A Hamász példátlan, több mint 1200 halálos áldozatot követelő terrortámadásának kétéves évfordulójával egyidőben az érintett vezetők Egyiptomban tárgyalnak a mészárlás nyomában kibontakozó véres háborús helyzet rendezése érdekében. Így két rendkívül hosszú év után arra is reális esély van, hogy végre, egyetlen fázisban elengedjék a még fogvatartott 48 élő és halott izraeli túszt. Ez alapvető változást jelenthet az izraeli-palesztin konfliktus jelenlegi szakaszában, a hosszabb távú békéhez azonban még számos kérdés vár válaszra.
Az elmúlt hetek eseményeihez képest már a most folyó aktív egyeztetések is fordulópontot jelentenek. A tárgyalások ugyanis már jó ideje megfeneklettek, sőt Izrael bő két hete megindított, Gázaváros elleni szárazföldi offenzívája a konfliktus további eszkalálódásának veszélyét is magában hordozta. Ráadásul Izrael dohai rakétatámadása tovább feszítette a törékeny közel-keleti helyzetet, ugyanis a békeközvetítésben nagy szerepet játszó Katar az Egyesült Államok védelmi szövetségese, így nem számított a Hamász-vezetők elleni rajtaütésre a fővárosában, amely egyébként évtizedek óta hagyományosan a Hamász és más palesztin csoportok vezetőinek a főhadiszállásául szolgál. A hadműveletek hatására azonban a Hamász megmaradt vezetői körül már igencsak szorulni kezdett a hurok, miközben a háború árnyékában mérhetetlenül szenvedő palesztin civil lakosság iránti fokozódó rokonszerv, valamint a mainstream médiában teret nyerő Izrael-ellenes narratívák következtében
a Netanjahu-kabinetre nehezedő, fokozódó nemzetközi nyomás sem hagyható figyelmen kívül.
A szeptember 23-29. között megrendezett ENSZ Közgyűlésen korábbi ígéreteikhez híven Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Portugália is bejelentette, hogy elismeri a palesztin államot, amely a Vatikánhoz hasonló megfigyelői státuszban tagja jelenleg a világszervezetnek. Bár a lépésnek nincsenek jelentős gyakorlati következményei, erős szimbolikus szereppel bír, ezen országok többsége ugyanis hosszú időn át, hagyományosan Izrael szövetségesi volt, példájukat pedig számos másik ország jó eséllyel követheti. Izrael és az Egyesült Államok szerint azonban a jelenlegi helyzetben Palesztina elismerése a terroristákat jutalmazza, akik helyi jelentések szerint ünnepelték a fejleményeket és több politikai ellenségükkel is leszámoltak.
Izrael helyzetét azonban tovább nehezíti, hogy az ENSZ egyik nemzetközi vizsgálóbizottsága hivatalosan is népirtásnak minősítette azt, amit Izrael a gázai műveletei során elkövetett. A zsidó állam vezetői azonban kategorikusan elutasították a vádakat, hangsúlyozva, hogy az izraeli hadműveletek célja a Hamász felszámolása, melyek során törekednek a nemzetközi jog betartására. Továbbá a vizsgálat függetlenségét és az alapjául szolgáló források hitelességét is megkérdőjelezték, ugyanis a bizottság jelentésében izraeli vezetők egyes megnyilatkozásaikból levont következtetésekre és a Hamász által üzemeltetett Egészségügyi Minisztérium adataira alapozza állításait. Mindettől függetlenül az ostromlott övezetben jó eséllyel kritikus humanitárius állapotok uralkodhatnak, ezért pedig már az ENSZ-jelentés előtt is sokan a zsidó állam háborúját tették felelőssé.
Az ENSZ Közgyűlést megelőzően és azzal párhuzamosan azonban Donald Trump intenzív egyeztetésbe kezdett a Közel-Keleten található arab szövetségeseivel.
Sokak szerint ebben jelentős szerepe lehetett a dohai incidensnek, amely az amerikaiakat is váratlanul érte, azonban jól rámutatott arra, hogy a gázai háború az egész régió biztonságát is veszélyeztetheti, amelyhez komoly amerikai érdekek is fűződnek. Továbbá az Izraelre helyeződő nyomás az Egyesült Államok közvéleményében is érezteti a hatását, a gázai állapotok Trumpot is nehéz helyzetbe hozzák, aki választási ígéretei ellenére még mindig nem tudta megteremteni a békét sem az izraeli, sem az ukrán fronton. Az időzítés ráadásul több szempontból is kiemelkedő. Az ENSZ Közgyűléssel járó fokozott figyelem és az október 7-i évfordulóval járó intenzív érzelmek mellett október 10-én jelentik be a Nobel-békedíj idei várományosát, amelyre Trump nem titkoltan törekszik, egy tető alá hozott gázai megállapodás pedig nagyban növelné az elnök esélyeit. Mindezek tükrében Donald Trump a megnyilatkozásai alapján “most vagy soha” jelleggel érkezett a Sharm el-Sheik-i egyiptomi tárgyalásokra.
Miután az izraeli oldallal is megtörtént az egyeztetés, Donald Trump szeptember 29-én, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök társaságában ünnepélyesen bejelentette a 20 pontos békejavaslatát a gázai háború lezárására. A javaslat értelmében az összes izraeli túszt 72 órán belül szabadon engedik, akikért cserébe Izrael 250 életfogytiglanra ítélt, és 1700 október 7-e óta börtönbe zárt palesztin fogvatartottat enged el. Ezen kívül a terv értelmében az izraeli haderő fázisokban megkezdi a kivonulását, lemond Gáza megszállásáról vagy annektálásáról, a Hamász leteszi a fegyvert, és nem vesz részt semmilyen formában többet Gáza irányításában, megmaradt tagjai pedig amnesztiát kapnak. Az övezet demilitarizált lesz, irányítását pedig átmenetileg egy nemzetközi testület fogja biztosítani, amely a térség újjáépítését és újraszervezését felügyeli, míg egy békés palesztin polgári testület át nem veszi Gáza vezetését. A grandiózus terv Gáza sokat szenvedett lakossága számára békét és prosperitást ígér, és magában hordozza a mostani, kétévesre nyúlt háborús konfliktus tényleges lezárásának potenciálját. A korábbi, megosztó kitelepítési javaslatok is kikerültek belőle, azonban a palesztin államiság vagy a ciszjordániai, szintén forrongó palesztin helyzet kapcsán a terv egyelőre semmit sem mond. Donald Trump csak szóban ígérte meg arab szövetségeseinek, hogy nem engedi, hogy Izrael annektálja a Jordán völgyét, amellyel a zsidó állam az utóbbi időben többször fenyegetőzött.
A Hamász végül elfogadta a javaslatot, azzal a megjegyzéssel, hogy annak egyes pontjain szeretne változatni, a többi között az izraeli haderő visszavonulása és a szervezet későbbi szerepe kapcsán. Egyesek tartanak attól, hogy a katonailag szinte megsemmisített terrorszervezet a palesztinok iránti széleskörű rokonszenvre appellálva, a korábbiakhoz hasonlóan végül megtorpedózza a békefolyamatot. Azonban Donald Trump egyenesen “a pokollal” fenyegetőzött ebben az esetben, és
a gázai lakosság is békére vágyik, nagy mértékben a Hamászt okolva a szenvedéseiért, így a békefolyamat felrúgása a saját népük felé is árulás lenne a terrorszervezet részéről.
Az izraeli lakosság nagy többsége is a háború befejezését szeretné, különösen a katonaság. A kis országot rendkívül kimerítették a folyamatos, többfrontos harcok és az állandó készültség. Számos fiatal sorkatona vesztette életét a gázai fronton, egy olyan háborúban, amit - ha nincs október 7 végzetes tragédiája - Izrael valószínüleg soha nem kezdett volna el. A szárazföldi offenzíva újraindítása eleve komoly ellenállást váltott ki az izraeli társadalomban, hiszen az intenzív harcok a még életben lévő túszokat is végveszélybe sodorhatták. Az már más kérdés, hogy a háború befejezése a most adott körülmények között az izraeli miniszterelnök és keményvonalas kormányának sorsát hogyan érinti. Egyelőre jövő októberben lennének a következő izraeli választások, azonban addig még sok minden történhet.
Izrael számára most a legfontosabb, hogy a két évvel ezelőtt, október 7-én elrabolt és azóta embertelen körülmények között fogvatartott izraeli túszokat napokon belül elengedhetik,
ezzel lezárva minden idők talán egyik legnagyobb túszdrámáját, amely két éve folyamatosan, fájdalmas kétségek között tartotta az izraeli társadalmat. A fogolycsere várhatóan érzelmi eufóriát és indulatokat generál majd mindkét oldalon, és nem fog egy pillantásra véget vetni az elmúlt két év folyamatos szenvedéseinek. Azonban a túszok hazaérkezése lezárhatja a gázai konfliktus ezen szakaszát és a tárgyalások sikerének függvényében még akár új, remélhetőleg békésebb fejezet nyílhat Izrael és a palesztinok számára.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
