Blog

Majomhimlő, koronavírus, ebola: mi különbözteti meg a járványokat a biológiai fegyverektől?

A koronavírus pandémia 2020-as kirobbanása óta a közegészségügyi, valamint az egyéb biológiai kockázatok egyre inkább előtérbe kerülnek a döntéshozói körökben. Ez azonban nem csupán az organikusan kialakuló járványokra igaz, hanem az állami és nem-állami aktorok által kifejleszthető biológiai…

A koronavírus pandémia 2020-as kirobbanása óta a közegészségügyi, valamint az egyéb biológiai kockázatok egyre inkább előtérbe kerülnek a döntéshozói körökben. Ez azonban nem csupán az organikusan kialakuló járványokra igaz, hanem az állami és nem-állami aktorok által kifejleszthető biológiai fegyverekre is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az állami vezetők minél nagyobb hangsúlyt helyezzenek a biológiai védelemre, valamint transzparenssé tegyék azt, hiszen nehezen különböztethető meg az offenzív biológiai programoktól. Dan Regan és Rhys Dubin, a Council on Strategic Risks kutatói a biovédelmi törekvéseket, valamint azok félreérthetőségének veszélyeit elemezték a Bulletin of the Atomic Scientists oldalán.

Az elmúlt években számos olyan járvánnyal kellett szembenéznie az emberiségnek, amely a megfelelő intézkedések nélkül komoly következményekkel járhatott volna. Ezt jelzi például az is, hogy az elmúlt hetekben az ebolához hasonlóan fertőző Marburg-vírus szed áldozatokat Afrikában.

Mindezek ellenére a járványok fenyegetése kevéssé indukált együttműködést a nemzetközi közösség tagjainak körében, pedig egyre aktuálisabbá vált a védelmi természetű biológiai kutatóprogramok elleni dezinformációs kampányok kérdése. Ezt példázta Oroszország ukrajnai invázióval kapcsolatos egyik minden valóságot nélkülöző narratívája is, miszerint az Egyesült Államok titkos biológiai fegyvereket fejlesztett Ukrajnában, azzal a céllal, hogy azt Moszkva ellen vesse be.

A biológiai fenyegetések elleni védekezés azonban nem ördögtől való: a nemzetbiztonsági stratégiák szerves részét képezi a világ legtöbb fejlett országában. Regan és Dubin szerint egy jó stratégia három lépésből áll, amelyek a következők: elrettentés, felismerés, és válaszlépés.

Ezek közül a kezelés szempontjából a legfontosabb a fenyegetés korai detektálásának célja. Ezáltal az állam olyan lépéseket tud tenni, amelyek nem csupán a károkat enyhíthetik, de képesek lehetnek a terjedés kordában tartására is.

Éppen ezért kiemelten fontosak a korai előrejelzést lehetővé tevő rendszerek, hiszen például a különösen kitett emberi, állati vagy éppen növényi populációk rendszeres tesztelése megelőzheti akár egy koronavírushoz hasonlóan súlyos következményekkel járó járvány kirobbanását. Az Amerikai Egyesült Államokban például a monitorozási rendszer kifejezetten fejlett: a különböző állami szervek elektronikus adatbázisokat tartanak fent, hogy kiszűrhessék a sürgősségi ellátásban, vagy éppen a közösségi médiában megjelenő fertőzésgyanús eseteket.

A biológiai védekezést elősegítő programok tehát nagyban támogathatják a hasonló fenyegetések elhárítását, azonban nehezen különböztethetők meg a fegyverek gyártására fókuszáló kutatásoktól.

Bár a hasonló offenzív természetű projektek nagyon költségesek, a történelemben volt már példa ezekre. A hidegháború alatt a Szovjetunió például évtizedeken át folytatott hasonló kutatásokat, a biológiai fegyvereket betiltó nemzetközi egyezmény 1975-ös aláírása után is. Emellett, a második világháború során Japán többször alkalmazott biológiai fegyvereket Kína, valamint az oroszok ellen: sokszor a rizsszállítmányba telepítettek pestissel fertőzött bolhákat, vagy éppen a vízellátást szennyezték kolerával. Az offenzív és a defenzív törekvések megkülönböztetését továbbá az is nehezíti, hogy a biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény nem tartalmaz semmilyen formális ellenőrzési mechanizmust.

Mindezzel együtt Dubin és Regan szerint elengedhetetlen a biovédelem további fenntartása, hiszen a biológiai fegyverek kérdése geopolitikai szempontból is komoly problémákkal jár.

Ez nem feltétlen a támadó szándékú fejlesztéseknek köszönhető, inkább annak, hogy a defenzív programokat ellenséges államok miképp tudják dezinformációs kampányokkal hitelteleníteni.

Ezek azonban átláthatósággal, valamint kooperatív diplomáciával részben megelőzhetőek.

Összefoglalva tehát a biológiai fenyegetésekkel szembeni védekezés továbbra is kiemelt szerepet játszik a nemzetbiztonság terén. Emellett azonban a biovédelem, valamint korunk dezinformációs kockázatai új aspektusokat vetnek fel a kihívások terén.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon