Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk bejelentette, hogy az ország minden felnőtt férfi állampolgára számára katonai kiképzést kíván biztosítani, valamint az ország nukleáris képességeinek fejlesztését is célul tűzte ki. Ez a stratégiai döntés az egyre növekvő európai biztonsági fenyegetések, különösen az orosz-ukrán háború és a NATO keleti szárnyának megerősítésére irányuló törekvések fényében született meg.
A bejelentés időzítése és tartalma is világosan mutatja, hogy Lengyelország felismerte azt, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem csupán saját védelmi képességeinek megerősítése elengedhetetlen, hanem a lakosság katonai felkészítése is kulcsfontosságú lehet egy esetleges háborús helyzet eszkalációja esetén.
Donald Tusk a szejm plenáris ülésén elhangzott beszédében kiemelte, hogy nem egy hagyományos sorkötelezettség visszaállításáról van szó, hanem egy modernizált, svájci modellhez hasonló rendszerről, amelyben minden felnőtt lengyel férfi kiképzést kapna. Ennek célja nemcsak a katonai készségek fejlesztése, hanem a vészhelyzetekre való felkészítés és a nemzeti ellenállóképesség növelése is. A jelenlegi lengyel hadsereg – amely 200 ezer főt számlál – jelentős bővítésen menne keresztül, hiszen
a cél az 500 ezer fős haderő elérése, beleértve a tartalékosokat is. Ez az Európai Unión belül egyedülálló kezdeményezésnek számít,
hiszen más országok inkább a technológiai fejlesztésekre összpontosítanak. Beszédében Tusk azt is szorgalmazta, hogy Lengyelország lépjen ki a gyalogsági aknák alkalmazásáról szóló ottawai egyezményből és a kazettás bombák tilalmáról szóló dublini egyezményből.
'We will try to have a model ready by the end of this year so that every adult male in Poland is trained in the event of war.'
— Channel 4 News (@Channel4News) March 7, 2025
In a speech to the Polish parliament, Polish Prime Minister Donald Tusk said work is under way to make all men in Poland undergo military training. pic.twitter.com/bsi4AyWkCr
Lengyelország az egyik legaktívabb támogatója Ukrajnának, hiszen jelentős pénzügyi és katonai segítséget nyújtott a háború kezdete óta, ezért az új kezdeményezés hátterében egyértelműen Oroszország növekvő befolyása és területi ambícióinak megakadályozása áll. A lengyel vezetés körében aggodalmat jelenthet, ha az oroszok sikerrel járnak Ukrajnában, mert a balti államok és Lengyelország is lehetséges célpontnak érzik magukat. Emiatt a katonai kiképzés és a hadsereg modernizációja nem csupán egy politikai vagy stratégiai kérdés, hanem az ország szuverenitásának védelmét is szolgálja.
A katonai kiképzés mellett Lengyelország egyre nagyobb érdeklődést mutat a nukleáris fegyverek kérdése iránt is. Bár Lengyelország nem rendelkezik saját nukleáris arzenállal, a kormány többször is jelezte az Egyesült Államok felé, hogy készen állna amerikai nukleáris fegyverek befogadására. Ez a stratégia szorosan kapcsolódik az úgynevezett Nuclear Sharing NATO-programhoz, amelynek keretében Németország, Olaszország, Belgium és Hollandia is amerikai nukleáris fegyvereket tárol. Egyes lengyel politikusok még ennél is tovább mennének, és azt szorgalmazzák, hogy Lengyelország kezdje meg saját nukleáris fegyverkezési programját – bár ennek megvalósítása rendkívül komplex és diplomáciailag is érzékeny kérdés a jelenlegi helyzetben, így valószínűleg egyedül a Charles de Gaulle által meghirdetett Force de frappe - amely Franciaország haderejének nukleáris része - marad egyedül Európa védelmében az elrettentés dimenziójában.
Az egyre kiterjedtebb lengyel ambíciók leginkább annak a belátásából következnek, hogy ha az Egyesült Államok valóban elhatárolódik a kontinens támogatásától a változó érdekszférák és költséghatékonyság miatt, akkor Európa stabilitása és védelmi rendszere jelentős kihívások elé nézhet.
Trump egyik leggyakoribb kritikája az, hogy a NATO-tagállamok többsége nem teljesíti a katonai kiadásokra vonatkozó vállalásait. A NATO előírja, hogy minden tagállamnak a GDP-je legalább 2%-át védelmi kiadásokra kell fordítania, de sok ország (különösen Németország, Franciaország és Olaszország) ezt évekig nem érte el. Trump szerint ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok aránytalanul nagy pénzügyi terhet visel a szövetség fenntartásában. Retorikája szerint a NATO egy olyan struktúra, amelyben az amerikai adófizetők pénzéből finanszírozzák más országok biztonságát, miközben ezek az országok nem viszonozzák ezt megfelelően. Úgy véli, hogy az Egyesült Államok „védelmi szolgáltatást” nyújt Európának anélkül, hogy cserébe arányos hozzájárulást kapna és kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem feltétlenül garantálná a védelmet azon NATO-tagállamok számára, amelyek nem teljesítik a védelmi költségvetési követelményeket. Ez a lengyel vezetés számára egyértelmű jele annak, hogy az ország nem hagyatkozhat kizárólag az Egyesült Államokra, hanem önállóan kell saját védelmi kapacitásait jelentősen növelnie, illetve bővíteni haderejét. Ezért
a lengyel kormány alkotmánymódosítási javaslat keretében a GDP legalább 4 százalékában szabná meg a védelmi kiadásokat a jövőben.
Ezek a lépések összhangban állnak az Európai Unió egyre kiemeltebb fontosságú védelmi politikájával is. Az Európai Bizottság nemrégiben mutatta be terveit az európai hadiipar fejlesztésére, amely magában foglalja az EU-tagállamok közös fegyverkezési és védelmi stratégiáját. A rendkívüli csúcstalálkozón jóváhagyott ReArm Europe nevű védelmi beruházási terv akár 800 milliárd eurónyi forrás mozgósítását is lehetővé teszi. Lengyelország ebben a folyamatban kulcsszereplő lehet, hiszen az ország az egyik legaktívabb és leginkább elkötelezett tagja a NATO-nak, és egyre inkább a közép-európai védelmi együttműködés motorjává válik. A NATO keleti szárnyának megerősítésére irányuló törekvések pedig különösen fontosak a jelenlegi helyzetben. Az orosz-ukrán háború ugyanis megmutatta, hogy Oroszország hajlandó katonai erővel érvényesíteni geopolitikai érdekeit. A NATO emiatt fokozta katonai jelenlétét Kelet-Európában, és Lengyelország az egyik fő helyszínévé vált az amerikai és nyugati szövetséges csapatok telepítésének.
Lengyelország katonai reformjai egyértelműen azt mutatják, hogy az ország komolyan veszi a régió biztonsági kihívásait, és nem csupán egy esetleges jövőbeli konfliktusra kíván felkészülni, hanem aktívan formálni is akarja Európa védelmi politikáját. A katonai kiképzés bevezetése és a haderő fejlesztése hosszú távon megerősítheti az ország szerepét, ezáltal változhatnak az erőviszonyok az unión belül, miközben például Németországot belpolitikai nehézségek tépázzák, a gazdasági mutatói gyengülnek és egyre többet veszít a domináns helyzetéből és presztízséből a nagyok között.
Szemlézte: Tóth Zsombor
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
