Blog

Mennyi robot helyettesítheti az emberi munkaerőt?

A mesterséges intelligencia kifejezést elsőként egy amerikai számítógéptudós, John McCarthy használta 1955-ben. A kutató úgy látta, hogy elvben a tanulás minden aspektusa, illetve az intelligencia bármely jellegzetessége leírható olyan precízen, hogy egy gép azt utánozni tudja…

A mesterséges intelligencia kifejezést elsőként egy amerikai számítógéptudós, John McCarthy használta 1955-ben. A kutató úgy látta, hogy elvben a tanulás minden aspektusa, illetve az intelligencia bármely jellegzetessége leírható olyan precízen, hogy egy gép azt utánozni tudja – a szoftverfejlesztők ma is ezt a célt igyekeznek elérni. Az utóbbi évtizedekben egyre látványosabb a mesterséges intelligencia térhódítása, illetve a robotok alkalmazása az ipari termelésben. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogy a technológiai fejlődés hogyan érinti az emberi munkaerő helyzetét. A kutatás főbb következtetéseit Gillian B. White a The Atlanticon megjelent cikke foglalja össze.

Szükséges-e azon aggodalmaskodni, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan uralkodóvá válik bizonyos foglalkozási ágazatokban? Egyes vélemények szerint ez még olyan 50-100 évig nem jelent problémát, más kutatók szerint a munkaerőpiac automatizáció miatti átalakulása már nincs olyan távol. Egy, a McKinsey nevű amerikai tanácsadó cég által nemrégiben publikált kutatás úgy becsüli, a dolgozók mintegy 45 százaléka végez napjainkban olyan munkát, amelyet a közeljövőben automatizálhatnak. A Világbank szerint az állások 57 százalékát gépesíthetik a következő 20 évben.

Hogyan érinti mindez a munkásokat? Daron Acemoglu (Massachusettsi Műszaki Egyetem/MIT) és Pascual Restrepo (Bostoni Egyetem) közös tanulmánya arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyre növekvő számú robot alkalmazása mit jelent a dolgozók számára.  

A két kutató azt vizsgálta, hogy a robotok egyre kiterjedtebb használata az ipari termelésben hogyan érintette a helyi munkaerőpiacokat 1990 és 2007 között. Ezek a robotok teljesen önálló gépek, melyek számtalan különböző feladatra újraprogramozhatók, akár hegesztésre és festésre is. Európában és az Egyesült Államokban 1993 és 2003 között négyszeresére nőtt használatuk, becslések szerint e két kontinensen mintegy másfél millió robot dolgozik, de ez a szám akár 4-6 millióra növekedhet a következő tíz évben.

Míg egy német autóipari munkás átlagosan több mint 40 euróba kerül óránként, egy robot mindössze 5-8 euróba. A robotok még a kínai munkásoknál is olcsóbbak, ráadásul nem lesznek betegek, nem vállalnak gyereket és nem sztrájkolnak, sőt, szabadságot sem kérnek. Az ipari szektorban lévő robotok sűrűsége szempontjából jelenleg Dél-Korea áll az első helyen: minden 10 000 dolgozóra 437 robot jut, míg Japánban 323, Németországban pedig 282 darab.

Ezek a számok azt mutatják, hogy a változások már megkezdődtek. A tanulmány szerzői úgy számolják, ha minden ezer dolgozóhoz hozzáadunk egy robotot, az 0,18-0,34 százalékponttal csökkenti a foglalkoztatottságot, a fizetéseket pedig 0,25-0,5 százalékkal zsugorítja. Ez azt jelenti, hogy egy új robot legalább három dolgozó embert helyettesíthet. A hatás legerősebben az ipari termelésben jelentkezik, főként az autógyártásban, illetve az elektronikai termékek, vegyszerek és a gyógyszerészeti cikkek előállítása során. A robotok alkalmazása – a menedzsereket kivéve – minden dolgozót negatívan érint.

Habár a munkások számára ez ijesztő képet festhet, a szerzők megjegyzik azt is, hogy az, hogy egy iparág automatizálható, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez biztosan meg is történik. A döntés joga nem csupán a vállalatoké, egyéb tényezőktől is függ, ilyen például a költség.

Az pedig, hogy egy gazdaság hogyan reagál egy nagyobb automatizációra, az nagyban függ attól, hogy a technológiai előremenetel hogyan és hol történik meg. Egyes kutatók szerint a fejlettebb robotok inkább az emberi munkaerő átalakulását jelentik, nem pedig eltűnését.

A kutatók előrejelzése szerint a robotika fejlődése a jövőben elhozhatja az ipari forradalom 4.0-t, jelentősen módosítva ezzel a megszokott munkahelyi gyakorlatokat és jogi szabályozást. A 4.0-s ipari termelés a szoftver és a fizikai előállítás integrációját jelöli. Az ezt megelőző fordulópontokat az iparosodás, a villamosítás, illetve a digitalizáció jelentették.

Szemlézte: Szalai Réka