A Donald Trump által életre hívott Béketanács első tanácskozásán Indonézia nyolcezer katona Gázába küldését helyezte kilátásba, ami jelentős külpolitikai fordulatot jelent a délkelet-ázsiai ország történetében. A lépés komoly kérdéseket vet fel a szuverenitás, valamint a történelmi diplomáciai hagyomány összefüggésében.
Indonézia külpolitikáját 1945 óta az úgynevezett „bebas aktif”, azaz a független és aktív diplomácia elve határozza meg. Ez nem pusztán jelszó, hanem stratégiai doktrína: a köztársaság alapítói, élükön Indonézia első elnökével, Sukarnóval, világosan látták, hogy az újonnan kikiáltott állam szuverenitását csak akkor őrizheti meg, ha nem köteleződik el egyik külső nagyhatalmi tömb mellett sem.
E logika vezérelte Jakarta lépéseit a huszadik század viharos történelmében. 1956-ban, a Szuezi-válságot követően indonéz katonák csatlakoztak az ENSZ-misszióhoz Egyiptomban. A cél nem pusztán ideológiai alapú fellépés volt, hanem a gyarmatosítás elleni saját történelmi tapasztalatból fakadó szuverenitásvédelem is. Az aktív részvétel ekkor a békés közvetítés formáját öltötte, biztosítva, hogy Indonézia kezdeményezőként jelenjen meg, miközben nem kényszerült a nagyhatalmi szembenállások egyik oldalára sem.
A jelenlegi gázai vállalás azonban új dilemmákat vet fel. Az aktív részvétel itt már fizikai jelenlétet jelent egy éles konfliktus közelében, ami egyes elemzők szerint veszélyeztetheti Indonézia hagyományos, független diplomáciájának hitelességét.
Belpolitikai szempontból a helyzet különösen érzékeny, mivel a palesztin ügy rendkívül népszerű Indonéziában, miközben Izraellel az ország továbbra sem ápol diplomáciai kapcsolatokat.
President @prabowo attended the inaugural Board of Peace meeting in Washington, D.C. (19/2), reaffirming Indonesia’s unwavering support for Palestine and the Two-State Solution. 🇮🇩 stands ready to deploy strictly non-combat personnel to the ISF as part of efforts to support… pic.twitter.com/tsbfPaWqBs
— Menteri Luar Negeri Republik Indonesia (@Menlu_RI) February 20, 2026
Emellett Indonéziának gazdasági és stratégiai kihívásokkal is szembe kell néznie. Bár Airlangga Hartarto, Indonézia gazdasági koordinációs minisztere hangsúlyozta, hogy a Béketanácshoz való csatlakozás nem feltétlenül kapcsolódik az amerikai kereskedelmi vámtárgyalásokhoz, a gazdasági nyomás továbbra is döntő tényező. Az Egyesült Államok 19 százalékos importvámot vetett ki Indonéziára, és a két ország közötti kereskedelmi tárgyalások még nem vezettek végleges megállapodáshoz.
John Mearsheimer realista elmélete ebben a kontextusban különösen releváns: a nagyhatalmak mindig a saját érdekeik szerint alakítják a nemzetközi rendszert; ha egy meglévő intézmény nem szolgálja céljaikat, figyelmen kívül hagyják, vagy létrehoznak új struktúrákat, amelyek jobban megfelelnek stratégiai érdekeiknek.
Végső soron a Béketanácsban való részvétel nem csupán a palesztin kérdésről szól. A valódi tét az, hogy Indonézia képes-e saját történelmi és diplomáciai tradíciói alapján kezdeményező szerepet vállalni, vagy gazdasági érdekek miatt alárendeli magát egy nagyhatalmi konstrukciónak.
Szemlézte: Dobos Boglárka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
