Izrael megtámadta Libanont, miután a pakisztáni miniszterelnök bejelentette az iráni fegyverszünetet. A támadásnak eddig több, mint háromszáz halálos áldozata van, a sebesültek aránya túllépi az ezret. Izrael célpontjai a Hezbollah libanoni központjai voltak, ám a halálos áldozatok a libanoni hatóságok szerint nagyrészt civilek voltak.
A libanoni hatóságok szerint Izrael sűrűn lakott területeket bombázott, az áldozatok között gyerekek és idősek is vannak. Izrael szerint a támadások több mint hetven Hezbollah-taggal végeztek. A támadás meglepetésként érte a libanoniakat, akik azt feltételezték, hogy az iráni fegyverszünet Libanonra is vonatkozik, ám Izrael szerint a megállapodásban nem volt szó Libanonról.
JD Vance, az amerikai alelnök budapesti látogatása után Pakisztánba repült tárgyalni, hogy az USA ismét megpróbáljon fegyverszünetet kötni Iránnal. Az alelnök azonban nem járt sikerrel, és kénytelen volt úgy hazamenni, hogy nem ért el semmit. Irán szerint az, hogy Izrael bombázni kezdte Libanont, a fegyverszünet egyértelmű megszegése, így nem is meglepő, hogy ezek után nem voltak hajlandóak egyességet kötni az USA-val. Vance szerint Amerikának egyértelmű „vörös vonalai” vannak, amiket nem hajlandó feladni, és mivel az iráni vezetés ezeket nem fogadta el, az amerikaiak sem engednek a követeléseikből.
Bár eddig az amerikai oldalról nem érte kritika Izraelt, kérdés, Trump elnöknek vajon mennyi beleszólása volt abba, hogy Izrael megtámadta Libanont?
Az amerikaiak hallgatása nem feltétlenül csendes beleegyezés, előfordulhat, hogy csupán egységes frontot akarnak mutatni az irániakkal szemben Izraellel.
Lehet, hogy a tűzszünet nem szólt Libanonról, de az biztos, hogy Izrael lépése nem nyerte el az irániak bizalmát, bármiféle egyezséget hátráltatva. Miközben a világ ismét energiaválsággal néz szembe, az izraeli lépés egyelőre jócskán elodázta a Hormuzi-szoros problémájának megoldását.
Israel under my leadership will continue to fight Iran’s terror regime and its proxies, unlike Erdogan who accommodates them and massacred his own Kurdish citizens.
— Benjamin Netanyahu - בנימין נתניהו (@netanyahu) April 11, 2026
Az izraeli-libanoni harcok március eleje óta tartanak, amikor a Hezbollah rakétákat küldött Izraelbe. Ez azonban csak egy esemény az évtizedek óta tartó konfliktusban. Az október 7-i támadások után a Hezbollah bombázni kezdte Izraelt, amely válaszcsapást mért Libanonra, de a harcok eddig a határvidékre korlátozódtak. Március óta azonban mindkét fél támadja a másikat. A Hezbollah taktikája hasonló a Hamászéhoz; ez a szervezet is előszeretettel rejtőzik civilek között, pajzsként használva őket. Így különösen nehéz ellenük a küzdelem.
Az azonban tény marad, hogy Izrael támadásainak Libanonban rengeteg civil áldozata van, a Hezbollah azonban még mindig nem tűnt el.
Az, hogy Izrael megtámadta Libanont, megnehezít bármilyen megállapodást a régióban. Izrael kíméletlenül érvényesíti a saját érdekeit, és úgy látszik, ebben az sem állítja meg, hogy egy ilyen lépés után a béke még kevésbé tűnik valószínűnek. Izrael célja ezek szerint nem a harcok befejezése a régióban, inkább egy olyan hosszútávú stratégiát követ, ami akár hosszú éveken át tartó harcot jelent, ám a végén Izrael olyan pozícióba kerül, ahonnan ő diktálhatja a béke feltételeit.
Szemlézte: Baranyai Judit
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
