Kína Egy Út, Egy Övezet Kezdeményezésének (BRI) tizedik évfordulóját ünnepelte nemrég Hszi Csin-ping meghívására 130 ország vezetője. A nagyszabású fogadás és találkozók a kínai kormány egyik fő projektjét ünnepelték, amely egy évtizedes fennállásával igyekszik Kínát globális szinten felemelni – befektetéseken és infrastrukturális támogatásokon keresztül.
Hszi Csin-ping kínai elnök politikájának egyik központi eleme és stratégiai célkitűzése országának globális súlyát növelni. Ehhez pedig gazdasági összeköttetésen keresztül látja az utat. A gazdasági és kereskedelmi szálak Kína szerint hatékonyabbak, mint bármi más – főleg a mai, nagyon is élénken egymásra utalt nemzetközi rendszerünkben.
Az ünneplésre a világ minden tájáról érkeztek tisztviselők és politikai vezetők. A találkozó és a jubileumi rendezvények alkalmából a kínai médiát is elárasztották az eseményekről szóló tudósítások – valamint az állami köztévé egy hatrészes dokumentumfilm-sorozatot is levetített a BRI történetéről.
Amikor 2013-ban bemutatták Kína új külügyi ambícióit a Selyemúthoz hasonlítva, a világ felkészülhetett arra, hogy az országnak globális tervei vannak.
A kezdeményezés alapvető elgondolása egy olyan összetett, Kína-központú rendszer felállítása, amely elméletileg minden fél számára előnyökkel szolgál.
Az elnevezés sem véletlen: az „öv" olyan szárazföldi útvonalakra utal, amelyek Kínát Közép-Ázsián keresztül összekötik Európával, valamint Dél-Ázsiával és Délkelet-Ázsiával; míg az "út" egy olyan tengeri hálózatot jelöl, amely összeköti Kínát a főbb kikötőkkel Ázsián keresztül Afrikával és Európával.
A projekt hatalmas szerepét jelzi, hogy egyes becslések szerint mintegy 1 milliárd dollárnyi befektetésből a BRI keretein belül infrastrukturális fejlesztéseket – mint erőművek és vasútvonalak felépítése – finanszíroztak és valósítottak meg.
Kína pedig ezzel is hatalmas gazdasági előnyre tett szert a kereskedelemben. Számos megállapodáson keresztül több erőforráshoz, például olajhoz, gázhoz és ásványi anyagokhoz biztosított magának hozzáférést – különösen mivel a BRI fókusza Afrikára, Dél-Amerikára és a Közel-Keletre is kiterjedt. Az elmúlt évtizedben mintegy 19,1 milliárd dollár értékű áruval kereskedtek Kína és a BRI országok egymás között.
Arról van szó, hogy a kínai állami vállalatok külföldre mennek, hogy megkönnyítsék a Kína számára szükséges erőforrások áramlását"
– nyilatkozta Jacob Gunter, a Mercator Institute for China Studies vezető elemzője. „Arról is szó van, hogy bővítik és fejlesztik az exportpiacokat, mint a liberális fejlett világ alternatíváit." Ez a fajta diverzifikáció kulcsfontosságúvá vált egy olyan időszakban, amelyben Kínának nagyobb és egyre növekvő feszültségekkel kell szembenéznie a Nyugattól és annak szövetségeseitől.
Kritizálják azonban Kínát az úgynevezett „adósságcsapda-diplomáciája" és „rejtett adósságai” miatt – amelyekkel szegény kormányok kiszolgáltatottságának növelését és a kínai befolyás erősödését érik el. A kormányok nem tudják mennyire vannak kitéve hitelfelvevő intézményeiknek, ami megnehezíti az országok számára, hogy mérlegeljék a BRI költségeit, hátrányait és előnyeit.
Az évek során a BRI projekteket azzal is vádolták, hogy gyakran táplálják a helyi korrupciót, súlyosbítják a környezeti problémákat, kizsákmányolják a munkavállalókat és nem teljesítik a helyi közösségek munkahelyi- és jóléti normáinak megtartására tett ígéreteiket.
Az Aid Data kutatólaboratórium egyik közelmúltbeli tanulmánya szerint a projektek több, mint egyharmada szembesül ilyen problémákkal. A növekvő negatív visszhang arra késztetett néhány országot - például Malajziát és Tanzániát -, hogy töröljék a BRI megállapodásaikat. Ugyanakkor az agytröszt és más megfigyelők rámutattak, hogy a hitelfelvevő országok is hibásak: vagy azért, mert megfelelő tervezés nélkül sietnek bele az ügyletekbe, vagy csak alapjaiban rosszul kezelik pénzügyeiket.
