Az amerikai bevándorláshelyzettel már több ízben foglalkoztunk. Jelenlegi cikkünk témája szintén ez, azonban ezúttal kettős szemle, véleménycikk-ütköztetés következik két írás, a The New York Timesban és a The American Conservative-ben megjelent cikkek segítségével, ami rámutat arra, hogy egyes szerkesztőségek hogyan próbálják a közvéleményt az „open-border policy” mellé állítani.
Miriam Jordan The New York Timesban megjelent friss cikke a Hernández házaspár életén keresztül hivatott bemutatni az amerikai bevándorláspolitika egyféle olvasatát. A cikk Irmáról és Javierről szól, akik több mint harminc évvel ezelőtt lépték át a mexikói-amerikai határt, majd – igaz hivatalos engedély hiányában – némi egzisztencia kiépítése után mégis úgy döntöttek, visszatérnek származási országukba.
A Hernández házaspáron kívül sokan tértek haza kiindulási országukba, sőt, voltak, akik nem is szándékoztak az államokban maradni és egyedül a határátlépés veszélye tartotta őket a túloldalon. Most pedig – főleg az utóbbi pár évben – némi félretett pénzzel ismét kiindulóországuk felé veszik az utat, elsősorban annak gazdasági javulása, illetve a fokozatosan beszűkülő amerikai munkalehetőségek miatt.
Az utóbbi időszakban jelentősen felgyorsultak a szóban forgó migrációs folyamatok, ennek következtében pedig az országban hivatalos dokumentumok nélkül tartózkodók száma is jócskán lecsökkent:
hozzávetőlegesen 10,2 millió fő él és dolgozik így jelenleg is az Egyesült Államokban, 2008-ban viszont ez a szám 12 millió fő volt. Ugyanez a tendencia mondható el a mexikói bevándorlókról is: 6,6 millió fő helyett már „csak” 4,4 millióan próbálnak boldogulni a határ másik oldalán. A lengyel és brazil bevándorlók körében is hasonló a helyzet: miután Lengyelország és Brazília gazdasági stabilitása helyreállt, sokan döntöttek úgy, hogy hazatérnek eredeti lakhelyükre.
Jordan szerint a visszatérés legfőbb motívuma a még otthon maradt hozzátartozókról való gondoskodás. Mindezeken felül, Trump elnök idején különösen keményen felléptek az illegális bevándorlás ellen, így az az okozta feszültség is sokakat hazakényszerített.
Jordan ezzel az állításával elsősorban nem arra utal, hogy a visszatérni kívánó mexikóiak főleg a helyi kartellek, illetve hasonló bűnszervezetek fellépései miatt aggódnának.
A New York Times szerzője a legnagyobb problémát a határ megerősítésében látta, annak kontraproduktivitását pedig azzal próbálta magyarázni, hogy a bevándorlók nem járhatnak át szabadon – és illegálisan – az országhatáron
- húzza alá Philip Linderman a The American Conservative-ben megjelent cikkében. Tény, hogy sokan próbálnak „ingázni” a két ország között, azonban a nagy többség vízumot igényel, valamint legális keretek között telepszik le az országban, így Jordan állítása nem teljesen állja meg a helyét.
Ugyanakkor pedig, a The American Conservative ezzel kapcsolatosan megjegyzi, esetükben a legnagyobb problémát nem a Jordan által taglalt jelenség, hanem a mexikói kartellek fokozott jelenléte okozza. Ezek ugyanis egyben a migrációs folyamatok legnagyobb formálói is, hiszen sikerült megvetni lábukat a kormányzati intézményekben is, ezáltal pedig direkt módon tudják befolyásolni az illegális határátlépéseket. Érdemes megemlíteni – melyre Lindman világít rá – hogy a New York Times cikke ezen tényezőre ki sem tér, amelyet egyébként bármely (legyen akár csak felületesen igaz) elemzés – még csupán említés szintjén is – sorai közé foglalná, lévén, hogy kulcsfontosságú jelenségről van szó.
Mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a New York Times által taglalt „átjárhatatlan határok” jelensége sem a valós helyzetet ábrázolja.
A The American Conservative-ben olvashatunk arról, hogy valójában az amerikai hatóságok minden további szabályozás nélkül megengedik a mexikói állampolgároknak – valamint eltekintve attól is, hogy ők legálisan, vagy éppen illegálisan tartózkodtak az államokban – a hazatérést, csakúgy, mint Mexikó. Ez pedig minden más nemzetiségű bevándorlóra ugyanúgy érvényes.
Linderman szerint Jordan cikke pusztán arra szolgál, hogy tovább terjessze a jelenlegi kormány által kigondolt bevándorláspolitikát – vagyis azt, hogy az országhatárok bárki előtt nyitva állnak. Ennek a hátulütőjét nemrégiben láthattuk is, amikor több száz migráns próbált áttörni a déli határszakaszon. A főleg venezuelaiakból álló csoportnak sikerült túljutnia a mexikói védelmen, azonban az amerikai rendőrök feltartóztatták őket.
NEW: This is the bilateral show of force that dispersed the huge group of migrants trying to rush a port of entry in El Paso today. Two lines of Mexican military, then on the US side, physical barriers, barbed wire, and a skirmish line of CBP officers in crowd control gear. pic.twitter.com/YPaNBUhQhu
— Bill Melugin (@BillFOXLA) March 13, 2023
A kritikus helyzettel kapcsolatban sok republikánus képviselő felemelte hangját: John Cornyn texasi szenátor éles kritikát fogalmazott meg a bideni adminisztráció bevándorláspolitikájával kapcsolatban, amely a képviselő szerint inkább tekinthető ösztönző tényezőnek, vagyis „pull factor”-nak, mintsem tényleges védelemnek. Mindezeken felül az, hogy valaki illegálisan lép be az országba, semmilyen következményt nem von maga után sőt, az Amerikai Vám- és Határőrség szerint méginkább felerősítené az országba irányuló migrációs folyamatokat. Mindezt pedig megfelelő védelem és felelősségteljes vezetés hiányában rendkívül nehéz lesz megfékezni.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
