Kínával szemben régóta hangoztatott kritika, hogy szén-dioxid kibocsátása a világ legnagyobbja, amit a sok szmogban eltűnő város látképe újra meg újra empirikusan alá is támaszt. Bár Kína igyekszik a problémát kezelni, energiafüggetlenségét többre értékeli, mint a környezeti szempontokat. Miért nem érdekelheti Kínát a környezetvédelem annyira, mint Európát?
Kínában a szén a legalapvetőbb energiaforrás. Ezért is nagy szó, hogy úgy tűnik, az ország villamosenergia-termelői jó úton haladnak afelé, hogy 2024-ben először 60% alá csökkentsék a szén részarányát az éves termelésben. Ez egy fontos eredmény lenne az ország azon törekvésében, hogy előállítását elmozdítsa a szén-dioxid intenzív fosszilis termeléstől. A világ második legnagyobb gazdaságának csökkentett szénfelhasználása a klímavédők számára is nagy jelentőséggel bírna, akik csalódottak voltak a legutóbbi COP29 találkozó miatt, és már készülnek az Egyesült Államok jövő évi kilépésére a Párizsi Megállapodásból. Azonban
Kína széntüzelésű energiatermelése abszolút értelemben még nőtt is, jelenleg rekordmagas, mindössze a szén részarányának csökkenése látszik folyamatosnak.
A legnagyobb szén-dioxid kibocsátás „tulajdonosaként” Kína zöldítése globális jelentőségű. Ugyanakkor, fontos nem elfelejtenünk, hogy ez nem lesz olyan „egyszerű”, mint Európa esetében. Kínában ugyanis az energiafogyasztás – és kiemelten a villamosenergia-fogyasztás – még hosszú évekig várhatóan növekedni fog.
Magyarország esetében a teljes villamosenergia-termelés húsz év alatt kb. 5%-kal (avagy kb. 2 000 GWh-val) nőtt, ezzel szemben Kínában kilenc év alatt csaknem megkétszereződött. Ezzel párhuzamosan a hazai megújuló villamosenergia-termelés 2022-ben kicsivel volt csak több, mint 15 %, Kínában pedig növekvő abszolút termelés mellett értek el 20%-nál is magasabb szintet. Egyértelműen látszik tehát, hogy
Kína a legkevésbé sem érdektelen a zöldítésben, pusztán máshogy gondolkodik róla.
A kínai szemléletben ugyanis létezik egy olyan elgondolás, mely szerint a nyugat által képviselt agresszív klímapolitika és zöldítési akarat valójában nem más, mint egy burkolt hadjárat a fejlődő országok ellen, melynek célja fejlődésükben megrekeszteni ezeket az országokat. Kína ezért – globális pozícióit mindig erősíteni akarva – nem hajlandó alávetni magát annak a „klímaszigornak”, mint amit például Európában láthatunk, saját iparosodásához és életszínvonal növeléséhez kötődő jogát hangoztatva. Rengeteg beruházást ezért a belföldön is nagymértékben rendelkezésre álló széntermelésre és felhasználásra alapoz.
Chinese state media????celebrating expansion of China's use of coal.
— Resist CBDC (@Resist_CBDC) November 20, 2024
China ???????? accounts for 56% of global coal usage.
Green Energy is a disguised move to "No Energy" to break our:
- Economy
- Military
- Currency
pic.twitter.com/yFod0g4BfW
Az sem véletlen, hogy Kína világelső az úgynevezett „carbon-capture” technológiák fejlesztésében és alkalmazásában. Ezek segítségével a levegőben lévő szén-dioxidot képesek „befogni” vagy közvetlenül a kibocsátás helyszínén, vagy máshol, ahol szükség van rá. A széntüzelés legnagyobb problémája a keletkező légszennyezés, ami a több tízmilliós nagyvárosokban és közvetlen környezetükben rengeteg légzőszervi megbetegedést okozott, potenciálisan megrövidítve kínaiak millióinak életét az elmúlt évtizedekben.
A kínai kormány emellett következetesen igyekszik energetikai függetlenségét is növelni, ami kifejezetten a kőolajtermékek és a földgáz vonatkozásában jelent nagy kihívást.
Nagy valószínűséggel éppen ezért futottak föl az elektromos járművek is, hogy az olaj helyett az önállóan előállítható áram legyen a lakosság növekvő mobilitási igényének üzemanyaga.
Kínában tehát egészen más prioritások mentén döntenek energiapolitikai kérdésekben. Ezek közül talán a legfontosabb a növekvő energiaigény folyamatos kiszolgálása, elhamarkodott lépések nélkül. Egy gazdaságban, ahol még egy rossz évben is 140 milliárd dollárral – több, mint Magyarország éves GDP-jének kétharmada – nő a teljes kibocsátás, aligha lehetne másképp gondolkozni erről. A klímaváltozás már régóta kopogtat, de ez Kínát aligha fogja eltéríteni pályájáról.
Szemlézte: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
