Blog

Lehet-e boldogságra kényszeríteni az embereket?

„A gyakorlati életben mindenki értékeli a hatékony, eredményes és gazdaságos megoldásokat, ebből a szempontból mind utilitaristák vagyunk. Azonban, amikor a társadalmi rendszerről van szó, a haszonelvűség hasztalannak bizonyul” – írja a The Imaginative Conservative oldalán…

„A gyakorlati életben mindenki értékeli a hatékony, eredményes és gazdaságos megoldásokat, ebből a szempontból mind utilitaristák vagyunk. Azonban, amikor a társadalmi rendszerről van szó, a haszonelvűség hasztalannak bizonyul” – írja a The Imaginative Conservative oldalán megjelent cikkében Dwight Longenecker.

Longenecker cikkében az utilitarizmus mottóját emeli ki, amelyet Jeremy Bentham alkotott meg: „A lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára. A motivációt a fájdalom és az élvezetek jelentik”. Ennek elméletben működnie kellene, azonban a gyakorlati életben az utilitarizmus problémái hamar megmutatkoznak. Longenecker szerint az első problémát a személyes vélemények eltérése jelenti. Egyetérthetünk abban, hogy a lehető legnagyobb boldogság elérésére van szükség, de nem biztos, hogy arról is egyezik a véleményünk, hogy ez mit is jelent pontosan. Kinek van joga megmondani, hogy mi a jó, ha kizárunk minden külső, és magasabb rendű kritériumot? Elég a sztálini Oroszországra tekintenünk, ha arra akarunk példát keresni, hogy a jó ilyenfajta meghatározása milyen problémákhoz vezet.

A második problémapont a szerző szerint az arányosság kérdése. Milyen szintű boldogságot szeretnénk elérni? Elég, ha az állampolgár fizikai szükségleteit elégítjük ki, vagy legyenek magasztosabb célok is? Mi lesz a morális tökéletességgel? Azt akarjuk, hogy az emberek tökéletesen, elképesztően boldogok legyenek, vagy elégedjenek meg kenyérrel és cirkusszal? A harmadik probléma ezzel áll összefüggésben, nevezetesen a fájdalommal. A lehető legnagyobb jó nem érhető el valamilyenfajta fájdalom, önfeláldozás nélkül, az embereknek meg kell fizetniük az élvezetekért.

A negyedik problémát a hatalom jelenti, mivel mindig lesznek olyanok, akik nem hajlandóak a mások által meghatározott boldogságot elfogadni, és ezekkel az egyénekkel szemben az utilitarizmusnak erőszakot kell alkalmaznia. A hatalom lehet diktatúra vagy a többség zsarnoksága − teljesen mindegy milyen formában jelenik meg, bűnöket követ majd el és szenvedést hoz, mivel elvakítják az utópiáról szült álmai, amelyeknek nevében önelégülten lemészárolja azokat, akik akadályozni próbálják az új világba tartó úton. 

Ezért Longenecker szerint az utilitarizmus nem a legnagyobb boldogságot, hanem a legnagyobb rosszat hozza majd el a lehető legtöbb ember számára. A haszonelvűség pusztán a jó alsóbb kategóriája lehet, a legnagyobb boldogságra való törekvést egy magasabb morális kódnak kell kiegyensúlyoznia, amelyet nem az emberiség, hanem egy felsőbb hatalom nyilatkoztatott ki. „Ez pedig a tízparancsolat” – zárja sorait Longenecker.

Rózsa Kitti