Ahogyan a nemzetközi hírekben is olvashatjuk, az utóbbi időszakban az Amerikai Egyesült Államok és Kína egymásnak feszülése a tech szektorban mutatkozik meg a legjelentősebben.
Számos, Amerikával szorosabb kapcsolatot ápoló nemzet jelentett be az óriási kínai technológiai vállalatra, a Huawei-re vonatkozó szankciókat, vagy tiltotta ki teljes mértékben. Azonban, ahogyan a Wall Street Journal hasábjain Stu Woo is beszámol róla, meglepő fordulatra figyelhettünk fel. Annak ellenére, hogy a svéd Ericsson vállalatnak kedveznek a versenytársát ért szankciók, Börje Ekholm vezérigazgató úgy érezte, hogy ki kell állnia kínai riválisa mellett, így lobbitevékenységbe kezdett.
Pedig talán maga az Ericsson nyerte a legtöbbet az Egyesült Államok vezette Huawei ellenes kampányból. Eladásaik ugyanis mára már meghaladták a Huawei Technologies Co. áruinak értékesítését.
Ekkor azonban Börje Ekholm találkozókat szervezett azon svéd politikusokkal, akik nemzetbiztonsági aggályok miatt tiltották ki az 5G-re képes Huawei eszközöket, kiállt újságírók elé Európa és Kína szerte, valamint ügyvédi irodákat keresett fel, hogy segítségükkel megakadályozhassa, hogy kitiltsák a kínai céget. Így felvetődik a kérdés, hogy
mi is vezérelhette az Ericsson vezérigazgatóját, hogy vetélytársa mellett indítson lobbikampányt?
Ekholm nyilatkozatában elmondta, hogy ő csupán a vállalata érdekeit veszi figyelembe ebben a globalizált, függési rendszeren alapuló világban. Hiszen miután a svédek kitiltották a Huaweit az ország 5G hálózatából, Peking azzal kezdett el fenyegetőzni, hogy cserébe megnehezíti az Ericsson kínai gyári és üzleti tevékenységét, ami nagy hatással lenne a vállalatra, mivel az értékesítésének 8 százaléka a kínai piacról származik. A kínai médiában nem csak magát az Ericsson-t érte fenyegetés, hanem a svéd Rockefellerek néven elhíresült Wallenberg családot is, amely több európai óriáscég – köztük az Ericsson – fő részvényese, valamint a svéd tőzsdén kereskedett részvények legjelentősebb tulajdonosa.
Érdekes megfigyelni, hogyan vált az elmúlt években Európa az Egyesült Államok és Kína közötti új technológiai hidegháború csataterévé,
ahol nem csak a két hatalmas nemzet áll egymással szemben, hanem gyakran az európai országok gazdasági és politikai vezetői is. Míg a politikai aktorok többsége az új Biden-kormány mellett van, és ellenzi a kínai térnyerést, addig az üzleti élet nagyjai a Pekinggel ápolt kapcsolatok fenntartását szorgalmazzák. Közülük sokan Ausztrália példájával indokolják kiállásukat, hiszen amint Canberra betiltotta a Huawei 5G-re képes termékeit és vizsgálatot indítványozott Peking pandémia elterjedésével kapcsolatos tevékenységével kapcsolatban, a kínai kormány szankciókat rótt ki az ausztrál bor, marhahús és egyéb termékek importjára. Nem történt ez másképpen Svédország esetében sem: amellett, hogy a svéd kormány korlátozta a Huawei jogait, a svéd H&M üzletlánc bejelentette, hogy felfüggeszti gyapotbeszerzését egy kényszermunka alkalmazásával vádolt kínai régióból.
Válaszul a kínai e-kereskedelmi és térképészeti alkalmazások eltávolították a H&M megjelenéseit, ezáltal az Kína legnépszerűbb online platformjain lényegében megszűnt létezni.
Az Egyesült Királyságban az ausztrál és svéd példából okulva már előre kampányolni kezdett Sherard Cowper-Coles, annak az üzleti tanácsnak az elnöke, amely 500 brit szervezetet – köztük a BP PLC-t, a Jaguar Land Rovert és számos egyetemet is – képvisel a Nagy-Britannia és Kína közti kereskedelemben. A Vodafone szóvivője is felszólalt, mondván a Huawei tiltása és eszközeiknek eltávolítása milliárdokba fog kerülni. Nem tettek másképpen az olyan amerikai vállalatok sem, mint a Qualcomm Inc. és a Microsoft Corp., amelyek bírálták a Trump-kormányzat kínai vállalatokat sújtó korlátozásait.
Csakhogy a most említett intézmények és vállalatok egyikére sem gyakorol olyan mértékű hatást az Egyesült Államok és Kína konfliktusa, mint az Ericsson-ra.
Washington ugyanis például kölcsönöket kínál a fejlődő országoknak, amennyiben infrastruktúrájukat nem kínai segítséggel fejlesztik, különösképpen a telekommunikációs szektorban, ahol a telefon- és internetszolgáltatásokról, valamint adatokról van szó. Előnyben részesítik, ha ezek egy északi vállalat eszközein futnak, és nem egy Peking felügyelete alatt álló cég szerverein. Az Ericsson így most kénytelen egyensúlyozni azon a vékony kötélen, amely egyik oldalán a Huawei elleni nyugati szankciók biztosította stabil nyugati piaci pozíció van,, a másik oldalán pedig a Kínában végbemenő gyártási és értékesítési folyamatok szerepelnek.
Cikkünk folytatásában betekintést nyerhetnek az Ericsson vállalat kínai jelenlétébe és kapcsolatába a pekingi vezetéssel, valamint Svédország vonatkozó technológiai szabályozásába.
Szemlézte: Spiesz Bianka
