Blog

India kegyeiért esedezhet a világ?

Putyin háborúja egyre több lehetőséget rejt a semleges pozícióját féltve őrző Modi-kormány számára – vélekedik a dél-ázsiai atomhatalom egykori nemzetbiztonsági tanácsadója a Foreign Policy virtuális hasábjain.

Putyin háborúja egyre több lehetőséget rejt a semleges pozícióját féltve őrző Modi-kormány számára – vélekedik a dél-ázsiai atomhatalom egykori nemzetbiztonsági tanácsadója a Foreign Policy virtuális hasábjain.

Az Új-Delhi és Moszkva között húzódó erős, hidegháborús időkre visszanyúló kapcsolatra jókora figyelem hárul az orosz-ukrán háború és az arra adott nemzetközi reakciók nyomán. A témával foglalkozó korábbi szemlénk egy olyan szakértői álláspontot mutatott be, amely következtetése szerint Indiának a helyi konfliktus körül kialakuló nemzetközi szembenállásban el kell köteleződnie valamelyik pólus felé. A Foreign Policy külpolitikai magazin ezúttal egy ettől kissé eltérő, a semlegesség előnyeit bemutató véleményt közölt az internetes felületén.

Írásának elején C. Raja Mohan szerző, aki 1998 és 2000, majd 2004 és 2006 között az indiai nemzetbiztonsági tanácsadó testületben tevékenykedett, megjegyzi, hogy habár Új-Delhi kapcsolata a nyugati hatalmakkal rohamosan fejlődött a 21. század folyamán, a Moszkvával ápolt kölcsönös szimpátia egészen a mai napig átvészelt minden nehézséget. Mint hozzáteszi,

a dél-ázsiai regionális hatalom akár profitálhat is a most kialakult helyzetből, mivel egyik nagyhatalomnak sem érdeke az, hogy elidegenítse, s ily módon képes lehet saját érdekeit érvényesíteni.

India a világ egyik legjelentősebb fegyver- és energiaimportőre, míg Oroszországban ezek a szektorok épp a külkereskedelem legjelentősebb húzóerői közé tartoznak. Előbbi terén a felek között régóta komoly együttműködés figyelhető meg, noha India igyekszik egyre több nyugati fegyvert is beszerezni. Utóbbi terület ezzel szemben elhanyagolható szerepet tölt be a kereskedelmi kapcsolatokban, mivel az importéhes ország főleg az Öböl-menti arab királyságok jóvoltából fedezi szükségleteit.

Oroszország agressziójára reagálva egyes országok részben vagy teljesen lemondtak az eurázsiai exporthatalom energiahordozóiról, amelyek árai már korábban szárnyalásnak indultak.

Ez remek lehetőséget teremtett India számára, hogy hatalmas kedvezménnyel, a világpiacihoz képest nyomott áron jusson hozzá a mások által mellőzött orosz olajhoz, amellyel nem mellesleg segítséget nyújt a felvevőpiacát diverzifikálni kényszerülő Nagy Medvének is.

A szerző tudomása szerint a jelenség más árucikkek esetében is megfigyelhetővé vált.

Az viszont továbbra sem világos, hogy az Oroszországhoz szintén közel álló, ám a himalájai alacsony intenzitású határvillongások miatt Indiával rivális Kínával hogyan alakulnak a kapcsolatok. Mohan úgy véli, hogy
a világhatalmi ambíciókat dédelgető szomszéd törekedni fog arra, hogy Új-Delhit berántsa egy Moszkvával szorosabbra fűzött stratégiai együttműködésbe,

hogy az oroszok elleni fellépéstől távol maradó BRICS-partnerekkel, tehát Brazíliával és Dél-Afrikával kiegészülve vegye fel a kesztyűt a Nyugattal.

Ehhez viszont mindenképp szükséges lesz rendezni a határvitákat, ami ugyan nem lesz egyszerű, de a kínai külügyminiszter minapi (váratlan) látogatása Új-Delhiben és az azt összegző sajtóközlemény jól jelzi, hogy mutatkozik rá politikai akarat.

Mielőtt azonban az olvasó elkezdene pánikolni egy formálódó ázsiai szuperszövetségtől, az amerikai szaklap szerzője gyorsan óva int; szerinte ugyanis

India semmiképp sem áldozná be azt a szintű nyugati orientációt, amit eddig kiharcolt.

Narendra Modi kormánya sokkal inkább azt próbálhatja meg kiharcolni, hogy az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel elfogadtassa semleges álláspontját, és továbbra is élvezze a kapcsolatok előnyeit, így például a modern fegyverrendszerek beszerzésének lehetőségét. A szakértő úgy látja, hogy Oroszország agressziója a védelmi ipar fejlesztésében is kedvez Új-Delhinek, mivel a Biden-adminisztráció könnyebben meggyőzhető a fegyvereladások szükségességéről, ha azt látja, hogy azzal az orosz beszerzések arányát csökkenti az ország.

Mohan írásában megjegyezte azt is, hogy az orosz-ukrán háború kitörése után Washingtonban a kezdeti elégedetlenség után egyre megértőbbnek bizonyultak India passzivitása kapcsán. Szerinte az Egyesült Államok érzi a túlzott nyomásgyakorlás veszélyét, és nyilván nem szeretné Új-Delhit közelebb lökni a Peking-Moszkva tengelyhez. A cikk publikálása után nem sokkal azonban a Newsweek hírmagazin már arról számolt be, hogy az Egyesült Államok bekeményített Indiával szemben.

Daleep Singh helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó világossá tette, hogy a dél-ázsiai ország megütheti a bokáját, ha kijátssza az Oroszországgal szembeni szankciókat.

Az eddigi rövid távú előnyök ellenére tehát lehet, hogy mégis azon szakértőknek lesz igazuk, akik elképzelhetetlennek tartják India két pólus közti lavírozását.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!