A Covid-19 mindenkire hatással volt, még a terroristákra is − írja Annelies Pauwels véleménycikkében az EUobserveren.
Ahogy sok állami és nem állami szereplő, úgy a terroristák is saját hasznukra akarják fordítani a koronavírus kreálta helyzetet, hogy radikális narratíváiknak érvényt szerezzenek, mondja Pauwels.
Az Iszlám Állam egy Allah által kimért büntetést lát a koronavírus járványban. Szerintük Kínát különösen keményen bünteti Allah a muzulmán ujgurok üldözéséért, és véleményük szerint az sem lehet véletlen, hogy a síita Kom városa lett a járvány új gócpontja.
Szélsőjobbos terroristák szintén az ellenségeiket okolják a járványért, remélve, hogy céljaikat ezzel még inkább népszerűsíthetik és radikalizálni tudnak másokat. A koronavírus járványt egy Kína által mesterségesen előállított biológiai fegyverként értelmezik, amelyet a nyugati hatalmak elpusztítására hoztak létre – fogalmaz Pauwels.
A dzsihádista csoportok ezzel szemben a koronavírus járványban a közelgő ítélet napját látják. Korábban hasonló világvége retorikával toborozták a külföldi harcosokat a Daesh soraiba, mondván, hogy ezek lesznek az apokalipszis utolsó csatái.
A különböző terrorista csoportok a pandémia okozta zavart saját láthatóságuk növelésére használják. Az Iszlám Állam (másnéven Daesh) például koronavírus hashtageket használva irányítja át a felhasználókat a propagandájukkal elárasztott oldalakra. Az európai szélsőséges csoportosulások a kialakult félelmen és káoszon nyerészkedve hergelik a követőiket erőszakos támadások végrehajtására. Más terrorista hálózatok továbbá arra bátorítják követőiket, hogy a betegségüket fegyverként használva fertőzzenek meg másokat.
A lassan csillapodó világjárvány rengeteg halottat és megroggyant gazdaságokat hagy maga után – röviden, mindent megvalósított, amit terroristák el akarhatnak érni, érvel Pauwels.
Nem meglepő tehát, hogy a világjárvány ihletően hat a terroristák modus operandijára, mind a technikában, mind az áldozatok kiválasztásában, mellyel különösen a kritikus fontosságú egészségügyi létesítményeket célozzák.
Korábban is volt már példa arra, hogy terroristák kórokozókat használtak akcióikhoz. Az eddigi legsúlyosabb bioterror támadások között tartjuk számon az oregoni szalmonellózis járványt, melyet a Rádzsnís szekta idézett elő a '80-as évek közepén, vagy említhetnénk akár a 2000-es évek elején az antraxszal és ricinnel bevont levelek esetét is – hozza a példákat Pauwels.
Elképzelhető, hogy a szélsőséges környezetvédők is jó lehetőséget látnak a világjárványban arra, hogy különböző radikális akciókkal felhívják magukra a figyelmet – vélekedik Pauwels. A gazdasági nehézségek és a nyilvánosság támogatásának hiánya az eddigi ígéretes előrelépéseket is megtorpedózhatják a globális zöld agendában, és a nemzeti kormányok különböző terveit is meghiúsíthatják.
A világjárványnak ezen kívül a terrorizmus elleni harcra is hosszútávú hatásai lehetnek.
Mind a demokratikus, mind a nem demokratikus országok különleges jogrendeket vezettek be a járvány idejére, melyek keretében olyan széleskörű kontakt- és mozgásfigyelő digitális technológiai eszközöket szereztek be, melyek pontos információkat továbbítanak a megfertőződött személyekről.
Elképzelhető, hogy a terrorizmus elleni harc eszköztárába is bekerülnek ezek a technológiák, amennyiben ezt egy nagyobb léptékű terrorista támadás indokolná.
Pauwels szerint azonban az a feltételezés, hogy a radikalizálódás olyan, mint egy járvány, és az egyszerű kapcsolattartás útján is terjed, stigmatizációhoz vezethet és sérelmeket generálhat, amelyek a szélsőségesség újabb táptalajává válhatnak az EU-ban.
Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia
