A Demokrata Párt állami, illetve szövetségi szinten egyaránt súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni az elmúlt években. „Bizonyára eljött az idő, hogy a pártvezetés határozott megoldásokat kínáljon az amerikai szavazók problémáira” – írja Clare Foran a The Atlanticban megjelent írásában.
A Demokrata Párt számára ez meglehetősen nagy kihívást jelenthet, hiszen szavazóik úgy gondolják, hogy képviselőik és a kormány nem hallgatja meg őket. A The Washington Post és az ABC News felmérései szerint a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy a Demokrata Párt nem foglalkozik az átlagos amerikai polgárral. Igaz, egyetlen felmérés nem feltétlenül mérvadó, viszont több kérdést is felvet annak kapcsán, hogy miért gondolják az amerikai polgárok, hogy a Demokrata Párt eltávolodott a többségi társadalomtól.
Ohio állam egyik kongresszusi képviselője, Ryan Tim szerint ha az ország háromnegyede úgy gondolja, hogy a realitástól elszakadt a párt, az a jövőre nézve is komoly problémának bizonyulhat. Továbbá kifejtette, hogy a felmérések remélhetőleg felébresztik a „rozsda-övezetből” érkező demokrata képviselőket, akiknek államait Trump ragadta magához a novemberi elnökválasztáson.
A felmérésekből viszont további tanulságokat is le lehet szűrni, miszerint bár az amerikaiak többsége érzékelte a Demokrata Párt eltávolodását az átlagembertől, a demokraták szűk többsége, mintegy 52%-a nem értett egyet ezzel a megállapítással. Összehasonlításképpen a republikánusok 60% úgy gondolta, hogy saját pártvezetésük megfelelő figyelmet szentel szavazói bázisának.
A felmérések eredményei talán úgy értelmezhetők, hogy a demokrata szavazók igyekeznek magyarázatot találni az elvesztett elnökválasztás eredményére, míg a republikánus szavazók éppen a győzelem miatt gondolhatják úgy, hogy pártjuk sikeresebben tudja megszólítani a szavazókat. Továbbá az is elképzelhető, hogy az Obama-adminisztráció alatt a demokrata képviselők drasztikusan csökkenő száma az állami törvényhozásokban azt az érzést erősítheti, hogy a demokraták elszakadtak az átlagemberek mindennapi ügyeitől.
Egyes demokrata törvényhozók szerint egy új gazdasági programmal lehet visszanyerni elvesztett szavazókat. A Michigan állambeli demokraták képviselője, Debbie Dingel szerint a munkások érdekeiért kéne kiállnia pártjának. Dingel szerint Clintonnak, hasonlóan Trumphoz, nem szabadott volna támogatni a csendes–óceáni partnerséget, mert az amerikai munkások jogosan féltették megélhetésüket.
Ryan képviselő szerint a párt érti, hogy milyen gazdasági nehézségekkel küzdenek az amerikai polgárok, és még jobb megoldási javaslatokat is kínálnak, mint a republikánus vezetés. A nehézséget viszont az okozza, hogy a Demokrata Párt erről nem tudta meggyőzni szavazóit. „Meglehetősen nagy probléma számunkra, hogy limuzinokban kocsikáztatott, kávét szürcsölgető liberálisokként tekintenek ránk” – véli Ryan.
Obama és Hilary Clinton Wall Street-i összekötetései is erős ellenérzéseket váltottak ki. A demokrata előválasztások alatt Sanders legtöbbször épp ezt kritizálta ellenfelén. Amikor pedig kiderült, hogy Obama visszaigazolta egy Wall Street-i konferencia ajánlatát, miszerint 400 ezer dollár kapna felszólalásáért, a progresszív szemléletű demokrata Elizabeth Warren „aggasztónak” találta a volt elnök üzletét.
A bankok és nagyvállalatok hatalomszerzése ellen rendszeresen tiltakozó Sandershez és Warrenhez viszont olyan demokraták is csatlakozottak, mint Ryan, aki szerint Obama fellépése rossz szájízt hagy maga után, mivel a politikusok több pénzt keresnek egy beszéddel, mint a szavazókerület egyes választói 10 év alatt.
A „New America” nevű think tank munkatársa, Matt Stroller szerint a demokraták addig nem fognak tudni feltámadni választási vereségükből, ameddig nem látják be, milyen elhibázott volt Obama fiskális politikája.
Forran, a cikk szerzője szerint az amerikai polgárok azon meglátása, miszerint a Demokrata Párt eltávolodott a többségi társadalomtól, azt vetíti előre, hogy egy jól hangzó ellenzéki üzenet kevés lesz visszanyerni az elvesztett szavazókat, inkább az eljátszott bizalmi kapcsolat újjáépítésére kell törekedni.
Szemlézte: Daam Alexandra
