2020 számos megpróbáltatást gördített az egész világ elé: a pandémián kívül eddig nem látott zavargáshullám rázta meg az Egyesült Államokat, mely a faji megkülönböztetést emelte a középpontba. Amerika mellett a nyugati világban is felerősödtek a progresszív hangok, a woke-ideológia és a cancel-culture, amelyek egyre nagyobb teret nyertek maguknak. A woke-kal szembeni lehetséges küzdelemről, a jövő kihívásairól és a lehetséges megoldásról N. S. Lyons Quadrant Magazine-ban megjelent véleménycikkét szemlézzük.
Két évvel ezelőtt vette kezdetét a „woke-forradalom”, amikor tomboló lázadások közepette minden köz- és magánintézmény Amerika-szerte (és tágabb értelemben az egész nyugati világon) elkötelezett zászlóshajójává vált ezen szélsőséges ideológiának, amely a rendkívül destruktív és erőszakos lázadások alapját képezte.
A „szövetség” eredményei egyből megmutatkoztak: a faji felsőbbrendűség, illetve faji elnyomás ismét előtérbe került a „sokféleség” és „egyenlőség” köntösébe bújtatva, ennek következményeként pedig egy minden eddiginél nagyobb bűnözési hullám vette kezdetét, mint „társadalmi igazságtétel”. Az amerikai kormány, karöltve a legelőkelőbb oktatási és egészségügyi intézményekkel, a mainstream extrémista nézetek hirdetői lettek – legyen szó az LMBTQ jogokról, vagy a nemváltásról – azokat, akik pedig nem álltak be a sorba, bűnözőkként kezelték.
A legnagyobb techcégek és médiaóriások a kormánnyal karöltve szinte már cenzúrát vezettek be, hogy terjesszék és megvédjék a virtuális térben is „a forradalom ideológiai hegemóniáját”, szinte kitaszítva így a normalitás hangjait.
Mindez pedig csak a felszíne annak, ami két év alatt rászakadt az amerikai társadalomra.
Lyons véleménye szerint komolyabban fel kell lépni a wokeizmus ellen, hiszen a megfelelő válaszreakció hiányában a forradalmárok vehemenciája csak növekedni fog a közeljövőben. Sőt, már lépéselőnyben is vannak, hiszen
ami az amerikai intézményeket illeti, a már említett oktatáson és egészségügyön kívül a média, valamint a kiadók is az ideológia zászlóshajói, nagy presztizsű alapítványok, bankok, a tőzsde és a jogi szervek mellett.
A szerző szerint a novemberben várt republikánus hullám – ha tényleg bekövetkezett volna - csupán az igen hosszas küzdelem alapkövét jelentette volna, illetve a lehetséges helyreállítás kezdetét. Azonban, ennek hiányában a helyzet változatlan marad, sőt, a woke további terjedése felé billen a mérleg.
A helyzet ábrázolására legjobban az amerikai polgárjogok szolgálnak: kezdve a különböző identitású emberek hátrányos megkülönböztetésétől, a pozitív faji diszkrimináción át a gendersemleges névmások használatáig, a woke-ideológia mindenhol utat tört magának. Ha pedig a munkaadó nem kényszeríti a dolgozókat arra, hogy használják a genderkorrekt névmást és megszólítást, és ő sem tesz így, komoly fenyegetésnek teszi ki magát, hiszen megsértette a Polgári Törvénykönyv IX. és VII. cikkelyét.
A woke pedig nem áll meg az amerikai államhatárnál, hiszen a globalizáció által a multinacionális vállalatok általában a legnagyobb piacuk, vagyis az Egyesült Államok felé gravitálnak, nemcsak gazdaságilag, hanem jogilag is.
Így történt az is, hogy már sok nyugati állam követte, sőt felülmúlta Amerikát e tekintetben, az ideológiát – mint morális normát – fokozatosan elfogadták és beépítették működésükbe a nagyobb vállalatok, az NGO-k pedig szintén síkra szálltak emellett.
Lyons továbbá kulcsfontosságúnak tartja a generációk szerinti megosztást e tekintetben: számos kutatás szolgál bizonyítékul arra, hogy míg a negyven év feletti amerikaiak nagy többsége hisz a klasszikus értékrendben, addig a fiatalabb generációk teljes mértékben ellentétes nézeteket vallanak.
A Z-generáció, vagyis az 1996 után születettek 51%-a úgy véli, Amerikában fehér felsőbbrendűség uralkodik, 52% támogatja a faji jóvátételt, 60%-a hiszi, hogy a társadalomban általános rasszizmus uralkodik,
64% szerint pedig a zavargások és rablások bizonyos fokig jogosak.
Továbbá, a korosztály több mint fele szerint a nembináris nemi identitás idejétmúlt, 40% pedig az LMBTQ közösség valamely tagjának vallja magát.
Amerikában a Z-generáció és a kicsit idősebb hasonló gondolkodású fiatal felnőttek a szavazók 31%-át teszik ki, ez pedig a választásokkor is jócskán megnyilvánult: döntő többségük a demokraták mellé sorakozott be (a Z-generációs szavazóbázis például 289%-kal nőtt), az idősebb generációk viszont (45 év felett) a másik oldalt erősítették. Lyons szerint ők azok, akik még képviselik a klasszikus értékrendet, azonban koruk előrehaladtával a mérleg nyelve – mint ahogy az eset is vázolja – a másik oldalra billen.
A szerző úgy véli, a woke-forradalommal szemben egy teljeskörű „ellenforradalommal” kell fellépni, amely a politikán kívül kiterjed kulturális, társadalmi és gazdasági reformokra is. Ennek pedig minél hamarabb létre kell jönnie, hiszen Lyons szerint nincs vesztegetni való időnk.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
