítségben való szerepvállalása is tükröz.

Az amerikai dominancia azonban nem csupán az ukránok támogatásában jelenik meg: a gazdasági és katonai aspektusokban is jelentős előnnyel rendelkezik Washington. A 2008-as válságot követően az Egyesült Államok gazdaságának térnyerése és megerősödése felülmúlta az európai kontinensét. Ezt tükrözi a legnagyobb amerikai tech vállalatok betörése az európai piacra. Ezzel párhuzamosan az amerikai katonai erő növekedési üteme is jóval meghaladja az összesített európai adatokat. A lemaradás oka pedig – a szerzők szerint – az európai nagyhatalmak megosztottságában és a közös kül- és biztonságpolitika implementációjának hiányában keresendő.

Az amerikai dominancia, valamint az ezzel járó európai függőség azonban problémákat okozhat a transzatlanti kapcsolatokban. Bár annak kialakulása már a hidegháború során megkezdődött, a Szovjetunió felbomlását megelőző geopolitikai status quo-ban Európa helyzete jelentősen különbözött a jelenlegitől.

A kétpólusú világrendben a versengő szuperhatalmak fő hadszíntere Európa volt, ma azonban ez sokkal inkább a csendes-óceáni térségre jellemző.

Ennek következtében a kontinens egyre inkább a Kínával való – főként technológiai és gazdasági – versengés eszközévé válhat az Egyesült Államok számára, ami nem feltétlenül eredményez növekedést.

A védelempolitikai függőség – tekintve, hogy a katonai potenciál az állami szuverenitás fenntartásának egyik legfontosabb eszköze – az egyre inkább a hatalmi pozíció megőrzésére törekvő amerikai külpolitika mellett tehát jelentősen csökkenti Európa geopolitikai jelentőségét és mozgásterét.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon