Mivel Kína gazdasága lefelé ível, és az India növekedésével kapcsolatos optimizmus visszhangzik világszerte, ezt a kérdést már nem lehet a nacionalisták lázas fantáziájaként kezelni. A Foreign Policy elemzése szerint India már nem az a gazdaságilag korlátolt óriás, ami egykor volt.
Az elmúlt negyed században India fejlődését az infrastruktúra hátráltatta, amely nem felelt meg a nemzet saját gyártási igényeinek, és nyilvánvalóan elégtelen volt az Indiát exportbázisnak tekintő külföldi cégek számára. Az elmúlt évtizedben azonban ez átalakult. Narendra Modi miniszterelnök kormánya olyan mennyiségben épített utakat, kikötőket, repülőtereket, vasutakat, áramszolgáltatást és távközlési vezetékeket, hogy az országot szinte felismerhetetlenné tette a néhány évvel ezelőtti állapotához képest. A jelenlegi kormány 2014-es hatalomra kerülése óta például mintegy 34 000 mérföldnyi autópálya épült.
Az ország digitális infrastruktúrája is átalakult. A hálózat ma már minden indiait kiszolgál, lehetővé téve a kormány számára, hogy olyan programokat vezessen be, mint a közvetlen készpénzátutalások a rászorulóknak, míg a magánszektor az innováció platformjaként használhatja.
A Modi-kormány „új jóléti politikája” javította az indiaiak életminőségét. Ez a sajátos megközelítés az alapvetően magánjellegű javak és szolgáltatások közellátását helyezi előtérbe. Tiszta üzemanyagot, higiéniát, áramot, lakást, vizet és bankszámlát biztosít a választóknak, miközben világossá teszi számukra, hogy a jótevőjük a miniszterelnök. E programok eredményeként az állam most már képes arra, hogy a COVID-19 világjárványhoz hasonló nehéz időkben munkával és ingyenes élelmiszerrel támogassa a kiszolgáltatottakat. Ezek közül sok kezdeményezés már a korábbi kormányok alatt is előtérbe került.
India jelentős új lendületet kapott a szolgáltatásexportjában is.
Az indiaiak, akik korábban olcsó kódokat írtak és call centereket vezettek, ma már olyan globális központokat működtetnek, ahol magasan képzett személyzet végez analitikai feladatokat olyan világvezető vállalatok számára, mint a JPMorgan Chase, a Goldman Sachs és az Amazon.
Mindez elősegítette az új lakások és bevásárlóközpontok építését, valamint magas színvonalú éttermek nyitását és az autóipart is.
Végül még egy ok, amely India mellett szól: a kínai gazdaság lefelé tartó spirálja Hszi Csin-ping elnök alatt felgyorsult. Ennek eredményeképpen a tőke riasztó ütemben hagyja el az országot. A hivatalos adatok szerint 2023-ban nettó 69 milliárd dollárnyi vállalati és háztartási tőke távozott az államból. Vannak arra utaló jelek, hogy ennek egy kis része Indiába kerül. A legjelentősebb, hogy az Apple több indiai államban is üzemeket hozott létre, hogy könnyebben elláthassa a hazai piacot és sokszínűsítse exportbázisát, különösen most, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági feszültségek egyre fokozódnak.
Ha ezek a nagyméretű üzemek életképesnek bizonyulnak, akkor fellendülhet az áruexport, ami valóban megváltoztatná a kilátásokat - nemcsak India régóta sújtott feldolgozóipara, hanem az alacsony képzettségű munkavállalók számára is, akik nem élvezhették a magas képzettséget igénylő szolgáltatások exportjának fellendülését.
India alacsony képzettséget igénylő exportja soha nem fogja elérni a kínai versenyképesség szintjét, ami a 40 százalékot meghaladó világpiaci részesedésében tükröződik. Ez azért van így, mert már nem létezik az az egyedülálló politikai és gazdasági körülményrendszer, amely arra ösztönözte a fejlett világot, hogy ipari bázisának nagy részét egyetlen országba helyezze át. A következő évtizedben azonban tökéletesen megvalósítható, hogy India 5-10 százalékponttal növelje jelenlegi 3 százalék körüli részesedését, ami többszáz milliárd dollárnyi többletexportot jelentene.
A kedvező előjelek ellenére korai lenne kijelenteni, hogy India háttérbe szorítja Kínát. Ennek oka, hogy a biztató jelek még nem tükröződnek meggyőzően a gazdasági adatokban, miközben a kormányzati politikák továbbra sem alkalmasak az új lehetőségek kiaknázására.
A valóság az, hogy India belföldi piaca nem túl nagy, legalábbis a középosztálybeli termékek tekintetében, amelyeket a globális cégek megpróbálnak eladni.
A protekcionista intézkedések gyakori bejelentése pedig valójában aláássa a hazai beruházásokat, mivel a cégek kockázatkerülővé válnak, arra számítva, hogy előbb-utóbb elzárják őket a kritikus külföldi beszállítóktól.
A beruházások és a növekedés mindaddig fennmaradhat sőt, virágozhat az intézményi hanyatlással szemben, amíg a politikai rendszer stabil marad. Modi népszerűsége pedig úgy tűnik, stabilitást ígér. A kisebbségi közösségek, a déli államok, a politikai ellenzék és az észak-indiai farmerek körében növekvő elégedetlenség és nyugtalanság azonban növeli a kockázatokat.
Szemlézte: Veres Kata
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon