Egyre inkább úgy tűnik, hogy Japán lassan, de biztosan felhagy pacifista külpolitikájával, és aktívabban kíván részt venni a különböző fegyverrendszerek exportálásában. A felkelő Nap országa a második világháborút követően kimagasló gazdasági teljesítménye mellett arról vált híressé a világpolitika porondján, hogy nyíltan kerülni kívánt bármiféle katonai konfliktusban való részvételt.
A japán belpolitikában általános elvként kezelték azt, hogy egy ország vagy a gazdasági prosperitás és a béke, vagy a folyamatos konfliktusok és az önpusztítás útját járja. Ez a konszenzus évtizedekig fennált, viszont Kína megerősödésével és Észak-Korea egyre ambiciózusabb rakéta-kísérleteivel a mindenkori politikai vezetés azzal kényszerült szembesülni, hogy gyökeresen át kell gondolja az ország pacifista külpolitikájának céljait. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
GDP-arányosan fokozatosan növelték a katonai kiadásokat. A tervek szerint az idén 56 milliárd dollárt kívánnak a katonaságra költeni.
Japán 1947-ben elfogadott alkotmányának 9. paragrafusa rögzíti, hogy az ország felhagy azzal a törekvésével, hogy katonai úton rendezze külpolitikai vitáit, ami azt is jelenti, hogy a hadsereget kizárólag védekezésre lehet felhasználni. 2014-ben az akkori miniszterelnök, Shinzo Abe jóváhagyta ennek a cikkelynek az újraértelemzését, ami már magában foglalta azt, hogy a szigetország részt vehet katonai konfliktusban, ha valamelyik szövetségesüket támadás éri. Japán többnyire az Egyesült Államokkal, Dél-Koreával és Ausztráliával van katonai szövetségben (különböző egyezmények alapján); viszont
Tokió rendkívül nehéz helyzetbe kerülne, ha a térségben háború törne ki, például Tajvan miatt, és nem sietne parterei segítségére.
Japán hadikiadásai a GDP arányában
Forrás: Statista
Egyes országok hadikiadásai
Forrás: Sipri
Az ukrán-orosz háború 2022-es eszkalálódásakor elkezdett Patriot rakétákat szállítani az Egyesült Államoknak, mivel az ottani készletek jócskán megcsappantak. Ezt követően harci járműveket adott át Kijevnek, és 2024 elején a kormányzó párt azzal a javaslattal állt a közvélemény elé, hogy az olaszokkal és a britekkel közösen fejlesztett hatodik generációs vadászgépeket el lehessen adni olyan országoknak, amelyek nem vesznek részt katonai konfliktusban. Habár ez egy igen szellemes megfogalmazás, mégis, ha a gyakorlatban alkalmazzák, egy csaknem nyolcvan éves paradigmának a vet véget. Ugyanis ezzel nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy azok az országok, amelyeknek eladnának ezekből a gépekből, valamikor a jövőben ne vennének részt háborúkban.
Ennek a határozatnak a társadalmi elfogadottsága igen alacsony, mindössze 31%, viszont
Tokió egy krízis esetén igencsak kitett helyzetben találhatja magát, ha nem kötelezi el magát komolyabban az USA és szövetségesei mellett.
Nehéz megmondani, főleg Közép-Kelet Európából szemlélve a helyzetet, hogy melyik a járható út. Ha Machiavellit kérdeznénk, azt a tanácsot adná, hogy mindenképpen célszerű erős szövetségi rendszereket kiépíteni, mert azok, akik semlegesek maradnak, összeroppannak két egymásnak feszülő hatalmi struktúra között. Viszont az is tény, hogy Sri Lankához, Indiához, illetve más kicsi vagy közepes ázsiai országokhoz hasonlóan az elmúlt évtizedekben ügyesen pozícionálta magát Kína, Oroszország és az Egyesült Államok között. Ezen államok hintapolitikája az, ami képes lehet megőrizni a békét egy olyan régióban, ami egyre gazdagabb, egyre népesebb, és ebből kifolyólag egyre több konfliktusoktól terhelt.
Szemlézte: Vencz Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
