Blog

Izquierda Española: mekkora változást hoz a spanyol belpolitikai színtéren egy új párt születése?

Nemrégiben terjedt el a nemzetközi és spanyol sajtóban egyaránt, hogy új, magát progresszív, szociáldemokratának pozicionáló párt jött létre Spanyolországban, amely nagy eséllyel indul az idei Európai parlamenti választásokon is. Milyen változást idézhet elő a spanyol belpolitikában egy új,…

Nemrégiben terjedt el a nemzetközi és spanyol sajtóban egyaránt, hogy új, magát progresszív, szociáldemokratának pozicionáló párt jött létre Spanyolországban, amely nagy eséllyel indul az idei Európai parlamenti választásokon is. Milyen változást idézhet elő a spanyol belpolitikában egy új, rendszerrel kritikus baloldal? És milyen hatással lesz a jobboldali pártokra? A The European Conservative cikkét szemlézzük.

Hetekkel ezelőtt egy új spanyol párt rázta fel a mediterrán ország belpolitikai viszonyait, amely a baloldali tömbbel versenyre szállva még a közelgő európai parlamenti választásokon is megméretteti magát.

A saját meghatározásuk szerint progresszív, szociáldemokrata Izquerda Española erősen szembemegy nemcsak a szeparatizmussal, hanem az azt támogató Spanyol Szocialista Munkáspárttal (PSOE) is, amely pártot egyébként már korábban is számos bírálat ért a kisebbségekkel kötött megegyezések miatt (melyekről bővebben itt és itt írtunk). Ebből logikusan következik, hogy – más, jobboldali pártokhoz hasonlóan – a spanyol társadalom egységének fenntartásáért száll síkra, illetve erősen kiáll a munkásosztály mellett is.

Alapításáról annyit lehet tudni, hogy szellemi hátterét egy még a jelenlegi vezető által 2020-ban alapított think thank (név szerint az El Jacobino) biztosította, amely nemcsak – nevéből adódóan – jakobinus nézeteket vall, hanem éles kritikát fogalmaz meg a PSOE és a Sumar utóbbi években hangoztatott föderalizmusával kapcsolatban.

Az új párt születése a jobboldalon is okozhat némi interferenciát. Tradicionálisan eddig a VOX volt az, aki komolyan besorakozott a munkásosztály mellé, mögé – amely egyébként a Nyugaton újonnan születő „new right” egyik határozott elképzelése is.

A jelenség történelmi hátteréről érdemes annyit megjegyezni, hogy az 1960-as években, a hidegháború kellős közepén a Nyugat gyorsan felgyógyult a második világháború okozta borzalmakból. Társadalmi szinten, a középosztály megerősödésével ugyanakkor sok marxista gondolkodó úgy vélte, a munkásosztály feltehetően megszűnik, ezért eltávolodva az osztályharctól a hangsúlyt a nemek háborújára és a polgárjogi mozgalomra fektették.

A munkásosztály azonban nemcsak, hogy túlélte a marxizmus jóslatait, hanem az idők során növekedett is, melyre számos gazdasági és politikai hatás is rányomta bélyegét – legyen szó a 2008-as gazdasági világválságról, vagy éppen a COVID19 pandémiáról. Sőt, ezen a túlélési retorika mentén indult el az új jobboldal is, illetve ebből is kovácsolt előnyt magának. Erre jó példa a VOX 2020-ben indított Solidaridad munkásszakszervezete, amely rohamosan növekszik, és más baloldali szervezetekkel is felveszi a versenyt.

Mindezekből kifolyólag akár még az is elképzelhető, hogy az új baloldali párt fejfájást okoz a VOX-nak, illetve a jobboldalnak – többek között a közös ideológiai megfontolások, elképzelések és javaslatok, amelyek egyébként a munkásosztály víziójából eredeztethetők. Éppen ezért, a VOX-nak újra kell gondolnia ideológiai alapjait, valamint intő jelként kell szolgálnia az új jobboldalnak is Európa-szerte, felhívva a figyelmet arra, hogy a munkásosztály még mindig létezik, sőt, a szavazóbázis nagy hányadát kiteszi.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon