A biztonsági dilemma a nemzetközi kapcsolatok tudományának alaptétele, amely eddig megkerülhetetlennek látszott. A nagyhatalmi politika átalakulásával úgy tűnik, mintha a geopolitikai játszmát meghatározó szereplők nem vennék figyelembe az ezen univerzális igazság adta körülményeket, amely beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Stephen M. Walt, a Harvard nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora a Foreign Policy-ban elemezte az elméleti kérdések gyakorlati jelentőségét.
Klasszikus elmélet – új kihívások
A biztonsági dilemma a nemzetközi kapcsolatok realista szemléletét átható tétel. Az elmélet azon alapvetésből indul ki, hogy az állam, mint aktor legfontosabb célja saját biztonságának garantálása. Ennek érdekében fegyverkezik, amit más államok fenyegetésként értékelnek, így hasonló módon próbálják növelni biztonságukat. Következésképp a fegyveres konfliktusok kockázata – az eredeti céllal ellentétben – nő.
Walt szerint a dilemma logikája több ízben is megfigyelhető az utóbbi néhány évtized történéseiben. Elég megemlíteni az ukrajnai háborút. Az orosz narratívát megfigyelve kimondható, hogy a NATO védelmi jellegétől függetlenül
Moszkva fenyegetésként érzékelte a Szövetség kelet-európai tevékenységét, amely valódi fegyveres konfliktust – orosz szempontból egyfajta „megelőző csapást” indukált.
Hasonló logika tűnik fel Iránt illetően, valamint az Egyesült Államok és Kína viszonylatában is.
Nem véletlenül emelkednek ki ezen példák, hiszen a fenyegetéspercepciót illetően Oroszország, Irán, valamint Kína autoriter jellege katalizátorként szolgál. A hasonló rendszerek legfontosabb kulcsfogalma, azaz a rezsimbiztonság (vagyis az aktuális hatalom fenntartásának célja) magyarázatként szolgál a korábban említett államok kifejezett „érzékenységére”.
Walt véleménye szerint az „agresszív viselkedés nem feltétlenül gonosz vagy erőszakos motivációból ered.” Ennek ellenére a probléma önmagát generálja, hisz egy ponton mindkét fél a saját viselkedését a másik tevékenységére adott válaszként értékeli, ami közvetlenül a biztonsági dilemma által előre jelzett fegyverkezési spirálhoz vezet.
Megoldások
Mindezzel szemben a történelem számos olyan példát adott, ami – ha nem is teljes – de részleges megoldást hozott ezen teoretikus problémára. Talán a leghíresebb ehhez kapcsolódó eset a kubai rakétaválság megoldása, hiszen a két szuperhatalom között létrejött forródróttal elkerülhetővé vált a totális atomkatasztrófa.
A forródrót csupán egy példát jelent a Walt által is említett, de Robert Jervis által kidolgozott megoldási elemek közül. Jervis 1978-as cikke szerint
a biztonsági dilemma csupán a jó államvezetés és az empátia gyakorlásával, valamint okos katonapolitika folytatásával küzdhető le.
Ez azt jelenti, hogy szükség van elrettentésre, de nem szabad fenyegetni a másik fél elrettentési képességeit sem. Emellett fontos kiemelni az államok közötti bizalom jelentőségét, amelyet egymás ellenőrzésével, valamint az átláthatóság megteremtésével lehet elérni.
Külön kell hangsúlyozni Jervis elméletének empátiára vonatkozó elemét. A gyakorlatban ez a másik fél érdekeinek és percepciójának figyelembevételét jeleníti meg, azaz a döntéshozóknak meg kell vizsgálniuk a tevékenységüket ellenfelük szempontjából a béke fenntartásának érdekében. Walt úgy fogalmaz, hogy az ellenség minden esetben a lehető legrosszabbat fogja feltételezni, így elkerülhetetlen, hogy az adott állam felfedje biztonsággal kapcsolatos aggodalmait, valamint védelmi tevékenységét megmagyarázza.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
