„Joe egy tisztességes ember”. Vajon tényleg az? Biden támogatói ezt persze gyakorta hangoztatják, és ezalatt legtöbbször azt a mögöttes tartalmat értik, hogy az elnökjelölt nem volt háromszor házas és nem keveredett össze pornószínésznőkkel sem, így tehát alapvetően egy tisztességes ember. A probléma ezzel az állítással csupán az, hogy nem teljesen illeszkedik rá Joe Biden múltjára.
Itt először még tekintsünk el a korábbi erőszakvádaktól és az egyre inkább hanyatlani feltételezett mentális állapotától, helyette koncentráljunk sokkal inkább arra, hogy miért is kellett visszalépnie az első elnöki kampányától.
Az idén novemberben a 78. életévét betöltő Joe Bident először 1972-ben – még a Watergate-botrány és a vietnámi háború lezárása előtt – választották a Szenátusba, tehát amikor 1987-ben bejelentette, hogy indul az amerikai elnöki címért, már lényegében egy politikai veteránnak számított: a negyvenes évei közepén járt, a Szenátusban pedig már harmadik ciklusát töltötte.
Sokan, akik akkor éltek és követték a politikai életet, nem emlékeznek már rá, miért is kellett elhagynia Bidennek az elnöki címért folytatott versenyt. A '87-es elnökválasztási kampány alatt egy olyan beszédet prezentált teljesen sajátjaként, melyet valójában az egykori brit munkáspárti vezető, Neil Kinnock adott elő először. Persze sokan azt mondták és azzal védekeztek, hogy Bidennek egy beosztottja adta a beszédet, ő pedig mit sem tudott arról, hogy az plagizált. Ez azonban nem igaz.
Biden ugyanis többször is felhasználta ezt a szöveget és legalább egyszer ő maga is mondta, hogy valójában egy Kinnock-beszéd. Ennél azonban még inkább lényeges, hogy mire használta fel Kinnock szavait: az eredeti beszéd ugyanis arról szól, hogy néhány ember – rosszul – az „alján” indul – és ez természetesen nem jó; – ezt pedig Biden úgy forgatta ki, hogy az embereket abba a tévhitbe terelje, hogy ő maga is egy ehhez hasonló életutat járt be, azonban ez az olajipari tulajdonos családjával és privát katolikus iskolájával kimondottan nehezen lenne elképzelhető.
Sőt, nem is ez volt az egyetlen beszéd, melyből Joe Biden átemelt részleteket: többször használta fel olyan, számára nagy tekintélyű demokraták szövegrészleteit, mint John és Bobby Kennedy vagy Hubert Humphrey. Az egész plagizálás-jelenséget tetőzte az, amikor néhány riporter kiderítette, hogy Biden egy egyetemi kurzusát is bukta amiatt, mert dolgozatába 5 oldalt egy Fordham Law Review cikkből csak úgy, szó szerint átemelt.
Biden az első kampánya alatt olyan módon is hazudott, hogy gyakorta kiemelte, a polgárjogi mozgalom alatt ő harcolt az egyenjogúságért, ezt konkrétumokkal azonban nem tudta alátámasztani. Emellett pedig már csak olaj a tűzre, hogy a vietnámi szolgálatot is sikeresen elkerülte asztmára hivatkozva, holott korábbi iskolájában kiemelkedően futballozott.
Azt gondolnánk, ez mind már elég ok ahhoz, hogy valaki kihulljon az elnöki címért folytatott versenyből, de Biden még itt sem adta fel, sőt egy sajtótájékoztatón be is jelentette, hogy tovább folytatja kampányát. És végül is csak ez után egy héttel esett ki, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a hazudozásai áthatják és befolyásolják az egész elnökségért folytatott kampányát, és ez főleg meglátszott abban, hogy míg az előzetes felméréseken nem bizonyult kimondottan népszerűnek, az anyagiak terén nagyon jól állt, a kampányban a többieknél nagyobb alappal rendelkezett.
„Egyszerűen fogalmazva Biden jó volt abban, hogy kétfelé beszéljen” – fogalmaz Leaf. Miután pedig a kampánya összeomlott, folyamatosan azért tevékenykedett, hogy népszerűségét és hírnevét visszaállítsa a demokraták – és szélesebb körben az ország – körében. Ehhez pedig a megfelelő politikai eszközt abban találta meg, hogy beszálljon a Robert Bork elleni küzdelembe, alig két hónappal azt követően, hogy kiszállásra kényszerült az elnöki címért folytatott harcból.
És most visszatérve az erőszakhoz, a Tara Reade által felhozott vádakat sem szabad elfelejteni, de annak ellenére, hogy a vádat Biden egy olyan korábbi kollégája hozta fel, akinek valószínűsíthetően nincsenek személyes céljai a férfival szemben, nem lehet neki túl nagy bizonyosságot tanúsítani, mivel ehhez hasonló vádakat olyan alapon, hogy „ő ezt mondta”, bármely közszereplő ellen fel lehetne hozni.
Ettől függetlenül a nyolcvanas-kilencvenes évek eseményei és történései megmutatták, hogy Biden nem az a tipikus tisztességes jófiú, akinek sokszor hiszik őt.
Ha ránézünk Bidenre lehetetlen, hogy ne vegyük észre a plasztikai műtétjeit: talán pont ezek az okai annak, hogy ma már alig látjuk a szemeit. És ahogy a régi mondás tartja, a szem a lélek tükre. Nos, Bidennél, úgy tűnik, ez továbbra is rejtve marad.”
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
