Egyre bizonyosabbá válik, hogy a fenntartható, megbízható és költséghatékony energiaforrások előteremtése elengedhetetlen az olyan alapvető célok elérésében, mint az ellátási kockázat és az energiaimport függőség csökkentése. Különösen igaz ez a klímaváltozás és az energiaválság idején. A két meghatározó, alacsony karbonkibocsátású technológia, az atom és a megújulók nagy jelentőséggel bírnak. Azonban sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon melyik opció a költséghatékonyabb?
A témában fontos megismerni a Levelized Cost of Energy (LCOE) mérőszámot, mely a különböző termelési formákból előállított villamos energia költségének az összehasonlítására szolgál. Az LCOE figyelembe veszi a létesítmény teljes élettartama alatt a beruházási, működési, karbantartási és a leszerelési költségeket, elosztva az összes megtermelt energiával. Így érdemes összehasonlítani a megújulók és az atomenergia költségeit a teljes életciklusuk alapján (Roser, 2020).
Az atomenergia jelentős kezdeti beruházást igényel.
Például Finnország Olkiluoto 3 blokkjának felépítése 1,6 GW kapacitással 8,5 milliárd euró költséggel járt. Ez nagyjából 5312 euró/kW tőkeköltséget jelent (Egelkraut, 2024). Az atomenergiával szemben a megújulók kisebb beruházási igényt támasztanak. Egy 10 GW kapacitású vegyes megújuló portfólió 11– 27 milliárd euró beruházási költséggel jár, ami körülbelül 400–1000 euró/kW költséget jelent (MNNSZ, 2024).
Az egységnyi villamosenergia termelés kiegyenlített költségének alakulása (LCOE)
Forrás: Roser, M. (2020). Why did renewables become so cheap so fast?. Published online at OurWorldinData.org
Az ábra bemutatja a különböző energiaforrások telepített kapacitása és az LCOE mérőszám összefüggését. A megújuló energiaforrások esetében láthatjuk, hogy a telepített kapacitás növekedésével a beruházási költségek folyamatosan csökkentek a vizsgált időszakban. 9 év elteltével közel 82%-os költségcsökkenés figyelhető meg, ami a technológia fejlődésének és a termelési volumen növekedésének köszönhető. Az atomenergia költségei ehhez képest növekedtek a vizsgált időszakban, elsősorban a szabályok szigorítása végett (Roser, 2020).
Az atomerőművek hosszú élettartalmúak, akár 60 évig is üzemelhetnek alacsony változó költséggel. Azonban az erőművek magas üzembiztonsági és karbantartási költségekkel járnak (Portillo, 2024). A megújuló energiatermelés építményei rövidebb élettartalmúak, például egy szélturbina 20-25 évig üzemképes, míg a napelemek 25-30 évig. Ezek üzemeltetése és karbantartásuk költséghatékonyabb, bár a technológiai frissítések terhei meghatározóak lehetnek (Dombi, 2013).
Az energiatermelés szempontjából a nukleáris energia folyamatos, megbízható és viszonylag olcsó energiatermelést tesz lehetővé függetlenül az időjárási szélsőségektől.
Fajlagos energiatermelési költségei alacsonyak és az erőművek átlagos kapacitáskihasználtsága 80% feletti (Parsons, 2015). A megújulók energiatermelése időjárásfüggő, így az ingadozások kiegyenlítéséhez energiatárolókra lehet szükség. A szélenergia kapacitáskihasználtsága 25-45%, a napenergia pedig csupán 10-25% közötti kapacitáskihasználtságú (Európai Számvevőszék Különjelentése, 2019).
Az atomenergia-termelés esetében a nukleáris hulladék kezelése és az erőművek leszerelései komoly erőforrásokat igényelnek. A megújulók esetében ez kisebb költség, továbbá a technológia újrahasznosítása is felmerülhet. Az atomenergia esetében egyéb költségtényezők is felmerülhetnek, mint például az esetleges szén-dioxid-adó vagy a lehetséges balesetek költségei. (Munkácsy és Kovács, 2021).
Hogy ki nyeri a költséghatékonysági versenyt? Jelenleg a megújuló energiatermelési formák költséghatékonyabbnak bizonyulnak, azonban fontos azt leszögezni, hogy ezt nem lehet általánosságban kijelenteni. A két technológia költséghatékonyságát nehéz összevetni, hiszen számos befolyásoló tényezővel számolnunk kell, melyek országspecifikusak. Így a felvetett kérdést országokra szabottan érdemes vizsgálni. A válasz lényegében az egyes államok gazdasági, természeti körülményeinek a figyelembevételétől függ.
Források:
1. 8/2019. sz. különjelentés: A szél- és napenergia felhasználása villamosenergia- termelésre. (2019).
2. Dombi, M. (2013). A megújuló energiaforrások technológiái és a vidékfejlesztés céljai.
3. Egelkraut, D. (2024). Olkiluoto 3: Finnlands EPR geht ans Netz. Nuklearia.
6. Parsons, J. (2015). What does nuclear power really cost?. World Economic Forum.
Írta: Tóth Veronika
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
