Az ókori Rómában, amikor egy tábornok győztesen tért haza a csatából, ünnepélyt rendeztek a tiszteletére és miközben végigvonult a városon, egy rabszolga állt folyamatosan mögötte és azt suttogta a tábornok fülébe: „Emlékezz arra, hogy te is halandó vagy”. A mai Egyesült Királyság politikai színterén sincsenek kevesen, akik folyamatosan ezt szeretnék David Cameron fülébe suttogni. James Forsyth a The Spectatorban megjelent cikkében arról ír, milyen problémákkal nézhet majd szembe a frissen megválasztott brit miniszterelnök és kis konzervatív többsége a parlament falai között.
Először is ott vannak azok a konzervatív képviselők, akik már szinte kijelentették a korábbi sérelmekre hivatkozva, hogy a következő ciklusban nem szeretnék minden kérdésben vakon követni az ismét megválasztott miniszterelnököt. David Davis, az az ember, akit Cameron pontosan egy évtizede legyőzött a belső elnökségi versenyben, még az esküjét sem tette le mint megválasztott parlamenti képviselő, de már figyelmeztetésekkel fordult egykori vetélytársa felé. Davis mellett találunk olyan kommentátorokat is, akik szerint újra 1992-t írunk és ismét egy kis többséggel rendelkező konzervatív miniszterelnök szenvedéseit vagyunk hivatottak látni, miközben az euroszkeptikus lázadók a nyárson forgatják a kormányt.
Szemben a legtöbb sikeres tábornokkal Cameron elkerülte a nagy ünnepléseket, és ahelyett, hogy teljesen átalakította volna a kormányát, csak csendben, néhány pozíción volt látható mozgolódás. Forsyth szerint abban bízik a miniszterelnök, talán ezzel majd sikerül a rebellis konzervatív parlamenti képviselőket kordában tartani. Amint a TV-kamerák elhagyták a szobát a választások után, azonnal megindult a munka és a tárgyalások hosszas sorozata. A legfőbb kérdéskör ez maradt: hogyan tovább? A kis többséget maga mögött tudó konzervatív oldal még csak az ünnepléseket sem fejezte be, a munka megkezdődött és máris korlátozásokat vezetett be a miniszterei utazásaival szemben: a külügy- és a védelmi miniszterek kivételével amennyiben a ház ülésezik, egyetlen miniszter sem hagyhatja el az országot a miniszterelnöki iroda engedélye nélkül.
A Lordok Házában egyáltalán nem rendelkezik többséggel a Konzervatív Párt, ezért is tartozott az egyik rögtön meghozott belső rendelkezések közé, hogy ugyanolyan szövegezéssel és szóhasználattal készüljenek az új konzervatív törvényjavaslatok, mint ahogyan azt a választások előtt kiadott konzervatív manifesto is tartalmazza − hogy még véletlenül se adjanak esélyt a Lordok Házának a felülbírálatra. Néhány már idősödő konzervatív parlamenti képviselő véleménye szerint ugyanakkor ez a Lordok Házának alapos alábecsülése. Szerintük az utóbbi évtizedekben történt annyi változás a felsőházban, hogy egyes mostani kérdésekben (mint például a polgári jogi kérdések) már-már aktivista retorikát folytató lordok megakadályozhatják a kormány törekvéseit. Az egyik első ilyen mozgolódás, amely próbára fogja tenni a kormány pozicióját mind a két házban, az Emberi Jogi Törvény eltörlésére irányuló törekvés: a törvényért jelenleg Michael Gove, a frissen kinevezett miniszter felelős.
Cameron legnagyobb problémáját azonban mégis az Európai Unióval való tárgyalás fogja jelenteni. A kormányfő célja egy olyan megegyezésre jutni, amivel a Konzervatív Párt jelentős része egyet tud érteni. Ellentétben a maastrichti szerződéssel, a jelen helyzetben nem várható végtelen számú parlamenti szavazás a kérdésben. A referendum majd eldönti, hogy a nemzet elfogadja-e a felállított új feltételeket az Unióban maradással kapcsolatban − a parlament előreláthatólag nem fog plusz szavazásokat hozzátenni a folyamathoz.
Béres Bence
