A 2023. április 15-én kirobbant szudáni polgárháborúban minden fél tömegesen veti be a ma rendelkezésre álló drónok teljes skáláját. Az afrikai ország ezzel Ukrajna és Irán mellett fontos laboratóriuma a jövő hadviselésének. A Nyugat azonban ebből (legalábbis közvetlenül) szinte teljes egészében kimarad.
Hol van már az az idő, amikor a Rejtő Jenő által is (kissé klisésen) megénekelt francia idegenlégiósok űzték a tevéken közlekedő helyi törzseket a Szahara homokjában? Ma a Szahara egyik legnagyobb háborúja Szudánban zajlik, és ha például a szudáni hadsereg a felkelők teve (vagy éppen pickup-)karavánjaira, vagy éppen egy velük szövetséges törzsfőnökre vadászik a Száhel-övezetben, valószínűleg egy meg nem nevezett helyen (tehát Egyiptomban) lévő konténerekben ücsörgő drónpilótákra bízza az ügyet, akik az égen cirkáló eszközük kamerájával találják meg és egy távirányítású, lézervezérlésű rakétával küldik a másvilágra a megbízó ellenfeleit.
Persze nem halt ki a hagyományos, tehát javarészt a valahai Varsói Szerződésből importált fegyverekkel való hadviselés sem. Mióta a szudáni hadsereg és az ellenük támadó belbiztonsági szervezet, a Gyorsreagálású Erők milíciái megkezdték a Szudánért folyó harcot 2023 áprilisában, számtalan hagyományos értelemben vett véres ütközet zajlott le közöttük gyalogság, tüzérség, páncélosok bevetésével.
A drónok mégis új minőséget jelentenek. Korábban egy afrikai polgárháborúban a nagy hatótávolságú csapások elsősorban annak a félnek a privilégiumai voltak, amely birtokolta az általában kis létszámú légierőt, vagy pedig egy európai fél szövetségét. A repülőgépek pedig drágák, bonyolultak és kevesen vannak. Vagy speciális esetekben, nagyobb hadműveletekben vetették be őket, vagy pedig igyekeztek (többnyire csekély sikerrel) járőrözni egy-egy fontosabb útvonal fölött, keresve az ellenfél utánpótlását szállító járműveket. Ezzel szemben ma már
minden célra van külön drónfajta a szudáni háborúban, és több mint ezer dróntámadásról érkezett már jelentés.
Fontos stratégiai célpontokat az Ukrajna és Oroszország közötti dróncsapásokból ismert nagy hatótávolságú, „egyirányú” drónok támadnak, amelyek tehát gyakorlatilag olcsó cirkálórakéták. A legfontosabb ilyenek a felkelő Gyorsreagálású Erők által használt Sunflower-2000 típusú drónok, amelyek gyakorlatilag pontos másolatai az iráni Shahed drónoknak, csak éppen Kína gyártja őket, és a felkelőket támogató Egyesült Arab Emírségeken keresztül kerülnek a Szaharába. A felkelők ezekkel a kormánycsapatok légibázisait és kulcslétesítményeit, például üzemanyagraktárait vagy éppen elektromos rendszerét támadják.
A nagyobb precizitást és hosszabb célkeresést igénylő missziókat olyan drónra bízzák, amelyek saját fegyverzettel rendelkeznek. Ilyen hajtott végre egy komoly csapást egy törzsi gyűlésen 2026. augusztus elején a felkelők területein.
#Drone strike on court in North Darfur #Sudan kills 37 people - https://t.co/lyLZW3AQnt pic.twitter.com/iFxleBx0w0
— ADF Magazine (@ADFmagazine) August 4, 2026
Ezekből a drónokból minden ma ismert fajta harcol Szudánban. A felkelők ismét csak az emírségek által szolgáltatott kínai modelleket használják, amelyek erősen hasonlítanak az amerikai légierőnél már bevált Predator és Reaper modellekre, amelyekkel az amerikaiak leginkább terroristákra vadásztak a Közel-Keleten. A kormányerők ezzel szemben iráni Mohajer-6 vagy török Bayraktar TB-2 modelleket alkalmaznak.
Mindemellett számtalan kisebb rendű és rangú drónt alkalmaz még mindkét fél taktikai szinten. Vagy egy-egy kisebb alakulat akcióit segítik, vagy pedig egyszerű, pontosan irányítható „okoslőszerként” használják az úgynevezett FPV drónokat, megint csak az ukrajnai hadszíntéren látottakhoz hasonlóan.
A hadviselés átfogó átalakulása mellett mindennek a legfontosabb tanulsága a háborúban való rendkívül nagy nemzetközi jelenlét.
Egyik fél sem semleges felektől szerezte be a rengeteg drónt. A felkelőket a már említett módon az Egyesült Arab Emírségek, a kormányt pedig Törökország és Irán támogatják különféle repülőeszközökkel. Minden jel szerint valamilyen technikai tanácsadás vagy segítségnyújtás is folyik. A felkelők például a nagy hatótávolságú, a hadsereg bázisait és raktárait érő dróncsapásaikhoz valamilyen, elsősorban műholdas felderítési adatokat és koordinátákat kellett, hogy használjanak, de az összes többi drón használata is komplex telekommunikációs rendszereket, kiképzett drónpilóták jelenlétét és taktikai hozzáértést feltételez. Mindez - különösen a bonyolultabb eszközök esetében - nem feltétlenül azonnal előteremthető egy háborúban álló afrikai ország haderői számára, tehát feltételezhető a folyamatos külföldi segítség.
Ami még érdekesebb, hogy a támogatók közül hiányoznak a közvetlen nyugati szereplők.
Természetesen nem arról van szó, hogy a Nyugat teljesen érdektelen és tétlen a konfliktusban. Mégis, a bevetett dróntechnológia – ha részben nyugatról is másolt – kínai, iráni és török. Ezek az eszközök és az őket összekötő rendszerek vetélkednek ma Szudánban. A konfliktus maga kisebb mértékű Ukrajnához vagy éppen a Hormuzi-szoroshoz képest, de a kis háborúknak éppen az a jelentősége, hogy saját magukhoz hasonló kis háborúk laboratóriumaként szolgálnak. Az ezeknek a jövőbeli formájára vonatkozó új szudáni tapasztalatok pedig ezek szerint elsősorban török, iráni, emírségekbeli katonatiszteknél, irányító testületeknél fognak lecsapódni, nem pedig, mint hagyományosan történt, amerikai, francia, angol és orosz hadseregeknél.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
