Az internet szabadnak, decentralizáltnak és ingyenesnek született, de mára néhány cég irányítása alá került, súlyos társadalmi gazdasági következményekkel. Jonathan Tepper véleménycikke a The American Conservative-ban.
Az 1960-es években az internet ősét azzal a céllal hozták létre, hogy megalkossanak egy kommunikációs csatornát, ami túlélne egy nukleáris támadást. Céljából adódóan a létező legkevésbé centralizált rendszernek kellett lennie. A szabadság és nyitottság elvei a terv szívét-lelkét alkották – az internet protokollal nyílt összeköttetések jöttek létre. Az alkotók elképzelése szerint a rendszer szerkezete önmagában megakadályozta, hogy kevesek érdekei nyerjenek teret rajta – az internet a kreativitás és innováció szabadságát ígérte mindenkinek.
Az internet könnyedén a kormányzati szereplők játékszere maradhatott volna, ha Tim Berners-Lee meg nem alkotja a világhálót a '80-as évek végén, lehetővé téve információ egyszerű megosztását az interneten keresztül.
Berners-Lee mesésen gazdaggá is válhatott volna, de a demokratikus internet szellemében ehelyett ingyen közzétette a forráskódot. Berners-Lee célja egy „nyílt platform létrehozása” volt, „ami mindenki számára lehetővé teszi az együttműködést és az információszerzést földrajzi távolságoktól függetlenül”.
Ma Berners-Lee úgy látja, az internet elromlott. „A kezdetekkor nagyon fontos volt az egyén szabadsága. Az internet arra épült, hogy nincs egy központi hatalom, akitől engedélyt kell kérni, mielőtt csinálni akarsz valamit. Az egyéni irányítás érzése mára teljesen elveszett.”
Bár az internet szerkezete decentralizált, a világháló ökoszisztémája nem az. Néhány óriáscég gyakorlatilag monopóliumot gyakorol a teljes forgalom, személyes adatok, kereskedelem és információáramlás felett.
Ha meg kellene határoznunk az időpontját az internet halálának, 2014 lenne az. Ebben az évben haladta meg a Facebook és Google forgalma az internet teljes forgalmának felét. Mára ez a szám 70% fölé nőtt.
A Facebook gyakorlatilag egy körbefalazott kertként működik, rengeteg olyan információval, cikkel, videóval, ami csak a felhasználói felületen belül érhető el. A Google szintén felfalja az internetet. Az eredetileg keresőmotorként funkcionáló oldal fő célja az volt, hogy minél nagyobb kimenő forgalmat generáljon, hogy segítsen az embereknek eljutni az őket érdeklő tartalomig. Ma a Google egyre több magába visszatérő forgalmat generál, elszipkázva a felhasználókat azoktól az oldalaktól, akik a tartalmat létrehozzák. Amióta például a Google találat közvetlenül megjelenít Wikipédia-információkat, az oldal látogatottsága összeomlott.
Ha bizonyos Google-szolgáltatásokat más cégek jobban el tudnak látni, a Google egyszerűen feketelistára teszi őket. A dolgok jelenlegi állása elősegíti a Google versenyelőnyének növekedését. Az Android operációs rendszer a világ okostelefonjainak 85%-ában működik, ezeken a telefonokon tehát a Google határozza meg, hogy milyen alkalmazások és honlapokat fognak a felhasználók elérni.
A felhasználók egyre hangosabban követelnek változásokat a Google-től és a Facebooktól. Még ez a kérés is illusztrálja, hogy mennyire irrelevánssá váltak a jogalkotók és a kormányok, hiszen a cégek a probléma egyedüli okozói és a megoldás is csak az ő kezükben van.
Jelenleg óriási a hatalmi szakadék az egyének és a vállalatok között, az internet többé nem szabad és nyílt. Miközben személyes életünk jelentős részében vette át az irányítást az internet, nincs magától értetődő jogunk a használatához – a cégek azt zárnak ki az oldalukról, akit akarnak.
Az életünk feletti döntés lehetősége kikerült a kezünkből – és az egykor szabad internet zsarnokai kezében van.
Szemlézte: Bálint Janka
