A történelem ismétli önmagát? A március óta tartó honkongi zavargások egyre radikálisabb formát öltenek. Konkrét elképzelések és egy erős vezető nélkül félő, hogy az ázsiai protest mozgalom az Arab tavasz szomorú sorsára jut. A Washington Post külpolitikai rovatvezetője, David Ignatius gondolatai.
Vasárnap délután ismét tízezrek tüntettek Hongkong utcáin demokráciát követelve, kezükben amerikai zászlóval. A tüntetők között találunk fiatalokat és időseket, anyukákat gyermekeikkel együtt, orvosokat vagy épp diákokat, akik mindannyian egy cél érdekében gyűltek össze: hogy Hongkong szabadságáért harcoljanak.
A tüntetések azonban elharapóztak, és a tömeg már nem elégszik meg annyival, hogy a szabadságot mint alapvető emberi jogot csupán plakátokon vagy szórólapokon követelje. Ignatius elmondása alapján az ellenállók minden mozdítható tereptárgyat bevetettek annak érdekében, hogy a rendőrséget felbőszítsék és végül megkapták azt, amit szerettek volna: a rendőrség felvette velük a küzdelmet. Közeli épületekből könnygáztartályokat lőttek ki, majd ezt vízágyú követte.
A március végi első tüntetések óta több mint öt hónap telt el. A South China Morning Post adatai alapján ez idő alatt megközelítőleg 2414 könnygáz-lövedéket használtak el és 1453 embert tartóztattak le. A tüntetéseknek a gazdaságra is hatása van. A Cathay Pacific helyi légitársaság az egy évvel korábbi, augusztusi adatokhoz viszonyítva 38% -os visszaesést tapasztalt a Honkongba beutazók számát illetően, emellett egyes szállodák szerint kihasználtságuk csaknem felére csökkent.
Ignatius úgy látja, senki sem tudja megjósolni, mi lesz a végkimenetelete a zavargásoknak. Tisztviselők, helyi üzleti vezetők, médiaügynökök vagy emberi jogi aktivisták − bárkivel is beszélt, mindannyian bizonytalannak látják a jövőt. A hongkongi kormány gyenge, Peking tanácstalan, ugyanis egy katonai intervenció beláthatatlan politikai és gazdasági következményeket vonhat maga után.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár a helyiek kiállása szabadságjogaikért nemes és bátor tett, határozott vezető és konkrét cselekvési terv híján azonban könnyen érdektelenségbe fulladhat a tüntetéssorozat, így megnyitva az utat egy sötét jövő felé.
Szemlézte: Benkő Lilla
