Blog

Macska-egér játék Ausztrália és Kelet-Timor között

Nemzetközi fórum előtt zajlik Ausztrália és Kelet-Timor vitája egy a két ország közötti olaj- és gázmező kapcsán. Ausztrália érvelése, mely szerint egy nemzetközi bizottságnak nem áll a joghatóságában Kelet-Timor mélyvízi olaj és gázlelőhelyeivel kapcsolatos panaszát kihallgatni, eredménytelenül…

Nemzetközi fórum előtt zajlik Ausztrália és Kelet-Timor vitája egy a két ország közötti olaj- és gázmező kapcsán. Ausztrália érvelése, mely szerint egy nemzetközi bizottságnak nem áll a joghatóságában Kelet-Timor mélyvízi olaj és gázlelőhelyeivel kapcsolatos panaszát kihallgatni, eredménytelenül zárult.

A Békéltető Bizottság visszautasította Ausztrália érvelését, miszerint az 50 éves moratórium, amely a 2007-es kétoldalú megállapodását képezte, kizárja egy nemzetközi békéltető bizottság általi újratárgyalását az esetnek. Habár Kelet-Timor abban reménykedik, hogy a Békéltető Bizottság át tudja billenteni a vitát holtpontján, kétséges, hogy milyen eredményeket érhet el. A speciális bizottság rendeltetése szerint csupán nem kötelező érvényű javaslatokat tehet a probléma megoldására, melyek aligha fogják az ausztrál kormány a vitához való hozzáállását megváltoztatni.

Február 1-én Kelet-Timor miniszterelnöke, Rui Araujo hivatalos közleményben invitálta ausztrál kollégáját, Malcolm Turnbullt állandó tengeri határaik meghatározásával kapcsolatosan egy megbeszélésre. A vita 40 milliárd amerikai dollárnyi olaj- és gáztartalék hovatartozásáról folyik, mely a Timor-tenger mélyén fekszik és Kelet-Timor kormányának véleménye szerint a nemzetközi jogi szabályozás szerint határaik ezen területeket magukba foglalják.

A jelenlegi határok rendezetlenek, hiszen Kelet-Timor 2002-es függetlenedése előtt Ausztrália visszavonta alávetési nyilatkozatát és ezzel megfosztotta a UNCLOS joghatóságától az Ausztráliát érintő vitákban. Ezt követően kétoldalú egyezmények formájában 2002-ben és 2007-ben osztotta fel a két ország egymás között az olaj- és gázlelőhelyek felügyeletét, amit most a kelet-timori ausztrál nagykövet kényszer hatására megszülető egyezményként jellemzett. 2013-ban az Állandó Választott Bíróság előtt eljárást indított azzal a váddal, hogy az ausztrál fél titkosszolgálata lehallgató-készülékeket helyezett el a kelet-timori kormány irodáiban, ezzel lehetővé téve a tárgyalóbizottság megbeszéléseinek kihallgatását. E vád bebizonyosodásával természetesen a „jóhiszemű” tárgyalásra való hivatkozás kiesne az ausztrál repertoárból. A február 1 óta húzódó vitában többek között elhangzott olyan állítás is, mely szerint Kelet-Timor már több mint 5 milliárd amerikai dollár bevételtől esett el függetlenedése óta, amely elegendő lenne 3 évi költségvetésének finanszírozásához.

Az ausztrál oldal megosztott a kérdéssel kapcsolatban. Turnbull miniszterelnök kiállt a 2002-es és 2007-es tárgyalások jóhiszemű és nemzetközi jog szerinti eljárása mellett. Mindeközben még februárban a Munkáspárt programjába belefoglalta a vita újra tárgyalásának kilátásba helyezését, az esetleges kétoldalú tárgyalások megrekedése esetén pedig nemzetközi bíráskodáshoz fordulnának.

Turnbull eközben kettős játszmát folytatva erős kritikával illette a Dél-Kínai-Tengerrel kapcsolatos határvitákban a kínai felet, véleménye szerint a határok meghatározásának a nemzetközi joggal összhangban kellene létrejönnie. A kínai külügyminiszter Wang Yi ezután egy az ausztrál külügyminiszterrel folytatott közös sajtótájékoztatón meg is jegyezte, Kína nem fogja magára kötelező érvényűnek tekinteni a UNCLOS döntését a dél-kínai-tengeri vitákkal kapcsolatban, hiszen többek között a következetlen ausztrál fél is ezt tette annak idején Kelet-Timorral.

A Nemzetközi tengerjogi Egyezmény egy még soha életbe nem lépett cikkelye alapján Békéltető Bizottság létrehozását javasolta Kelet-Timor tengeri határaik megvitatásának fórumául. Itt a megjelenés kötelező, azonban az ítélet egyáltalán nem az. Ez egy olyan aspektus, amit az ausztrál fél rögtön az elején ki is hangsúlyozott.
Dr. Bec Straiting, a La Trobe Egyetem munkatársa mélyrehatóan foglalkozott a problémával. Véleménye szerint Dili (Kelet-Timor fővárosa) számára rendkívül fontos a tengeri határok végleges megléte, mint szuverenitásuk megszerzésének utolsó lépcsőfoka, másrészről a Békéltető Bizottsággal valójában a közvélemény által próbál Ausztráliára nyomást kifejteni. Ez egy olyan lépés, amely aligha fogja a Turnbull kormányzat hozzáállását megváltoztatni.

Ugyan a 2007-es megállapodás 50 éves moratóriumot helyezett kilátásba, a kelet-timori kormányzat nem engedhet meg magának egy ilyen hosszú várakozási időt. Dili ugyanis kifut az időből. Az állami költségvetés 95%-a származik az olaj- és gázbevételekből. Ez az egyoldalú gazdasági struktúra sebezhetővé teszi az államot, amelyhez párosul, hogy becslések szerint 2022-re ki fog fogyni a Bayu-Undan-i olajmező, melynek hatására a 16 milliárd dolláros felhalmozott vagyona 2025-re elfogyhat.

Így a kezdeményezés megalapozott, a cél pedig egyértelmű. Dili újra tárgyalóasztalhoz akarja ültetni Canberrát, viszont ettől még nem fognak egy csapásra megoldódni problémái. A szakértők nagy hányada továbbra is a korábbi határmegállapítás mellett érvelnek. Amennyiben még sikerülne is az ausztrál kormányzatot rávenni, hogy az ügy a Nemzetközi Bíróság elé kerüljön, szemernyi esély van csupán arra, hogy a Kelet-Timor számára kedvező időben Dilinek kedvező kimenetelű döntés szülessen.

Szemlézte: Molnár Gergő