Mire volt jó Amerika Kínával szembeni játszmája az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank kapcsán, ha a szövetségesei az akarata ellenére csatlakoztak az ázsiai intézményhez? Greg Moore a The National Interestben megjelent cikke szerint az Egyesült Államok több lehetőséghez jutott volna, ha csatlakozik az új kínai kezdeményezéshez.
Az Asian Infrastructure Investment Bank (Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank; AIIB) nagyobb lendületet kapott az utóbbi időszakban, amikor többek között Anglia, Németország, Franciaország, Olaszország és Törökország is bejelentette csatlakozási szándékát. Úgy tűnhet, pénzügyi kérdésekben legalábbis, az Egyesült Államok kezdi elveszíteni az „irányítást” a szövetségesei felett. A november óta eltelt néhány hónapban a legtöbb illetékes amerikai diplomata elsődleges feladatának tekintette lebeszélni a szövetségeseket a kínai bankhoz való csatlakozásról, sikertelenül.
Hozzá kell tennünk, az Egyesült Államok félelmei az új szerveződéssel szemben nem alaptalanok és nem is egy
furcsa hatalmi játék részei Peking megingatására. Jelen állás szerint ez a bank átláthatóságában, vezetésében,
környezeti és munkaerő-szabályozásában messze nem éri el a nemzetközileg elfogadott sztenderdeket, hasonlóan a legtöbb kínai nagyvállalathoz.
Az egyetlen kérdés, hogy az USA izolációs stratégiája-e a legmegfelelőbb válasz a kérdésre. Moore szerint hasznosabb lett volna alapító tagként csatlakozni, ami mellett hat érvet sorakoztat fel:
1. szabályozási kérdésekbe bekapcsolódva az Egyesült Államok és szövetségesei lehetőséget kaphattak volna formálni a bankot;
2. Kína annak a feltételeként, hogy több nagy európai ország alapítóként csatlakozzon lemondott teljes vétójogáról;
3. az USA már korábban is kijelentette, hogy szeretné látni Kínát, amint felelősségteljes játékossá válik a világpiacon − ennek egy első lépése lehet a vétójogról való lemondás szimbolikája;
4. az izolációs stratégia egyértelműen nem működött, ezért Washingtonnak új tervre van szüksége;
5. hosszú távon Peking és Washington között még tovább romolhat a kapcsolat, ha nem sikerül a témában közös nevezőre jutniuk;
6. alapítóként még mindig elérhető lenne az a lehetőség, hogy az USA kilépjen a szerveződésből.
Az amerikai döntéshozók jobban bízhatnának saját magukban, hogy kiálljanak a saját politikájuk és a bejáratott nemzetközi sztenderdek mellett. Ha Kína mégis arra használná a bankot, hogy saját malmára hajtsa a vizet, a szerveződésben részt vevő többi ország számára ez korán nyilvánvalóvá válhatna. Mindent összevetve az izolációs stratégia nem segít kiemelni a bankkal kapcsolatos félelmeket, míg a taggá válás által befolyásoló tényezővé válhatna az Egyesült Államok a kérdésben.
Béres Bence
