Az orosz hadsereg visszaszorulóban van, november elején Herszont is kénytelenek voltak feladni. Korábban írtunk arról, hogy a folyó bal partján is nehéz a helyzetük. Bahmutnál pedig egyelőre még nincs orosz haladás a háború eddigi legnagyobb anyagcsatájában.
Mégis, Ukrajna és az őt támogató koalíció útja a győzelemhez egyáltalán nem egyértelmű és világos. Felmerül például a kérdés, hogy ki és mennyit akar áldozni a győzelemre? A Center for European Policy Analysis például ünnepli az amerikaiak sikeres támogatási programját. Szerinte az erre az évre megszavazott 40 milliárd dollárnyi (a statista.org szerint valójában 47 milliárd dollárnyi) segély, és
a következő évre megszavazott hasonló összeg éppen elég arra az Egyesült Államoknak, hogy a védelmi költségvetése mindössze 5,6 százalékáért tönkretegye Oroszország haderejét.
Már eddig is százezer orosz katona esett el vagy sebesült meg, és Moszkva a harckocsijai negyven százalékát elvesztette. A következő időszakban hasonló veszteségekre számíthat, ha a háború így folytatódik.
Itt azonban fel kell tennünk két fontos kérdést.
Egyrészt: biztosan így folytatódik-e a háború? Oroszország hatalmas károkat okozott az ukrán energiahálózatnak eddig is. A 43 milliós lakosságból eddig 7,8 millió fő menekült el és Kijev egyelőre nem is akarja őket visszafogadni, mert a télen csak megfagynának.
Oroszország a szomszédban van, és ha irracionális szervezéssel is, de még mindig hatalmas tömegeket tud mozgósítani, ha az államrendszer stabil marad.
Ukrajna eddig jól bírta az anyagháborút mentálisan és fizikailag is, de még mindig alig tíz hónap telt el.
Ha már egy állandóan alkalmazott analógiához fordulunk, megnézhetjük az első világháborút. Ha 1914. augusztus elsejével határozzuk meg a kiindulópontot, akkor 10 hónapot előre számolva még mindig csak 1915 májusának végén tartunk. Miközben minden fél már tömegeket mozgósított, ekkor messze nem látszottak még a különbségek a képességekben. Két évvel később azonban már a gazdaságilag és emberanyag tekintetében is kimerült Németországban a „tarlórépa-telet” élhették át az emberek. Európa ezen gazdag államának élelemellátása gyakorlatilag összeomlott, és sokan egyhangú zöldségdiétán élték csak túl 1916-1917 telét. Vajon mi vár a háború előtt is rosszul álló Ukrajnára egy hosszú anyagháborúban?
Meddig tart ki az ország? Lehet, hogy a mostani támogatási szint fenntartása egyszerűen nem elég a győzelemhez.
A másik fontos kérdés: ha nem is omlik össze Ukrajna, győzelem-e valóban az állóháború folyamatos fenntartása? Ha be is fagy a front a mostani állapotban, egy nyitott végű konfliktus elé néz Európa. Oroszország energiacsapjai el lesznek zárva, a kereskedelem lehetetlen, a háborús segélyt pedig a végtelenségig lehet folytatni. Ráadásul az oroszok végtére is megelégedhetnek azzal, hogy Luhanszk megyét meghódították, a Krímhez pedig folyosót nyitottak. A háborút pedig bármikor felújíthatják. A Nyugat ebben az esetben sem nyer, és később sokkal komolyabb költségei lehetnek, ha a konfliktus ismét fellángol.
Úgy láthatjuk tehát, hogy a háború jelenlegi állapotban való fenntartása a Nyugat részéről komoly veszélyt hordoz magában, mert egyszerűen nem garantálja a sikert. Ha költségszempontból tekintjük, akkor Ukrajnán komolyan segíthet a támogatás jelentős megnövelése. A Wall Street Journal elég bizalmatlan azzal kapcsolatosan, hogy Ukrajna kaphat-e elég támogatást egy ekkora sikerhez, hiszen ez óriási erőfeszítést követelne.
Egészen biztos, hogy Ukrajnának szüksége lenne sokkal több tüzérségi eszközre, s valószínűleg új harckocsikra is, ha legalább az Azovi-tengerhez át akar törni.
Ez újabb dollármilliárdokat jelentene a mostani költségekhez képest, és a háború vége is csak elméletileg lenne közelebb.
Valamilyen diplomáciai rendezés persze véget vethetne a költség-haszon elemzések sorozatának. Azonban Oroszország területnyereségének elismerése gyakorlatilag a teljes Ukrajnára költött összeg elvesztését jelentené, hiszen Moszkva felbátorodna újabb offenzívákra később. Viszont az is egyértelmű, hogy békés úton Oroszország nem fog feladni semmilyen területet.
Oroszország legyőzésének költségei tehát több szempontból is meghatározhatóak, és számtalan bizonytalanság kötődik hozzájuk.
Ha feltételezzük, hogy a Krím előterének elfoglalása elhozza a háború végét, és ez a jelenlegi ukrán erőkkel végrehajtható, akkor a háború megnyerésére költött összeg nagyjából 200 milliárd dollár, ha 2023-ra hasonló összegű nyugati támogatást számolunk, mint 2022-re. Ebben azonban nincsen még benne az újjáépítés költsége, márpedig enélkül a Nyugat „megnyerte a háborút, de elvesztette a békét”.
Ha ugyanez az eredmény csak még több fegyverrel érhető el, akkor a költségek 10-20 százalékkal is emelkedhetnek. És persze mindez csak könnyed, lineáris számolás. Nincsen benne az infláció, a váratlanul felmerülő költségek, és az oroszok által okozott pusztítás pótlása és elhárítása. Lehetséges, hogy csak két évnyi nyugati támogatás és az újjáépítés költségei szükségesek Ukrajna győzelméhez, de ehhez sok szerencse és Ukrajna számára nagyon pozitív eshetőségek bekövetkezése is kell.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
