A 2022 májusában tartandó francia elnökválasztás vészesen közeleg, és addig nagyon okosan, összeszedetten kell Emmanuel Macron regnáló elnöknek azon dolgozni, hogy megtartsa pozícióját. Ambrose Evans-Pritchard a The Telegraph hasábjain röviden értékeli Macron gazdasági és politikai teljesítményét és a jövő esélyeit latolgatja.
A The Telegraph szerzője a cikk felvezetőjében kiemeli: a francia választók kezdik észrevenni az elnök machiavellista politikájának repedéseit, vagyis azt, hogy a legtöbb esetben nem az értékek döntenek az elnök politikai irányvonaláról, hanem az éppen uralkodó társadalmi hangulat. Az utóbbi bő egy évben látható is, hogy a jobboldali szavazókhoz szeretne közelíteni az államfő. Kommunikációjában egyre gyakoribb az iszlám radikalizmus elleni küzdelem retorikája. A szándék a törvényhozás szintjén is megmutatkozott, a Nemzetgyűlés elfogadta a szeparatizmus elleni törvényt. A cikk szerzője szerint jól látható, hogy ennek a célja a szavazatmaximalizálás, mivel
Macron Marine Le Pent és pártját, a Nemzeti Tömörülést - amely régóta az iszlám terrorizmus ellen szólal fel - nem tartja elég határozottnak ebben az ügyben.
A gazdaságpolitikáról szólva a szerző kifejti, hogy Macron hagyatéka nem az lett, amit a nemzetközi elit elvárt volna tőle, ugyanis a nyugati világ egyik legnagyobb strukturális hiányát produkálta elnöki ciklusa alatt. Az elmúlt két hónapban az állami kiadásokat úgy emelte meg rendkívüli módon, hogy az ország adósságmértéke kiugró volt. „Elbukott abban, hogy megújítsa Franciaországot”- mondta Valérie Pécresse, jobbközép elnökaspiráns, aki hozzátette: szerinte számottevően semmit nem ért el Macron az 5 éves ciklusa alatt.
A szerző úgy véli: a globalista liberális véleményformálók a francia vezetőt altruista reformernek tartják, aki védelmezi az európai értékeket a populizmussal szemben. Ezzel szemben
az elmúlt években számos tüntetés és nagy horderejű demonstráció volt az elnök intézkedései ellen. Tehát jelen van az általános társadalmi elégedetlenség.
Macron a közvéleménykutatásokban jelenleg 24%-os támogatottságot élvez, azonban szorosan követi őt két jobboldali kihívója. Marine Le Pen 17%-on áll, Eric Zemmournak pedig 16%-ot mérnek - kampányában az iszlám fundamentalizmus és az illegális migráció korlátozása markáns elem. A szeptemberi budapesti demográfiai csúcson ő is találkozott Orbán Viktorral, ahogyan az elmúlt hetekben Marine Le Pen is, utóbbival egy új, jobboldali európai politikai erő létrehozásáról egyeztettek. A francia-magyar kapcsolatok szempontjából is meghatározó lesz az államfőválasztás, ha Magyarországon 2022 tavaszán a jobboldali kormány megtartja mostani pozícióját.
Saját szerkesztés, adatok forrása: Politico
Míg a francia államadósság mértéke 2020 közepére elérte a 118 százalékot, addig Európa nagyobb részében, de különösen Németországban csökkent. Ez azért érdekes, mert egy generációval ezelőtt a német és a francia adósságráta közel azonos volt, a cikk szerzője szerint viszont ennek végleges szétválásában Macron kulcsszerepet vállalt.
Brigitte Granville francia közgazdász az öt évvel ezelőtti kampánynál bizakodó volt: "(Macron) programját forradalomnak hívták, és azt gondoltam, hogy nagyon vonzó, mert egy igazi forradalomra van szüksége Franciaországnak, alulról felfelé kormányozva, nem pedig felülről lefelé". Azonban az ellenkezője történt: a vagyonadót eltörölte, a tőkeadókat is csökkentette, mindez pedig a globális pénzügyi érdekeknek volt előnyös.
A francia államfő az elkövetkező időszakban az állami költségvetésből próbálja szétosztani a forrásokat a társadalom széles rétegeiben, hogy ellensúlyozza azt a képet, melyet mint a gazdagok elnökéről alkottak róla.
A cikk szerzője megemlíti a Brexit-tárgyalásokban aktívan közreműködő Michel Barnier-t, aki jelenleg sokat szerepel a francia médiában, és kritikus hangot üt meg az unióval szemben. A december 4-i republikánus előválasztási folyamatban elnökjelöltként vesz részt, és nagy esélye van annak megnyerésére. Barnier szorgalmazza a nemzetállamok szuverenitását, nem látja megfelelőnek a migráció további korlátok nélküli folytatását. A The Telegraph szerzője úgy véli, ha megnyerné az elnökválasztást, javulna Nagy-Britannia és Franciaország kapcsolata.
Szemlézte: Tombor Levente
