Az Iráni Iszlám Köztársaságban szeptember vége óta zajlanak tüntetések a nők jogaiért, miután a helyi kormányerők bántalmazták a 22 éves Mahsa Aminit, aki később a sérülései következtében életét vesztette. Ahogy már korábban is írtunk róla (itt és itt) a demonstrációk egyre inkább megrázzák az iráni rezsimet, amely növekvő brutalitással és elnyomással reagál. A szűnni nem akaró tüntetések felvetik a kérdést, hogy az Európai Unió külpolitikája miként tud hozzájárulni az iráni nők helyzetének javításához? Ezt a problémát elemezte Cornelius Adebahr és Barbara Mittelhammer.
A nők jogainak érvényesítését előtérbe helyező külpolitika összetett és átfogó hozzáállást kíván, amelynek nem csupán a diplomácia, de a belügyek területén is meg kell nyilvánulnia. Ezen gyakorlatot Svédország teremtette meg 2014-ben, amikor kidolgozta a 3R politikáját: azaz a jogok (rights), a részvétel (representation), és a források (resources) kerültek fókuszba. Ez német részről 2021-ben kiegészült a sokszínűség (diversity) elemével. Összességében
a nőjogi külpolitika tehát arra törekszik, hogy minél inkluzívabbá tegye a döntéshozatalt és az érdekképviseletet a nők számára.
Az iráni nők szempontjából az Európai Uniónak számos kihívással kell szembe néznie, de a szerzők szerint főképp a nők és gyerekek ellen elkövetett jogsértésekre kell fókuszálnia, hiszen a tüntetések során a rendőri brutalitás következtében elhunytak 15%-a fiatalkorú.
Dear world leaders:
— Dr. Nina Ansary (@drninaansary) November 2, 2022
Your slew of sanctions and series of measures on Iran for its repression of Iranian people is not working.
Here is a front row seat to the ongoing brutality of the Islamic Republic! #MahsaAmini #IranProtests #IranRevoIution pic.twitter.com/1JBmT9yiQm
A támogató uniós külpolitika azonban számos kihívásba és akadályba ütközik. Elsőként érdemes megemlíteni, hogy Iránban a nők nem csupán alulreprezentáltak, hanem teljes mértékben hiányoznak a politikai döntéshozatalból.
Ennek ellenére a civil szférában a társadalmi változások előmozdítóivá váltak, amely megmutatkozott a tüntetések során, hiszen szinte minden réteg közös ügyévé tudták tenni a saját jogaikért való küzdelmet.
Ennek következtében az Uniónak főképp a civil szféra szereplőivel kell együttműködnie a változás érdekében.
Ez a kooperáció kifejezetten fontos az uniós információszerzés és az érintettekkel való kommunikáció szintjén, hiszen az EU-nak nincs Iránban működő hivatalos delegációja, így csupán a tagállami követségeken keresztül van jelen. Ezen felül elengedhetetlen a kommunikáció a lehetséges pénzügyi segélyek szempontjából is, hiszen ezesetben az azt biztosító és az érintettek között nem áll egy elosztást segítő állam. Éppen ellenkezőleg: a cél, hogy az iráni nőknek szánt források közvetlenül a tüntetőkhöz jussanak el.
A civil szférán belül nagy szerepe van a különböző jogvédő szervezeteknek is. Ezen csoportok nagyban segíthetik az ENSZ-t, valamint az EU-t a jogsértések, illetve azok felelőseinek feltárásában.
Ez különösen fontos az Unió által bevezethető bizonyos szankciók kérdésében, hiszen ezeknél kiemelt szempont, hogy főképp a rezsimet sújtsák, ne az iráni társadalmat.
Ezen felül az Uniónak meg kell fontolnia az olyan intézkedéseket, amelyek segíthetik az iráni aktivisták és a rendszer által elnyomottak emigrációját. Ez nem csupán a menedékjog kiterjesztésével lehetséges, hanem például olyan kutatóprogramok létrehozásával, amelyek során az iráni fiatal szakemberek európai egyetemeken tudják folytatni a munkát. Ezzel párhuzamosan az Uniónak fel kell ismernie azt a tudásmennyiséget is, amelyet a korábban Európába emigrált iráni értelmiségieknek köszönhet, illetve amely segítheti az új Irán-politika kialakítását.
Összességében az Európai Unió nőjogi külpolitikájának három tényezőre kell fókuszálnia. Elsőként fel kell ismernie a nemi egyenlőtlenségekből adódó problémákat, valamint meg kell teremtenie a megoldás pénzügyi hátterét. Ezzel párhuzamosan felül kell vizsgálnia az iráni civil társadalommal kapcsolatos politikáját, valamint fel kell mérnie az esetleges szankciók arra gyakorolt hatásait. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a nemzetközi együttműködés fontossága sem, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa esetében.
Összefoglalva tehát az Európai Unió számos téren tudja támogatni az iráni nők ügyét, azonban ehhez újra kell gondolnia saját külpolitikáját.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
