Izrael ellen egyre több szélsőséges csoport fogott fegyvert a Közel-Keleten. A radikális Hámasz által október 7-én végrehajtott sokkoló támadást követően a térség más szélsőséges szervezetei is belesodródtak a konfliktusba. Így a Fatah, a Palesztin Iszlám Jihád, a libanoni székhelyű Hezbollah és még az igencsak távoli jemeni Húszik is.
Ezeket a szervezeteket alapvetően az Izraellel szemben táplált gyűlölet tartja össze. Viszont azt rendkívül fontos leszögezni, hogy egy regionális hatalom támogatása nélkül kevésbé lennének „szalonképesek” ezek a szervezetek. Irán pedig pont ezen szélsőséges mozgalmakat támogatja, hogy így tudja érvényesíteni geopolitikai érdekeit. Vagyis az iráni proxyk jelentős teret tudtak szerezni az elmúlt évtizedben. Októberben a húszik több katonai lépést tettek Izraellel szemben, igaz sikertelenül. A háborútól igencsak távolinak számító Jemenből érkező rakéták (legalább 1800 km) pedig újabb eszkalációról árulkodhatnak.
Jemen az egyik legnagyobb elszenvedője az arab tavasznak. A 2014 augusztusa óta tartó konfliktusnak megközelítőleg 377 000 áldozata van. Nem beszélve a menekültválságról, vagyis arról a humanitárius katasztrófáról, ami ezt a közel-keleti országot fenyegeti.
A problémát tovább erősíti, hogy a konfliktusban nemcsak az országos erők csapnak össze, hanem a régió két nagy riválisa, a síita Irán és a vahabita (vagyis radikálisan puritán szunnita) Szaúd-Arábia is.
Ezen hatalmi rivalizáció pedig rányomja a bélyegét az országban zajló fegyveres összecsapások súlyára. A szaúdiak vezette koalíció által végrehajtott katonai akciók pedig sokat tettek azért, hogy a síiták ne legyenek képesek nyertesként kijönni ebből a konfliktusból. Rijád nem hagyhatja, hogy a szomszédos Jemen területén felüsse a fejét a siítizmus valamelyik ága, ráadásul pont iráni támogatással.
A 2014 óta tartó konfliktus egyik alapja volt az ország vallási megosztottsága. Az Iszlám világon belüli konfliktusok egyik alappillérének számít, hogy az adott törzs az iszlám melyik ágát gyakorolja. Ilyen szempontból a Közel-Keleten törzsi és vallási (nem pedig polgár!) háborúkról beszélhetünk.
Az országban egyaránt megtalálhatóak a síita húszik, illetve a szunniták (és a vahabiták) is. Ez pedig már megágyazott egy fegyveres összecsapásnak. Különösen akkor amikor egy ország szociális és politikai értelemben rendkívüli problémákkal küszködik. Vagyis élelmezési kihívásokkal és regionális felkelésekkel kell szembenéznie. Jemen pedig pont egy ilyen állam.
A húszik mozgalma egy radikális síita mozgalomként pont egy ilyen gyenge országban tudott beágyazódni. Rendkívül érdekes, hogy a húszik a 2000-es évek elején csak néhány ezres erővel rendelkeztek, amely mára megközelítőleg 120 ezer is lehet, vagyis számuk egyre csak növekszik. A radikalizmus számára pedig egyfajta lehetőséget jelentett a törzsi és vallási háborúba süllyedő ország.
Irán számára egy ilyen szervezet megerősítése igencsak előnyös. Az 1979-es iszlám forradalmat követően Teherán rendkívül elszigetelődött, mondhatni csak „ellenséges országok” vették körül. Számára az egész Közel-Keleten végigsöprő Arab Tavasz, illetve az amerikaiak által végrehajtott iraki invázió rendkívül pozitív volt. Irán remekül alkalmazkodott a Közel-Kelet átalakulásához, sőt később annak egyik meghatározó játékosává vált, komoly hálózattal. Izrael-Palesztina, Szíria, Irak, Libanon, Jemen, ezen országokban mind léteznek komoly erővel bíró iráni támogatású mozgalmak.
Teherán pedig nem sajnálja pénzzel, hírszerzéssel, tanácsadással, vagy éppen fegyverzettel ellátni ezeket a szervezeteket. A jemeni húszik is jelentős iráni eredetű fegyverazenállal rendelkeznek. Úgy, mint a Shahed–136 kamikaze drónok, illetve kis és nagy hatótávolságú rakéták.
Természetesen az izraeli-palesztin konfliktus nemcsak a térség államait érinti, hanem az olyan globális játékosokat is, mint az Egyesült Államok. Washington számára pedig nem hiányzik egy újabb front eszkalálódása a Közel-Keleten. Irán pedig az egyik legjelentősebb riválisa az amerikaiaknak, így nem csoda, hogy a konfliktus zónában több amerikai hadihajó is megjelent (úgy, mint a USS Geralt R. Ford osztályú repülőgép hordozó). Vagyis Washington a katonai erejével próbálkozik a térséget eltántorítani a katonai beavatkozástól.
A húszik természetesen nem maradtak tétlenek. Októberben több drónt és cirkáló rakétát próbáltak indítani Izrael ellen. A nyugati hadihajók már több Jemenből indított drónt és rakétát is leszedtek. Az utóbbi napokban azonban újra aktívabbá vált a radikális mozgalom, hiszen a Vörös-tengeren közlekedő kereskedő hajókat is próbálják zavarni, elsüllyeszteni.
Úgy tűnik, hogy az izraeli-palesztin konfliktus jelenleg lokalizált háború tudott maradni. Habár az Irán által támogatott proxy szervezetek mind elítélték és valamilyen módon konfliktusba is kerültek már az izraeli (IDF) és nyugati (amerikai és brit) erőkkel, tényleges eszkalációra még nem került sor. Vagyis a jemeni húszik nem indítottak átfogó támadást a zsidó állam ellen. Habár hagyományos értelemben nehéz is lenne elképzelni, hiszen Jemen közel 1800 km-re van Izraeltől.
A húszik által generált konfliktus azonban megmutatta, hogy Irán sikeresen ki tudta építeni saját hálózatát, illetve, hogy igenis van képessége ezeknek a szervezeteknek csapást mérni (rakéták, drónok). Azonban a húszik távolsága a konfliktustól, illetve a nyugati hadihajók jelenléte miatt nem úgy tűnik, hogy jelentős eszkalációra kerülne sor, legalábbis az izraeli konfliktusra nézve. Washingtonnak ugyanakkor egyáltalán nem jön jól az eset, hiszen újabb katonai erőt kell megmozgatnia a térségben Irán ellen. Jemenben pedig igencsak valószínű, hogy a törzsi háború még el fog tartani egy darabig.
Kíváncsi vagy az Izrael és a Hamász közötti konfliktus többi részletére is? A témában született írásainkat itt találod!
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
