Matthew Karnitsching a Politico európai kiadásában megjelent cikkében a német jobbközép kormánypárt, a CDU botrányait és azok hatásait taglalja.
A szerző szerint a német emberek kevesebb dolgot utálnak jobban, mint a korrupciót. Az utóbbi hetekben azonban sorra jelennek meg újságcikkek és nyomozási anyagok a nagyobbik kormányzó erő képviselőivel és tisztségviselőivel kapcsolatban.
Az első botrány februárban robbant ki. Ekkor látott napvilágot, hogy Georg Nüßlein akkori CDU/CSU alelnök 600 ezer eurót kapott a számlájára. A tranzakciót a liechtensteini pénzügyi hatóságok szúrták ki. Az utalás a nagy német textilgyártóktól származott azért cserébe, mert a bajor politikus kilobbizta, hogy a német kormány tőlük rendeljen egészségügyi maszkokat.
A megjelent anyagok szerint a bajor honatya a járványt kihasználva üzérkedett.
A botrányok sora azonban még csak itt kezdődött el. Pár nappal azután, hogy a rendőrség átkutatta Nüßlein parlamenti irodáját, Nikolas Löbel, a CDU mannheimi embere elismerte, hogy 250 ezer eurót kapott azért, mert segített a maszkokról szóló kormányzati szerződés megszervezésében egy az államában működő vállalat számára.
Az egészségügyi védőfelszerelésekkel kapcsolatos visszaélések mostanra egészen a szövetségi miniszterekig nyúlnak.
Jens Spahn-nak, az egészségügyi tárca vezetőjének azért kell magyarázkodnia mert az alá tartozó minisztérium egy olyan vállalattól vett maszkokat nagy tételben, ahol a miniszter férje is dolgozik, mint lobbista. Az ügy komoly visszhangot váltott ki az országban és sokak szerint e botrány miatt szinte teljesen szertefoszlott Spahn azon vágyálma, hogy pártja új kancellár jelöltje legyen.
Nem csupán a maszkok beszerzése okozott komoly fejtörést a kormánypárt politikusainak.
A német rendőrség három ex és jelenlegi képviselő után nyomoz, akik a gyanú szerint kenőpénzt fogadtak el Azerbajdzsántól.
A vád szerint e három politikus az extra juttatásokért cserébe jó színben próbálta feltüntetni a kaukázusi országot a német sajtóban és politikában. Az ügy azonban tovább bonyolódott a kirobbanása utáni napokban.
Az egyik megvádolt politikus, Karin Strenz ugyanis hirtelen és eddig ismeretlen körülmények között elhunyt egy Kubából hazafelé tartó repülőgépen.
A botrányok komolyan érintették a CDU népszerűségét. A legfrissebb felmérések szerint 36-ról 29%-ra csökkent a kormánypárt támogatottsága. A visszaesés a nemrég megtartott tartományi választásokon is megmutatkozott. E voksolásokról korábban két cikkünkben is foglalkoztunk, egyrészt az FDP, vagyis a liberálisok, másrészt a Zöldek esélyeit és jövőjét latolgatva.
A Politico cikke egyébként azt is kiemeli, hogy Németországban az Egyesült Államokkal ellentétben kevésbé átlátható a politikusokat érintő lobbitevékenység. Példaként említi a lap, hogy
sok Bundestag tag a mandátuma mellett továbbra is ügyvédként dolgozik. A német törvények azonban nem írják elő, hogy a képviselt ügyfeleik listáját közzé tegyék.
Ez egyesek szerint komoly aggály, hiszen bármikor felmerülhet összeférhetetlenség. Érdekes módon az Unió döntéshozóit és elitjeit a német törvények „lazasága” és a transzparencia szinte teljes hiánya nem érdeklik. Más alkalommal ugyanakkor éppen ők azok, akik szinte azonnal vérszemet kapnak és támadásba lendülnek, ha egy közép-európai állam biztosjelöltjéről és az összeférhetetlenségről van szó. Itt elsősorban Trócsányi László EP képviselőre utalunk, aki ezen, állítólagos vádak miatt nem lehetett Magyarország új Uniós biztosa.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
