Patrick J. Buchanan, az American Conservative egyik alapítója a választókat leginkább megosztó triviális kérdéseket szedte össze cikkében.
„Napjaink nagy kérdései közé tartozik az, hogy vajon a 45. elnökünk olyan súlyos szexuális ragadozó-e, mint a 42. volt, és hogy Al Franken szenátor beismert bűnei olyan súlyosak-e, mint amelyek elkövetését Roy Moore bíróról feltételezik.” Az említett kérdésekről eltérő véleményen lévők legnagyobb részt különböző pártokhoz is tartoznak.
Buchanan szerint a ’60-as évek polgárjogi mozgalmainak utódai azok a milliomos NFL-játékosok, akik „fél térdre ereszkednek a himnusz alatt, ezzel megbecstelenítve országuk zászlaját a rasszistának nevezett rendőrök elleni tiltakozásként”.
Az utóbbi hónapok leglényegesebb kulturális kérdése pedig az, hogy le kell-e dönteni minden olyan emlékművet és emlékhelyet, ami „amerikai európai felfedezőinek, rabszolgatulajdonos Alapító Atyáknak vagy Konföderációs katonáknak és államférfiaknak állít emléket”. Miközben az amerikai történelem olyan nagy alakjai, mint Robert E. Lee és George Washington tűnnek el emléktáblákról, az utóbbi nevét viselő város új szobrot állított egy olyan embernek, aki „négy cikluson át volt polgármester és börtönben ült kokainnal visszaélés miatt”.
A szerző kiemeli, hogy egy olyan ország, amely ennyire elfoglalt az ilyen apróságokkal, az nehezen lehet „kivételes nemzet, amelynek követésére az egész világnak törekednie kéne”, ráadásul az a társadalmi, kulturális és erkölcsi mocsár, ami ma az Egyesült Államok jellemzője, nehezen összevethető a Kínai Népköztársaság fegyelmével és céltudatosságával.
Ráadásul miközben az amerikai elit hangoztatja, hogy a mai USA sokkal jobb, mint bármi, amit eddig láttunk, aközben Donald Trump egy olyan ígérettel nyerte meg az elnökválasztást, amelynek értelmében az utóbbi néhány év Amerikája rosszabb volt, mint az azt megelőző időszaké.
A cikk második felében Buchanan a most társadalmi ellentétekhez vezető kérdéseket veti össze a ’60-as évek hasonló eseményeivel, onnan kezdve, hogy James Meredith fekete veteránt erőszakkal kellett bejuttatni a Mississippi Egyetemre, egészen a kubai rakétaválságig. A különbség a szerző szerint jelentős: ötven éve sokkal komolyabb kérdésekről volt szó.
Azóta az amerikai társadalom arról kezdett vitákat, hogy melyik nagy történelmi alakját becstelenítse meg nyilvánosan egyéb hiányosságai miatt. „Tényleg jobb ország vagyunk ma, mint akkor, amikor az egész világ úgy tekintett Amerikára, mint a jövő országára?” – zárja sorait Buchanan.
Szemlézte: Ujvári Márton
