A világ legnagyobb demokráciája, azaz India, egy dinamikusan fejlődő, folyamatosan növekvő lakossággal, és jelentős földrajzi adottságokkal rendelkező regionális hatalom. Természetesen rengeteg geopolitikai kihívással kell szembenéznie. Az atomhatalom Pakisztán, az ország keleti területein beékelődő Banglades, illetve Kína, mint globális hatalom, komoly kihívásokat gördít az indiai vezetés elé.
Az ukrán-orosz háború rámutatott a hidegháború végén létrejött nyugati hegemónia gyengülésére, amely egyre inkább multipolárissá változik. Természetesen India is keresi a helyét a kialakulóban lévő új világrendben, így egyszerre ápol jó viszonyt a még mindig szalonképes Nyugattal és a status quo-t megváltoztatni kívánó globális déllel.
India a hidegháború során nem kötelezte el magát sem a nyugati, sem pedig a keleti tömb irányába. Habár tény és való, hogy a szocialista utat választó indiai vezetés kifejezetten gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a Szovjetunióval. Az indiai-orosz kapcsolatok ma erősebbek, mint valaha. Igaz, Újdelhi nem támogatja Oroszország agresszióját, habár szankciókkal sem sújtja azt.
A nyugati-orosz kapcsolatok drasztikus romlását követően Moszkva Peking felé fordult. Ez egyáltalán nem egy jó hír Indiának, hiszen legnagyobb ellenfelét úgy hívják, hogy Kínai Népköztársaság.
Újdelhi nincs abban a hatalmi pozícióban, hogy megakadályozza a kínai-orosz tengely kialakulását. India hagyományosan jó viszonyt ápol Oroszországgal, így a két ország között lebonyolított kereskedelemmel akár tompíthatja is a kínai dominanciát.
Egyesek úgy gondolták, hogy egy kínai-orosz együttműködés körvonalazódása esetén India a Nyugat felé fog közeledni. Narendra Modi miniszterelnök az egyoldalú állásfoglalással szemben a hintapolitikát választotta. Nyilván az indiai vezetés nem szándékozik hagyni, hogy a nyersanyagokban dúskáló Oroszország teljesen beszoruljon az ipari óriás, Kína alá. Ezért Újdelhi jelentős kereskedelmi ügyleteket bonyolít le Moszkvával. Ezzel elősegítve, hogy Moszkva ne csak a kínai felvevőpiactól függjön.
Modi ezzel két legyet ütött egy csapásra. Egyik oldalról az olcsón importált orosz kőolajat és földgázt felhasználhatják ipari termelésük bővítésére, majd a fel nem használt többletet piaci áron szállíthatják Európának. Másik oldalról viszont csökkentheti a kínai befolyást Oroszországon belül.
Viszont a Nyugattal folytatott együttműködés is elmélyült. A kialakuló világrendben India is helyezkedik. Legnagyobb kihívóját, a Kínai Népköztársaságot, a nyugati országokkal folytatott katonai együttműködések keretében próbálja sakkban tartani. Ebben partner mind az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán és Ausztrália is.
A jövőre nézve, India fontos tagja lehet a Peking ellen formálódó koalíciónak. 1962-ben egy igencsak megalázó vereséget szenvedett el Kínától, amelynek mind gazdasági, mind politikai befolyása erősödött a térségben. Pakisztán és a népköztársaság együttműködése, továbbá a kínaiak erőteljes nyomulása a Himalájában kifejezetten arra ösztökélik az indiai vezetést, hogy nyugati partnerek segítségével tartóztassák fel a nagy kihívót. Újdelhi egyre több nyugati katonai eszköz beszerzése mellett újabb és újabb közös hadgyakorlatokat vállal az Egyesült Államokkal és Japánnal.
Habár India tagja a globális dél országait tömörítő BRICS-nek, illetve a Shanghaji Együttműködésnek, sajátos módon egyszerre tart fent virágzó együttműködést Oroszországgal és az Egyesült Államokkal.
India kettős útját jellemzi, hogy míg érdekelt a saját valutájának, a rúpiának a felemelésében, ezzel együtt a dollár meggyengítésében, addig Washingtonnal karöltve gőzerővel dolgoznak Kína feltartóztatásán.
Ahogy az ábrán is látható, India lakossága a rivális Kínával vetélkedik. Viszont sem a katonai kiadások, sem pedig a bruttó hazai termék tekintetében nem tudta megközelíteni egyik globális pólust sem.
Jelen álláspont szerint India messze nem egy globális hatalom, de képességeit tekintve a jövő egyik nagy játékosává válhat.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
