1960. Afrika éve. Legalábbis így szoktak hivatkoznia a dátumra, mivel ebben az esztendőben 17 afrikai állam nyerte el a függetlenségét. Ez azonban számos országban nem hozott békét, hanem elhúzódó konfliktusokhoz vezetett, amelyek közül sok mai napig rendezetlen.
1960 óta jónéhány demokratikus, vagy éppen kevésbé demokratikus afrikai kormányt döntöttek meg katonai puccsok. Hogy csak egy neves példát említsünk, 1979-ben Idi Amint, Uganda egyik leghírhedtebb diktátorát fosztotta meg a hatalmától a tanzániai hadsereg és az őt támogató felszabadítási front. A gond csak az, hogy az újabb vezetők nagy része korántsem hajtja végre azt a változást, amit a hatalomátvételkor megígért és így az országok ismételten az instabilitás felé sodródnak.
A régi sebeket tovább súlyosbítja, hogy egyre nő a népesség a kontinensen, amelynek következtében az erőforrásokért folyó, amúgy is kiélezett verseny, még kritikusabbá válik.
Ahogy azt az alábbi ábra is jól szemlélteti, a helyzet már 2019-ben is labilis volt Afrikában, de mindez az utóbbi két három évben tovább súlyosbodott, hiszen 2020-óta több országban is katonai puccsot hajtottak végre a korábbi vezetés ellen, köztük Maliban, Guineaban, Burkina Fasoban, Csádban, Nigerben, Tunéziában és most Gabonban, ahol egy csaknem 55 éves dinasztiát döntöttek meg augusztus végén.
1. ábra: sötét zöld: demokrácia, zöld: demokratizálódó ország, világos narancs: félautoriter, narancs: autokrácia, csíkos: aktív konfliktus
A Bongo család 1967-ben került hatalomra, hét évvel azután, hogy a 17 ország egyikeként Gabon is kivívta függetlenségét Franciaországtól. Az akkori vezető Omar Bongo sem tartozott a demokratikus államfők közé, évekig vasmarokkal irányította az országot és csak 1991-ben szüntette meg az egypártrendszert, bár pártja ezután is kormányon maradt. Fia Ali Bongo 64-évesen, 2009-ben vette át az Gabon irányítását az idős Omar halála után. Ali vezetése - apjáéhoz hasonlóan - a kezdetektől fogva vitatott volt, hiszen azóta néz szembe választási csalás és korrupció vádjával, hogy átvette az ország irányítását. A kérdéses választások gyakran vezettek tüntetésekhez és nem is a mostani puccs volt az első kísérlet a vezető eltávolítására: 2019-ben is sor került egy hasonló támadásra.
A 2023-as választásokat is már az eredmények kihirdetése előtt ellentmondások övezték. Albert Ondo Ossa ellenzéki vezető azzal vádolta a kormányzó Gaboni Demokrata Pártot, hogy manipulálta a szavazatokat és zaklatta a választókat. A választás napja előtt Bongo éjszakai kijárási tilalmat rendelt el, a gaboni kormány pedig elvágta az internet-hozzáférést, állítólag a dezinformáció elleni küzdelem érdekében. Közben sokan elmenekültek a fővárosból, mert erőszakra számítottak. Emellett a szavazásra nem hívtak meg nemzetközi választási megfigyelőket sem.
Mindezek után, amikor a gaboni választási hatóság bejelentette, hogy Bongót ismét újraválasztották, a katonák - élükön Brice Oligui Nguema tábornokkal, a gaboni elnöki gárda vezetőjével - az állami televízióban bejelentették, hogy érvénytelenítik az eredményt, lezárják a közép-afrikai ország határait és feloszlatják az összes állami intézményt, beleértve a parlament mindkét házát.
A puccsisták emellett a megbuktatott elnök fiát, Noureddin Bongo Valentint hat másik emberrel együtt letartóztatták "hazaárulás" miatt, valamint közölték, hogy Bongót házi őrizetbe helyezték, "családtagokkal és orvosokkal" körülvéve. Egy gaboni újságíró által az interneten megosztott videóban a trónfosztott vezető nemzetközi támogatásért könyörgött, hogy segítsenek visszaállítani a hatalmát.
Később Nguema tábornok egy televíziós beszédében azt mondta, hogy a hadsereg "gyorsan, de biztosan" lépéseket fog tenni a polgári kormányzás visszaállítása érdekében,
bár határidőt nem közölt. Azt mondta, hogy el fogják kerülni az olyan választásokat, amelyek "megismétlik ugyanazokat a hibákat", és ugyanazokat az embereket tartják hatalmon.
A nemzetközi vezetők azonban aggodalmukat fejezték ki és elítélték a puccsot. Az Afrikai Unió pedig felfüggesztette Gabon részvételét a csoport minden tevékenységében "az alkotmányos rend helyreállításáig”. A Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) párbeszédre hívta fel a tagországokat és Gabont az ország polgári kormányzásba való visszatérése érdekében. Emellett tiltakozását fejezte ki az ENSZ főtitkára Antonio Guterres, Matthew Miller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, valamint az Európai Unió vezető diplomatája is. Továbbá hasonló nyilatkozatokat tettek más európai országok is, köztük Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország és Spanyolország, hiszen a sorozatos puccsok azzal fenyegetnek, hogy megfordul a kontinensen az elmúlt két évtizedben végbement, törékeny demokratizálódási folyamat.
Az állandó puccsoknak és hatalomváltásnak számos hosszútávú kihatása lehet mind gazdasági mind pedig politikai vonatkozásban, hiszen a vezetőség kiszámíthatatlan, mégis visszatérő változása instabilitást hozhat az érintett országokba.
Ennek egyik oka, hogy a puccsok hatására meginoghatnak a korábbi szövetségi rendszerek, amely szélsőséges esetben háborúkhoz is vehethet, de egy kevésbé radikális szcenárió szerint is komoly károkat okozhat a gazdasági és politikai kapcsolatokban. Továbbá a sorozatos kormányváltások következményeképp nem lehet egy egységes politikát, fejlődési tervet kialakítani ezekben az országokban. Ennek és a gazdaság visszaesésének a hatására, pedig elkerülhetetlen az életszínvonal romlása, ami jelentős migrációs hullámot eredményezhet egy olyan időben, amikor a világ amúgy is jelentős menekültválsággal néz szembe.
Szemlézte: Potsay Zille Csenge
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
