Valóban teljes fordulat várható az Egyesült Államok külpolitikájában az európai ügyeket illetően? Ezt rendkívül nehéz megválaszolni, ugyanis még nem tudjuk, hogy a frissen megválasztott republikánus jelölt, Donald Trump, milyen külpolitikai utat jelöl ki a világ legerősebb államának. Ugyanis van arra is esély, hogy Washington az „America first” politika jegyében valóban Kína ellen fordítja erőforrásainak tetemes részét. Ezzel azonban könnyen kialakulhat egyfajta védelmi deficit az „öreg kontinensen”, ugyanis az amerikai védőernyő nélkül az Európai nemzetállamoknak újra át kell gondolniuk stratégiájukat. Cikkünkben rámutatunk az európai kontinens biztonságát érintő lehetséges forgatókönyvekre.
Európa biztonságában az Egyesült Államok kiemelt szerepet tölt be. Megközelítőleg 100 ezer amerikai katona van kontinensünkön, méghozzá jelentős eszközállománnyal. Ebből a legjelentősebb kontingensek Németországban, Lengyelországban, és az Egyesült Királyságban találhatóak meg. A számok mellett fontos látni a stratégiai képességeket is, gondoljunk csak a romániai vagy éppen a lengyelországi Patriot légvédelmi rendszerekre, vagy éppen az egyre csak épülő katonai repterekre.
Itt érdemes rámutatni, hogy Washington biztonsági garanciái nélkül a kontinens komoly problémával találná magát szembe. Az európai képességek ugyanis nem tudják megközelíteni az amerikait. Németország és Franciaország gazdasági erejéhez mérten kifejezetten alulfinanszírozott hadsereggel rendelkezik.
Donald Trump győzelmével pedig felmerült az a lehetőség, hogy az amerikaiak az „America first” politika jegyében a számukra legfenyegetőbb kérdésre fókuszáljanak, amely nem más, mint a Kínai Népköztársaság felemelkedése. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, teljesen érthető a (lehetséges) amerikai mozgás. Ugyanis Amerika számára az európai kérdés ugyan meghatározó, azonban nem Oroszország jelenti a legnagyobb kihívást. Moszkva „sikeresen” elveszítette hadseregének legelitebb egységeit, gondoljunk itt a VDV (légideszant) vagy éppen a modernebb páncélosok (T-72B3, T-80BVM, T-90M) tömeges megsemmisülésére.
Sokkal inkább az volt fenyegető Amerika számára, hogy az oroszok 2022-es akciója átterjedhet a világ más területeire is, amely alapjaiban rengetné meg Washington globális pozícióit. Vagyis Amerika attól félt, hogy a háború újra a nemzetközi diplomácia általános eszköztárává válhat.
U.S. Troop Withdrawals from Europe Won’t Benefit Its Rivals - Reducing U.S. troop presence in Europe will not undermine U.S. influence or create opportunities for rival powers like Russia to expand.
— Last24Report (@Last24Report) September 30, 2024
· Despite historical fears of power vacuums, troop withdrawals don’t necessarily… pic.twitter.com/nRKDVOGIMd
Egyes elemzések rá is mutatnak arra, hogy egy esetleges amerikai kivonulás nem jelentene Európa számára biztonsági kockázatot. Ugyanis Oroszország olyan komoly támadó képességet veszített el, amelynek köszönhetően újabb 10-15 évre lenne szüksége ahhoz, hogy kiheverje az ukrajnai veszteségeket. Szó se róla, az orosz hadsereget nem érdemes lenézni, ugyanis számokban, eszközökben még így is az európai képességek sokszorosával rendelkezik, azonban a legjobb egységek „kivéreztetésével” sok európai hatalom megnyugodhatott (lengyelek, baltiak).
Ezzel pedig rá kell térnünk arra a kérdésre, hogy milyen Európát szeretne látni Amerika az elkövetkező években? Egy esetleges amerikai kivonulás esetén Európa nagyobb stratégiai autonómiát kaphatna, hiszen megszűnne az amerikai védőernyő. Ez két kérdést érintene. Az egyik az európai államok költségvetése, a másik pedig az Európai Unió biztonságpolitikája.
Az első szerint a nemzetállamoknak sokkal többet kellene költeniük a honvédelemre ahhoz, hogy fenntartsák a status quo-t a kontinensen. Ez a kérdéskör azonban komoly politikai vitákat válthat ki, ugyanis
egy válságos időszak kellős közepén, amikor a kontinens versenyképessége finoman szólva sincsen a helyzet magaslatán, pont az hiányozna, hogy még több erőforrást kelljen átcsoportosítani a honvédelemre, ráadásul gyorsan…
A másik kérdéskör pedig pont ebből fakadóan az Európai Unió jövője. A múltban éppen a különböző válságok idézték elő az Unió megreformálásának igényét. Egy növekvő biztonsági kockázat kapcsán az Unió jelenlegi külpolitikájának átalakítására is sor kerülhet. Gondoljunk a döntéshozatalra, jelenleg a közös külpolitika gyakorlásakor egyhangú döntés szükséges az Európai Unió Tanácsában. Azonban egyre inkább felerősödtek azok a nézetek, amelyek szerint a minősített többségre való áttérés lenne életszerűbb. Ezzel azonban komolyan csorbulna a kisállamok reprezentációja az Unión belül. Emiatt igencsak kétes az unió „centralizációja”, habár tény és való, egyre többször jelenik meg a közbeszédben ez a terv.
“The Belgian Presidency is ready to facilitate an open discussion on Qualified Majority Voting in the Common Foreign and Security Policy…”https://t.co/zk4MzOtEXd pic.twitter.com/aPoBkCbbhD
— Daniel Fiott (@DanielFiott) December 8, 2023
Alapvetően a közös hadsereg egyik előfeltétele volna a közös külpolitika. Ugyanis először érdemes meghatározni mely hatalmak „barátságosak”, illetve melyek az „ellenségesek”. A külpolitika centralizációjával pedig elindulhat Európa a közös hadsereg rögös útján, amely előtt rendkívül sok akadály van, többek között maga a NATO is.
Összegezve, Trump győzelmével rendkívül sok kérdés merül fel Amerika jövőjét illetően. Egyértelműen ide sorolható Európa és az Egyesült Államok viszonya. A két régió ugyanis rendkívül egymásra van utalva gazdaságilag, azonban a biztonság terén már más a helyzet, ott egyértelműen Európa van kitett helyzetben. Amerikának itt egy stratégiai döntést kell hoznia: fenntartja a jelenlegi struktúrát, amelyben szerepel Ukrajna támogatása, illetve az amerikai erők európai állomásoztatása, vagy elfogadja Európa stratégiai autonómiáját. Ebből pedig kirajzolódik, hogy Amerika pragmatikusan engedi el Európa kezét, „elősegítve”, hogy megoldja saját ügyeit. Ehhez azonban az említett két út járható: katonai költségek növelése a gazdasági versenyképesség rovására, vagy éppen az unió centralizációja, amely a nemzetállamok szuverenitásának gyengülésével járna együtt.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
