A minden évben megrendezésre kerülő BRICS csúcsnak ezúttal a Dél-Afrikai Köztársaság ad otthont Johannesburgban. Brazília, az Oroszországi Föderáció, India, a Kínai Népköztársaság és a Dél-Afrikai Köztársaság vezetői jelennek meg a találkozón. A jelenlegi nemzetközi helyzet fontos pozícióba hozhatja a BRICS országokat.
Az élelmezési válság mellett a fenntartható fejlődés is napirendre kerül. Az ukrán-orosz háború nyomán kialakult helyzet megmutatta, hogy a globális dél nem feltétlenül követi a Nyugat véleményét, sőt, egyre inkább ellentétes narratívát vázol fel.
Így az agresszor Oroszország elszigetelődésének lehetősége, a Kínával és Indiával kialakított partneri viszonyt követően köddé vált.
Tény azonban, hogy az orosz vezetés számára nem kevés fejfájást okoz a nyugati nyomás, hiszen maga Vlagyimir Putyin a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsának eredményeképp nem vehet részt közvetlen csúcstalálkozókon. Így az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov fogja képviselni Moszkva érdekeit.
A BRICS országok a világ lakosságának több mint 42%-át, területének 30%-át, GDP-jének 23%-át, nem mellesleg a globális kereskedelemnek nagyjából 18%-át teszik ki. A BRICS a statisztika alapján igencsak súlyos, jelentős szervezetté nőtte ki magát. Ugyanakkor mindenképpen fontos leszögezni, hogy a tagok közötti földrajzi távolság igencsak gátolja a közös kereskedelempolitika kialakítását. Így nagyjából az ezen öt ország között lefolytatott kereskedelem 6%-ra redukálódik, amely a szervezet potenciáljához képest nem tűnik túl jelentősnek.
Megállapítható, hogy a BRICS eddig nem volt képes létrehozni közös kereskedelempolitikát.
Igaz, ez a jövőben változhat, hiszen a csoportosulás tagjai egy új, aranyalapú közös valutát terveznek az egymás közötti kereskedelem lebonyolításához, ezzel is elősegítve a dollár egyeduralmának háttérbe szorítását.
A gazdasági potenciál, a versenyképesség szempontjából a BRICS országok együttműködése igencsak kecsegtető: a szövetség a G7 országok gazdasági erejét megközelíti, sőt egyes adatok szerint – vásárlóerő paritásban mérve – túl is szárnyalta.
A BRICS országok még mindig nem voltak képesek integrált intézmények, hosszútávú együttműködések és stratégiák kialakítására, továbbá a geopolitikai nézeteltérések félretételére. Elég, ha a kínai-indiai rivalizálásra gondolunk.
A térkép rámutat a szövetség legnagyobb gyengeségére, a földrajzi távolságra. Hiszen teljesen más geopolitikai helyzetben található India, vagy éppen Brazília. Viszont a BRICS országoknak egy közös pontjuk biztosan van: a nyugati gazdasági dominancia, azaz a dollárközpontú kereskedelem megtörésének szándéka.
A globális dél sértettségének egyik bizonyítéka, hogy a meggyengültnek vélt Nyugat csökkenő ereje miatt, újabb és újabb országok jelentették be csatlakozási kérelmüket a BRICS-be. Így kerülhetett sor arra, hogy a jelentős kőolaj- és földgáz tartalékokkal rendelkező, egymással rivalizáló Szaúd-Arábia és Irán, továbbá Afrika legnépesebb országa, Nigéria is beadta csatlakozási kérelmét. Sőt, egyes hírek szerint a NATO tag Törökországban is felmerültek olyan hangok, amelyek a szervezettel való szorosabb együttműködés alternatíváját hangoztatták.
A nyugati hatalmak ezzel szemben képesek voltak olyan gazdasági szervezeteket létrehozni, mint az EU vagy a NAFTA. Nem beszélve az olyan biztonságpolitikai együttműködésekről, amelyek nyugaton sokkal inkább egybeforrtak – legyen szó akár a NATO-ról – mint a nyugati hegemónia megtörésén ábrándozó „globális dél” államai. Ámbár tévedés lenne azt gondolni, hogy a nyugati világ egy azonos gondolkodású térfél. Így megtalálhatjuk a régión belül az angolszász hatalmakkal port összerúgó, autonóm stratégiában gondolkodó Franciaországot, vagy éppen Oroszországgal különleges kapcsolatot ápoló Németországot.
Ez nem jelenti azt, hogy a BRICS országainak ne lenne lehetősége utolérni a Nyugatot, hiszen emberi erőforrásuk, fejlődési dinamikájuk, geopolitikai elhelyezkedésük és nyersanyaglelőhelyek sokasága ezt bőven elősegítené.
A közös, hosszútávú stratégiák hiánya azonban meghiúsítja a jelenlegi status quo drasztikus megtörését. Hiszen sok esetben csak egy közös pont van ezekben az országokban: a nyugati gazdasági hegemónia megtörése. Azonban vannak példamutató együttműködések is a fejlődő világban; ilyen a délkelet-ázsiai országokat tömörítő ASEAN szervezet.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