Kína mégis elérte egyik legnagyobb célját - befolyásának kiterjesztését.
Peking tehát nem csak a vasutakon és autópályákon keresztül teremtett összeköttetéseket, hanem puha hatalmat épít, és vezető szerepet tölt be a Globális Délen. Több ezer kínai egyetemi ösztöndíjat, kulturális csereprogramot és Konfuciusz Intézetet fizet. A BRICS kereskedelmi blokk terjeszkedését is sokan Kínának tulajdonítják.
A Pew Research megállapította, hogy az elmúlt évtizedben számos közepes jövedelmű ország egyre kedvezőbben viszonyult Kínához – köztük Mexikó, Argentína, Dél-Afrika, Kenya és Nigéria is.
Günter megjegyezte továbbá, hogy a Globális Dél országai egyre kevésbé akarnak oldalt választani és elköteleződni az amerikai-kínai rivalizálásban. „Kína nem sok országot térített el a nyugati orientációtól, de az a tény, hogy középútra terelte őket - ez már hatalmas diplomáciai győzelem Peking számára" - mondta.
Az egyre növekvő kínai jelenlét azonban kérdéseket vethet fel a projekt jövőjét illetően. Egy, a kínai állami tulajdonú szervezetek külföldi kormányoknak nyújtott hiteleit vizsgáló segélyadat-tanulmány olyan szerződéses záradékokat talált ugyanis, amelyek „potenciálisan lehetővé teszik a hitelezők számára, hogy befolyásolják az adósok bel- és külpolitikáját". Egy ilyen feltétel viszont elképesztő mértékben növeli Kína nemzetközi szerepét és befolyását – hiszen akár állíthatjuk, hogy a segélyt megkapó országok egy része önként mond le némi szuverenitásról a kínai vezetés javára, esetenként saját belpolitikája alakításában.
Valóban veszélyt jelent Kína terjeszkedése és globális gazdasági érdekszférájának kiépítése?
A hivatalos kínai álláspont alapján nem a konfliktus generálása, hanem annak elkerülése a cél.
Kína szerint „most a globalizáció veszélyben van. A Nyugat a 'de-risking' alatt valójában 'de-China-risking'-et ért" - mondta Wang Yiwei, a BRI egy kutatóprofesszora a kínai Renmin Egyetemen. A fő kihívás az, hogy a „BRI hogyan építheti ki a kölcsönös összeköttetéseit és kerülheti el az új hidegháborút" a gazdasági kapcsolatok elmélyítésével.
A kérdés az, hogy ez a gondolat meddig képes életben maradni és egy olyan rendszert táplálni, ami ingatag lábakon áll? Ha a hivatalos álláspont igaz, a kínai törekvések jók és szükségesek – a globális rendszer ugyanis nem engedheti meg magának, hogy egy Egyesült Államok-hegemónia alakuljon ki. Egy unipoláris világ komoly negatív következményekkel járna – különösképp a Globális Dél és a nem USA-centrikus világrészek számára.
Egy ellensúlyképp Kína felemelkedése tehát majdnem természetes – kell ugyanis egy erő, ami képes egyensúlyban tartani a rendszert.
Hogy mindez mennyire lesz sikeres hosszútávon és hogy ezek a kiépülő kapcsolatok mennyire tartósak, illetve bizonyulnak majd stabilnak, az a jövő politikai-gazdasági alakulásaitól függ.
Működik Peking ’hard power’ stratégiája a gazdasági befektetéseken keresztül folytatott gyarmatosítás formájában, illetve ki tud ez egészülni a kínai ’soft power’ és diplomácia sikereivel? Tovább vezetve a gondolatot: fel tudja ez venni a versenyt Amerikával? Némi átalakítással talán lehetséges – de mindenképp érdekes és fontos kérdés.
Peking gazdasági törekvései az Egy Út, Egy Övezet Kezdeményezésen keresztül állandó és fontos szereplővé emelték Kínát, amelynek megmozdulásai már saját régióján túl is hatást gyakorolnak. Az, hogy ez az átalakuló világrend és a globális erőviszonyok milyen mértékben befolyásolják majd a nemzetközi színteret, a BRI következő éveitől függ.
Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
