Zsidónak lenni és Izraelt támogatni soha nem volt teljesen szinonim, és sajnálatos módon egyre kevésbé az. Ez nagy megdöbbentést kelt egyes zsidó körökben, és mély zavartságot, frusztrációt a konzervatív berkekben. Ahogy a jobboldali nem zsidók magukhoz ölelik Izraelt, a baloldali zsidók ellökik maguktól. Ez nem véletlen. Miért támogatják jobban az amerikai zsidók a Demokrata Pártot, mint Izraelt? Mik ennek a gyökerei? Erről írt Jonah Goldberg a National Review oldalán megjelent cikkében.
„Nem értem, az amerikai zsidók hogyan tudnak elsősorban demokraták, másodsorban zsidók lenni, és Izraelt támogatni annak mentén, hogy csak követik az elnöküket” – nyilatkozta Steve King képviselő a Boston Herald Radioban. King megjegyzése Goldberg szerint sok embert felbőszített, főleg a politikai haszonlesőket. „Sokkolt és elborzasztott King képviselő megjegyzése, aki azt állítja, hogy »másodsorban vagyunk zsidók«, emellett arra utalva, hogy a demokraták antiszemiták” – válaszolt Greg Rosenbaum, a Nemzeti Zsidó Demokrata Tanács elnöke. Steve Israel képviselő dühét a Twitteren fejezte ki. „Nincs szükségem arra, hogy Steve King megkérdőjelezze a vallásomat vagy politikámat. Követelem, hogy kérjen bocsánatot és bocsátsák el a Republikánus Párttól. #veszélyes” − írta Israel.
„Az a »veszélyes« hashtag – ami kétségtelenül az őszinteség és az opportunizmus gazdag keveréke – intrikusnak tűnik nekem. De milyen veszélyt rejt ez magában?” – teszi fel a kérdést Jonah Goldberg. Elvégre King panasza az, hogy az amerikai zsidók nem törődnek eléggé Izraellel ahhoz, hogy szakítsanak Obamával.
Egy baloldali író, Paul Waldman az American Prospectben megjelent írása szerint King felszólalása „majdnem megnyugtató”. Kiemelték, hogy milyen ritka lett Amerikában az antiszemitizmus. Egy amerikai zsidó inkább ki van téve egyfajta furcsa konzervatív filoszemitizmusnak, mint a valóságos antiszemitizmusnak.
A jobboldalon, akárcsak a baloldal nagy részében régi vád az amerikai zsidókkal szemben az, hogy „hűségük kettős”, vagyis annyit vagy többet törődnek Izraellel, mint az USA-val. Elég pár percet tölteni az internet ingoványosabb részein vagy mondjuk az UCLA-nál (University of California, Los Angeles), hogy rátaláljunk az efféle bigottságra. Egy zsidó diáktól az UCLA törvényszéki diákbizottsághoz való jelentkezésen megkérdezték, hogy „Tekintettel arra, hogy zsidó vagy és nagyon aktív a zsidó közösségben, mennyire látod magadat képesnek arra, hogy pártatlan nézetet képviselj?” Goldberg ehhez a sztorihoz hozzáfűzte: „De itt van Steve King, Izrael szenvedélyes védelmezője, aki amiatt panaszkodik, hogy az amerikai zsidók nem eléggé zsidók.”
Része a zavartságnak, hogy zsidónak lenni és Izraelt támogatni soha nem volt teljesen szinonim, és sajnálatos módon egyre kevésbé az. Ez nagy megdöbbentést kelt egyes zsidó körökben, és mély zavartságot, frusztrációt a konzervatív berkekben. Ahogy a jobboldali nem zsidók magukhoz ölelik Izraelt, a baloldali zsidók ellökik maguktól.
Ez nem véletlen. Komplex oka van annak, hogy az amerikai zsidók aránytalanul liberálisak – mert erre egyetlen ok sincs. „Könnyen említhetnék egy tucatnyi okot: Franklin D. Roosevelt zsidókhoz való hozzáállását, Harry Truman Izrael-elismerését, a régi (és sokkal liberálisabb) Republikánus Pártban jelen lévő antiszemitizmust, a zsidók Európából való kivándorlásának időzítését egy olyan korban, amikor a szocializmus a fénykorát élte, és a legtöbb nem ortodox zsidó világi nézetét” – sorolja a cikk szerzője a szerinte fennálló okokat.
Kenneth Wald politológus nagyrészt nem ért egyet ezzel. Wald azzal érvel: az amerikai zsidó liberalizmus főleg abból származik, hogy az amerikai zsidók egy erős választóvonalat akarnak a politika és a vallás közé. Azt állítja, hogy a demokraták zsidó támogatottsága nagyrészt azért növekedett, mert a republikánusok támogatják a protestáns evangéliumi keresztényeket − bár ezek az egyházak széles körben Izrael-barátok és filoszemiták). Goldberg egyetért ezzel, bár ez szerinte elvezet a zsidó liberalizmus mélyebb gyökereitől.
Az egyik oka, annak hogy a zsidók még mindig liberálisak, az ideológiai és pártkötődés. Akárcsak a vallás, ez is szülőről gyerekre, generációról generációra száll. De az efféle hűség sem statikus. Habár Steve King jobban is kifejezhette volna magát, teljesen igaza volt abban, hogy most vagy a jövőben a baloldal támogatásának és Izrael támogatásának muszáj ütköznie. És King jogosan szólal fel, amikor a zsidók az előzőt választják az utóbbi helyett − zárja sorait Jonah Goldberg.
Thorpe Dániel
