Blog

Így használja ki a migrációs konfliktust a baloldal

A baloldali politikusok többsége ferdít az Egyesült Államokba érkező illegális migránsokkal kapcsolatban. Jelenleg nemigen lehet olyan politikai témakört találni a bevándorláson kívül, amit ennyi hazugság övezne – írja Roger L. Simon a PJ Media véleményrovatában megjelent…

A baloldali politikusok többsége ferdít az Egyesült Államokba érkező illegális migránsokkal kapcsolatban. Jelenleg nemigen lehet olyan politikai témakört találni a bevándorláson kívül, amit ennyi hazugság övezne – írja Roger L. Simon a PJ Media véleményrovatában megjelent cikkében.

A migráció témaköre megosztó, de mégse annyira, mint ahogy azt a Demokrata Párt szeretné elhitetni az amerikaiakkal. A liberálisok igyekeznek a lehető legjobban relativizálni az Amerikát sújtó illegális migrációt azzal, hogy ők nem törvénybe ütköző bevándorlásról, hanem „papírok nélküli” emberekről beszélnek. A szerző úgy véli, olyan, hogy „papírok nélküli” ember nincs, hiszen az amerikai törvények csak az „illegális idegen” kifejezést ismerik el hivatalosan. Az előbbi megnevezés tehát nem több, mint egy ügyes ferdítés.

Amennyiben a hazugságsorozat a jelenség megnevezésében kimerülne, nem is lenne miről vitatkozni. A Demokrata Párt bármikor élhetne a törvénymódosítás lehetőségével, de valamiért ezt mégsem teszi. Inkább fűzi tovább a hazugság és a kétszínűség fonalát, azzal, hogy nem mondja ki nyíltan: az amerikai baloldal a nyílt határok gondolata mellett van elkötelezve. Felszólalásaikban, nyilatkozataikban azzal áltatnak mindenkit, hogy ők csak az elesett szegényeken kívánnak segíteni. Azt viszont senki nem teszi hozzá, hogy mindezt persze nem önzetlenül teszik, hisz valójában azért támogatják a szabad és korlátlan migrációt körömszakadtáig, mert új, lojális szavazókat szeretnének az országba „importálni”.

A hazugsággyár a Hondurasból megindult migránsok miatt még aktívabban működött az elmúlt időszakban. Rogen L. Simon felveti annak a lehetőségét, hogy Soros György és emberei pénzelik az Amerikába igyekvő migránshullámot. Azt viszont biztosra veszi, hogy a hondurasi bevándorlókat politikai célokra szeretné felhasználni az amerikai baloldal, valójában szó sincs az elesettek megsegítéséről. Ezen embereket a liberális oldal a végletekig ki kívánja használni, elhiteti velük, hogy minden vagyonukat egy olyan útra kell költeniük, ami egy jobb világba vezet.

A valóság viszont az, hogy sokan az összes ingóságuk eladása után sem fognak az Amerikai Egyesült Államok területére lépni, mások életük nagy részét illegális migránsként fogják leélni az egyik határközeli amerikai államban. A migrációval a kibocsátó és a célország is veszít, de az esetek többségében a legrövidebbet a mindent egy lapra feltevő bevándorló húzza. Az egész folyamatnak a legnagyobb nyertese pedig nem más, mint az amerikai baloldal.

Itt az ideje, hogy az amerikai vezetés komolyabban vegye a latin-amerikai országok társadalmi stabilitását. Valamint be kell látni, nem lehet tovább húzni az illegális migráció ellen való szigorúbb fellépést, hiszen jelenleg az illegális migráció az adófizetők 89 milliárd dollárját emészti fel. Arról nem is beszélve, hogy a baloldal által gyakran citált 11 millió Amerikában letelepedett illegális migráns a Yale Egyetem számításai szerint már a 22 milliót közelíti.

A szerző reméli, hogy az amerikai törvényhozás a hondurasi migránsokat látva új migrációs törvények meghozásába kezd hamarosan. Arról pedig remélhetőleg sem a bal- sem a jobboldal nem fog megfeledkezni, hogy Amerika a legális, nem pedig az illegális bevándorlók országa.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás