Theresa May kormánya stabil támogatottságot élvez ugyan, de az Egyesült Királyság hagyományos nemzetközi szövetségei átalakulóban vannak. Kérdéses, hogy a brit kormányzat milyen válaszokat tud adni a sorozatos diplomáciai megpróbáltatásokra, miközben „Trump Amerikája” és az Európai Unió iránt vegyes érzelmekkel bíró britek újraépítik gazdasági kapcsolataikat.
A februári időközi választások hatalmas vereséggel végződtek a brit Munkáspárt számára. Bár Stroke választókerületben csak 2.3% veszteséggel kellet szembenézniük, Copeland választókerület parlamenti mandátumát, amelyet 1935 óta tudhat magáénak a Munkáspárt, példátlan győzelemmel szerezte meg Trudy Harrison konzervatív jelölt.
Egyes vélemények szerint a választási kudarc már előre jelezheti a 2020-ban megtartandó választások végkifejletét. Hasonlóan magabiztosan nyilatkozott Theresa May miniszterelnök is. Szerinte a copelandi időközi választások azt mutatják, hogy kormánya „mindenki számára válaszokat tud nyújtani”.
A miniszterelnök kormánya viszont nem dőlhet még nyugodtan hátra. Trump elnöksége és a Brexit korszakában Nagy-Britanniának újra meg kell erősítenie külpolitikai szövetségeit.
Az Európai Tanács felé a tervek szerint márciusban nyújtja be a kormány a kilépési kérelmét. Viszont már a hivatalos tárgyalások megkezdése előtt a „Brexit-miniszter” David Davis számos államot látogatott meg annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból a lehető legkedvezőbb formában valósuljon meg.
Az Európai Parlament három fő politikai csoportosulása azzal vádolja a brit kormányt, hogy egyfajta „oszd meg és uralkodj” stratégiával áll a Brexit-tárgyalások elé. Nagy port kavart az a szóbeszéd is, miszerint Davis kelet–európai országoknak ígért afrikai és ázsiai fejlesztési pénzeket, amiért cserébe támogatásukat kérte a jövőbeli kilépési tárgyalások során. Davis és az érintett lett miniszter tagadta a vádakat.
Az óceánon túli partnerrel sem tűnik felhőtlennek a viszony. Ugyan Trump szívesen alakítana ki szorosabb kapcsolatokat az Egyesült Királysággal, amely hozzá hasonlóan szembeszállt a megszokott nemzetközi renddel, viszont az amerikai elnök látogatásának terve tüntetésekbe és heves parlamenti vitákba torkollott.
A brit kormány valószínűleg nem néz könnyű kilépési tárgyalások elébe. Úgy tűnik, hogy az európai országok zöme még neheztel a brit polgárokra, amiért úgy döntöttek, hogy le szeretnének térni az európai útról. Ugyan a britek, az unió politikai integrációjából nem kérnek, a közös piachoz való hozzáférés fontos a gazdaságuk számára, feltéve, ha a személyek szabad mozgásának elve nem érvényesül kötelezően az Egyesült Királyság területén. A Nielsen közvéleménykutató felméréséből is kiderült, hogy a brit polgárokat az Egyesült Királyság gazdasági helyzete aggasztja a legjobban.
Valószínűsíthető, hogy a brit kormány felismerte egy alternatív terv szükségességét arra az esetre, ha az Európai Unió és az Egyesült Királyság gazdasági kapcsolatait a Világkereskedelmi Szervezet szabályai határoznák meg a jövőben. A kézenfekvő válasz egy szabadkereskedelmi egyezmény az Egyesült Államokkal, amiért is a May-kormány úgy döntött, hogy mégis tárt karokkal fogja várni Trump elnök látogatását.
Szemlézte: Daam Alexandra
